A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 4. szám

Major Ágoston Egyre gyorsabban! Az utolsó Óvekben több alkalommal Is értesültünk már a földi jármüvek sebes­ségi rekordjának javításáról. Donald Campbell 1964. július 17 én az ausztrá­llal Eyre sóstó talaján, többszőrt kísérlet után megjavította John Cobb 1947 óta fennálló 634 km-es abszolút világre­kordját s 648,728 km es átlaggal meg­hódította az ,/abszolútot“. Ezzel az ,/abszolút“-tál azonban baj van. Az amerikai Craig Breedlove ugyan­is 656,612 km-es állagot ért el a FIM által nyilvántartott „különleges jármü­vek“ kategóriájában, és ez az eredmény kétségtelenül jobb, mint Campbellé, aki­nek négykerekűjét, Illetve annak ered­ményét a FIA tartja nytván. Eszerint úgy határozható meg, hogy a négy ton­na súlyú, 9 méter hosszú és 2,5 méter Széles „Blue Bird“ az autók között a leggyorsabb. A gázturbinákat, amelyek mind a négy kereket hajtották, a vezetőülés mögött helyezték el. A rekord legsebezhetőbb' pontja az Óriási méretű gumtk állóképes­sége volt. Noha az előállító Dunlop gyár 1050 km-tg állt jót ezekért a vagyont érő köpenyekért, a rekord futás közben repedtek a gumidarabok Ja mért szakasz végén nagyon közel volt, vagy talán el ts érte Campbell ezt a 1050 km-es felső halárt), de végül Is az abroncsok mind­két Irányban teljesített futás után ts még használható“ állapotban voltak. Miközben a FIA és a FIM között még állt a vita a fenti világcsúcs elismeré­séért, Amerikából újabb Mr ékezett: Art Arfons amerikai versenyző október 27 én az Utaba-belt bennovtlll sóssvltagon meg­javította az eddigi világrekordot. Sugár­­hajtású repülőgépmotorral hajtott höld Monstrum“ nevű kocstja egy 2X1 mér­­földes pályán 863^67 km/Óra átlagsebes­séget ért élt Ily módon felülmúlta Cralg Beedlove legutolsó eredményét (846,334) km/óra). A mért szakasz második felé­ben a műszerek 899,719 km/óra sebes­séget Jegyeztek feli Az utóbbi eredmé­nyek hivatalosan még nincsenek nyil­vántartva. Az Immár fantasztikus „földi“ sebességek mégis azt blzonyítfák, hogy a vetélkedés — óriási anyagi költségek árán és a versenyző életének kockázta­tásával — nyilván csak az ,/abszolút“ határnál áll majd meg. — A képen a höld Monstrum' a világcsúcs elérése közben. Halálra-A neve Leied. Az Ipoly alsó folyásánál egy kis domb tövében terül el. Manapság „Galíciának" csúfolják ezt a vidéket. Talán azért, mert a világgal alig van összeköt­tetésben, nincs vasútja; naponta csupán egyszer, autóbusszal közelíthető meg. Ritkán látogatják hivatalos személyiségek s a posta Is késve érkezik Lelédre. S az emberek? Élnek, ahogy tudnak, ahogy lehet. így él­tek ők évszázadokon keresztül. Valamikor a népvándorlás korában jöttek e vidékre, s ezen a kis dombon az Ipoly mentén tele­pedtek le. Lent a völgyben az Ipoly folyó vize teszi termékennyé földjeit. Északról s nyugatról bükkfa-erdők szegélyezik Lelé­­det, ez védi a vad szelektől, télre pedig meleg tüzelőt biztosit a községnek. Leléd átélt háborút, törők- és tatárértlásrt, hol szlá­vok, germánok, hol magyarok telepedtek le a községben. Lakót átéltek éhínséget, kolera]árványt, súlyosnál súlyosabb elemi csapások érték őket. De manapság is furcsa esetek történnek községünkben — panasz­kodnak