A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-20 / 25. szám
STEFAN EXNER: Riadó HA TINH-ben Aki ma Hanoiban megfordul, minden bizonnyal megkedveli a Vörösfnlyó deltájában fekvő vietnami fővárost. Széles utcáit kertes házak, élénkzöld parkok, korszerű sokemeletes épületek és műemlékként gondozott régi templomok szegélyezik. A főútvonalak nagyvárosi zaja és a folyópart nyugalmas csendje éppúgy hozzátartozik Hanoi hangulatához, mint a verőfényes délelőttük és az egzotikus trópusi éjszakák. Tipikus közép-franciaországi város — mondják a tapasztaltabb turisták. A városkép néhány vonásában valóban őrzi a gyarmati megszállás emlékeit, ám az új Ipartelepek, a gyáraié, a korszerű áruházak és a városszerte mindenütt látható építkezések már a szocialista jelen eredményei. A vietnami dolgozók, akik reggelenként munkába menet valósággal elárasztják kerékpárjaikkal az utcákat, már maguk formálják fővárosuk arculatát. A hanoi ismerkedés után sikerült az ország déli területeire Is eljutnunk. Az államigazgatás és a néphadsereg képviselői, akikkel utunk során kapcsolatba kerültünk, az ország védelmének ezernyi gondja között Is készségesen segítettek bennünket, hogy meglátogathassuk az amerikai kalóztámadások fenyegette körzeteket. Ejfél leié járt az idő, amikor megérkeztünk. Ha Tinh városka szállodájába. Vendéglátóink friss teával kínáltak, amely Vietnamban a beszélgetésnek éppen olyan nélkülözhetetlen kelléke, mint nálunk a feketekávé. A rövid tájékoztató utón pihenni tértünk, majd másnap útnak eredtünk. Vingh, a fiatal sofőr — ahol csak lehetett — lélegzetelállító gyorsasággal vezette o kocsit. Gyakran csökkentenie kellett a sebességet: az éjszakai országút tele volt emberekkel és jármüvekkel. A tompított reflektorú gépkocsik az álcázás miatt valóságos mozgó bokrok benyomását keltették. A katonai meentOKzUipok között Itt-ott gyerekek csoportjai haladtak. Miután i' - óvóhelyen töltették a nappalt, este hétkor indultak Iskolába. Vendéglátóink — a tartományi pártbizottság vezetői és a néphadsereg itt állomásozó egységének tisztjei — beszámollak a várost ért első bombatámadfisokról. Elmondták, hogy agy március végi napén 42 amerikai repülőgép jelent meg a város felett, ledobták bombáikat, mélyrepülésbe -mentek át és fedélzeti fegyvereikből tüzet nyitottak. Tizenhat ház rombadőlt egyen, de a néphadsereg és a népi milícia egységei tinónkét repülőgépet lelőttek. Egy hét múlva újabb, 21 gépből álló kötelék támadt a városra, tizenhárom azonban nem tért vissza többé dél-vietnami támaszpontjára... LiMC's cpOlűgép roncsai mellett Arxlk az elfogott plótát Váll váll mellett állnak helyt a néphadsereg katonái és mlllcla tagjai A 2. támadás 2 halottat és négy sebesültet követelt a polgári lakosságból. A jól szervezett légvédelem működésit rövid idő mólva a gyakorlatban is megfigyelhettük. Az egyik délelőttön, kilenc óra körül megszólaltak a szirénák. Már negyedórával előbb figyelmeztetés érkezett: újabb légitámadás várhatá. Kísérőinkkel a városszéli futballpálya felé fntottunk. Az egész várost körülölelő lövászgödör-láncolatban már elfoglalták helyüket a népi rnlllda géppisztolyokkal, könnyű- ás neházgéppuskákkal felfegyverzett harcosai. Fejünk felett rövidesen megjelentek a támadók: ezúttal csak két F-105-ös vadászbombázó érkezett. Körülbelül ezer méter magasságból éles bukófordulóval vetették magukat a kihalt városra. Amikor két-háromszáz méter magasságban lehettek, a milíciaparancsnok kiemelkedett fedezékéből; vezényszavakat kiáltott. Körös-körül megszólaltak a fegyverek. Valahol a közelben egy légvédelmi ágyú kemény „rak-rak-rak“ hangja csattogott. Valóságos golyózápor zúdult a kát sugárhajtású gépre. Valószínűleg nem számítottak Ilyen fogadtatásra, mert az első mélyrepülés lendületével újra a magasba emelkedtek ás rövidesen eltűntek a távolban... Négy napig tartózkodtunk Ha Tlnh-ben. Minden nap hat-hat ára hosszat tartott a riadó, naponta három-négy alkalommal támadtak amerikai repülőgépek a városra, de mindannyiszor fergeteges tűz űzte el őket. A rendkívüli helyzet megváltoztatta a megszokott, békás életet. Az utcák napközben kihaltak, a gyermekeket és öregeket már korábban biztonságba helyezték. Az Üzemekben este és éjszaka pótolják a munkából elveszett időt. Nappal csak a legfontosabb szakmák dolgozói maradnak a helyükön. Amikor azonban felhangzik a riadó, ők is elfoglalják belyüket a lövészgödrökben és a többi milicistához hasonlóan, készek a néphadsereg oldalán utolsó látleletükig védelmezni a két kezük munkáját. 5
