A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-13 / 24. szám
FARKAS JENŐ Mint a fecske viharos ég alatt Mint a fecske viharos ég alatt magasba száll, esőt jelent a röpte, úgy villanunk át ezen a világon, hogy ne éljük megkötve mindörökre. Egy villanás? Én már több mint negyven éve érzem a fényt és árnyat, énnekem mesélhettek! Azért is rügyet simogatok) Virágot várok! Beteljesülést! Tipegő pici lábak asztaltól székig merészkedő tapogatódzását. Nem! Nem villámok villanása az életem! De: bocsássatok meg — néha úgy el tudok pityeredni, néha úgy el tudok szomorodni, s néha úgy el tudok játszadozni szavakkal, tulipánokkal, nefelejccsel..^ Szobámban az orgonacsokor alatt tíz kis kaucsuk-baba bámul Ady mellszobrára s kitárul előttem a fájdalom és öröm kapuja. Pedig negyven évemet már valahol a májusi esők vize görgeti s drága húmusszá válik nyomában a föld. Hosszú ez a villanás! * Hosszú. S biz már szürkül a fénye. Mégis, tudjátok, mi a legnagyobb csoda? Az, hogy május van, s én még nem láttam suhanó fecskét s nem hallottam még ebben az évben rigót (igaz lenne talán, hogy és is öregszem?) SIMKÓ MARGIT a távoli ázsiai sztyeppek szülöttei is azt állították, hogy ez a leány csakis Kazahsztánból kerülhetett a frontra. Násztya híre eljutott a parti üteghez is, amelynél Balasov szolgált. A festőt éppen úgy meghatotta a szerelmesét kereső leány története, mint a többi katonát, és csodálta a szerelem erejét. Sokat gondolt arra a lányra, és szinte irigyelte a férfit, akit szeret. Honnan sejthette volna, hogy önmagát irigyli? Balasov magánéletében nem volt boldog. Házassága nem sikerült. Lám, másnak jobb dolga van! Egész életében a nagy szerelemről álmodott, de most már késő ilyesmire gondolnia, halántékát belepte a dér ... Azután úgy esett, hogy Násztya nagy sokára megtalálta az üteget, amelynél szerelmese szolgált. De Balasovot már nem találta ott: két nappal azelőtt esett el. Az öböl partján temették el a fenyvesben. Rudnyev elhallgatott. — És azután? — Azután? — ismételte kérdésemet Rudnyev. — Azután az volt, hogy harcoltunk, mint a megszállottak, és elpusztítottuk a németek védelmi vonalát. A levegőbe röpítettük és leromboltuk őket, amíg nem maradt egyéb belőlük, mint por meg sár. Ritkán láttam embereket olyan szent őrjöngésben harcolni, mint akkor a mieinket. — Hát Násztya? — Násztya? Egész életét a sebesülteknek szenteli. Nincs nála jobb nővér az egész frontszakaszunkon. SZÖLLOSV KLÁRA fordítása Eduardo de Filippo drámaírót tüntették ki az év egyik legjelentősebb irodalmi díjával, a Tor Margana-val. A díjat olasz írók alapították kiemelkedő, fontos társadalmi problémákat felvető alkotások jutalmazására. A díj átnyújtása alkalmából Salvatore Quasimodo a következő szavakat intézte a drámaíróhoz: „Hálásak vagyunk de Filippónak hőseiért, akikkel lépten-nycmon találkozunk, akikre bárki ráismerhet. Meggyőződésem, hogy nevét a Goldoniéval és Moliére-évei együtt emlegetik majd. ★ A párizsi Nemzetek Színháza az athéni Művész Színház előadásával jAiszkhülosz: Perzsák) nyitotta 1965-ös évadját. Az athénieket a •moszkvai Mos-szovjet követi majd a világszínpadon, Lermontov- és Dosztojevszkíj-darabokkal. ■k Tanaravivóban, a Malgas Köztársaság fővárosában megrendezték a francia nyelvű afrikai államok filmfesztiválját. Bemutatták többek között az Yves Ciampi ren dezte francia-szenegáli filmet . Az eíjő számú szabadság ot, valamint a Colivia című francia-gaboni koprodukciót, amelynek Marina Vlady a főszereplője. * 2021-ben, Dante halálának 700 évfordulóján lát napvilágot utolsó kötete annak a több százezer szóra tervezett olasz értelmező szótárnak, amelynek tervezését az Idén kezdte meg a Crusca Akadémia. ★ Jack Warner, az ismert amerikai producer megfilmesíti az 1903 októberében elhunyt híres francia énekesnő, Edith Piaf élettörténetét. A főszerepet Leslie Caron francia színésznőnek szánják. A dzsessz vadul felhorkan, mint vértcsapoió torban hörgött a feláldozott, a legyőzött, a kárhozott. Megvonaglik a publikum, arcán a sápadt unalom elinaL Az ital parancsol: Menni kell, tenni ha nem vagyok, te sem vagy semmi. Tuss! Fuss! Csin és bumm, dzsin és rum, víg tagié a dob, vonagló karok, vonagló derék, ringlispil kerék, rángnak a bábok, bitóvirágok, sipít a dzsessz, röhög a szesz, fiatal testek nyikkannak, esnek. Mám o r szaxofon károg járod, nincs párod, mindegy, míg fény van, mindegy, mig vér van, mindegy, megkapom, magam csinálom a fiatalságom, ugróm és rúgok, tudom, mit tudok, dzsin, rum, csín, bumm, nyakamban a lábam, ki csinálja utánam? Enyém az élet! Élek! Félek .. . A szaxofon felsikolt az égre, tam-tam-tam-tam. Vége. Ital sincs már az asztalon, derékban, arcon unalom, a parkett sivatagi táj. Mi fáj te gyermek, mondd mi fáj? 11