a lelédi öregek. A faluból menekülnek az emberek. El­hagyják az áldott anyaiföldet, Zólyomban, Bratislavélben, Ost r a vén telepednek le. Az asszonyok nem szülnek gyereket (150 házban csupán 5 gyerek született a múlt évben). Házat nem lebet építeni a községben, mégha pénzűik ven Is az embereknek, nem kapnak engedélyt lakásépítésre. Az Iskolások sem tanulnak úgy, mint más községben; van, aki hat eleminél alig vé­gez többet. i> mindezt csupán azért, mert a falut állí­tólag el akarják tüntetni a föld színéről! No, de miért, mit vétettek, mivel vádolják őket — kérdik a falusiak? Ezt kérdezzük mi Is. Vádolhatják azzal, hagy lusta, munkake­rülő nép lakja a községet? Nem, ezt józan ember nem állíthatja. A falu dolgos hírne­vét Zólyomiban, Martiniban, Csehországban öregbítik a lelédi munkáskezek. S Idehaza a községiben pedig az EFSZ. Csodák csodá­ja, e határmenti kis községben jól működik a szövetkezet. Majd 500 hektáron gazdál­kodnak. Igaz, dombos a vidék, de jó a ter­mőföldje. S a tagok is igyekeznek. Például ifjú Szoünytk Pál öt nap és éjszaka dolgo­zott traktorával, nem aludt, csakhogy a szövetkezetét szégyen ne érje, hogy a mun­kát időben elvégezzék. A fiatal traktorosok már kakaskukorékoláskor véglgrobognak a falun, sietnek a földekre. Akkor miért lik­vidálják Lelédet, miért ítélik halálra? Talán a tervteljesítésben lenne a hiba, nem adnak az országnak kenyereit? Dehogy­­is.ieml Sőt, túlteljesítették a tervet — di­csekszik Srnide János, az EFSZ elnöke. A ba­romfitenyésztésben már oktőber végén tel­jesítették az övi tervet. Kilencvenezer tojás volt az évi tervük, ők 127 ezer darabot ad­tak be. 1000 darab csirkét és kakast vittek piacra. Sőt, az a ‘baj, hogy sem a tojást, sem a csirkét, amit terven felül termeltek, nem akarja elvinni a felvásárló üzem. Az EFSZ 10 koronát fizet egy munkaegységre. S ez évben még osztalék Is lesz a szövetkezet­ben. Mikor már kissé helyrejöttek, akkor kavarják fel így a község nyugalmát. Ak­kor hát miért, miért likvidálják Lelédet? Ha tudja valaki, miért nem mondja meg a köz­ség népének. Miért hagyja ilyen -rettegésben az embereket? Istencsapása ez — sóhajtoznak az öregek istencsaipása? Nos, mit szól ehhez a falu feje — érdeklődünk a HNB elnökénél, Ne­­mecskaii Sándornál. Mert bizony a HNB el­nökére, ma is úgy néznek az emberek, mint valami kislstenire. Aki mindent lét, mindent tud, s mindent elintézhet (ha akar). Ml tagadás, Sanyit (fgy becézik a falubé­liek) szeretik az emberek. Nem volt vele eddig semmi baj — mondogatták a falu­siak. Közülünk való, itt született a község­ben, szeretett elbeszélgetni az emberekkel, segített elintézni ügyes-bajos dolgaikat. S most egyszerre úgy megváltozott, mintha nem is ő lenne Megnősült, Idegenből ho­zott feleséget. S most már csak úgy fél­vállró beszél a falubeliekkel. Ha segítséget kérnek, sosem ér rá, ha építkezési enge­délyt, ha csak egy zsák cementet kémek, egyszerűen azt mondja, hogy nincs, vagy hogy a járás nem engedélyezi. S ha a fia­talok a k ült úrházat követelik, ő abban sem tehet semmit, vagy a felesége szavával In­tézi el a dolgokat: mi közük maguknak ebhez? Az lzkolái gyerekek tanítónőik klióretóben 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom