A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-05-30 / 22. szám

„EZ NEM FAUST SZOBÁJA, HOL ELÁTKOZOTT LELKEK RANDEVOJA REMIT, EZ RÖNTGENGÉP, MIT A XX. SZAZAD mAgiäja SZÉPÍT, AZ IBOLYÁNTÚLI FÉNY HOSON, HÁRTYÁKON, IZMON Áthatol, S MINT KULCSRA TITKOS IRAS, A TEST MEGNYlL ÉS VÁLASZOL“. I. WOLKER Az Intézet egy részlete — Mikor Ide jöttem, korántsem volt ez az intézet Szlovákia „egyetlen" Ilyen intézete. Vágváralján százágyas, Csízen, mivel ott jódos fürdő volt a csont-tbc-sek számára, hatvanágyas, Ojtátrafüreden kétszáz ágyas fiőkintézetünk mű­ködött, itt pedig ugyancsak több volt két pavilonnal. Az emlí­tett intézetek sorra megszűntek, elsorvadtak, de éppen ez a sorvadás jelentette a népegészség erősödését, virágzását. Ma már itt összpontosul a tbc valamennyi előfordulási fajtájának gyógyítása. Izületi és szem tbc-vel pedig nemcsak Szlovákiá­ban, de az egész országban csak itt foglalkozunk. A tbc tehát a felszabadulás óta eltelt 20 éve alatt elvesztet­te szociális betegség jellegét, inkább szociológiai tünet maradt. Ezt bizonyítják a statisztikai kimutatások is, amelyek szerint a betegek zöme a kelet-szlovákiai járásból kerül ide, s túlnyo­mórészt cigány származású.. Közülük még sokan nem tudják felfogni a kötelező tbc-vizsgálatokon való megjelenés fontos­ságát s betegségre valló könnyen vett tüneteknél nem tartják fontosnak az orvos felkeresését. Ezért előfordul, hogy a beteg néha már előrehaladott stádiumban jut ide. Ilyenkor nehezebb megbirkózni a betegséggel, pedig a tbc ma már korántsem az a rém, ami még néhány évtizede volt. A későn gyógyításra kerülő tbc, különösen a csonttuberkulózisnál hagyhat hátra örökös emléket, azaz bénaságot. A legveszélyesebb azonban mégis az előrehaladott agykéreg-tuberkulózis, a gyógyulás en­nél a legnehezebb. Az ózondús tátrai levegő, a kitűnő koszt, a legkedvezőbb életmód, a sok hatékony gyógyszer mellett a gyógyító késnek is megvan a maga nagy szerepe. Hetenként a szülők egész sora kapja vissza, hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt ide ho­zott gyermekét egészségesen. Addig is havonkénti látogatások­kal új erőt és reményeket meríthetnek. W ---- ---- f fo szo rfa téo uéftyjűeM j A Siemens-gép ibolyántúli fényében homályos folt rajzolódik ki: a bordák vékony árnyéka között szabályos mozgással tágul s esik össze a kis gyermektüdő. Az orvos minden figyelmét a képre összpontosítja, bediktálja latin nyelvű diagnózisát. Majd új kép jelenik meg a kép ernyőjén, egy gyermek felső lábszárcsontja, s újabb diagnózis kerül a röntgennaplóba. Egy fehér köpenyes asszony felvételeket készít a beteg, vagy beteg­gyanús gyermekekről s az aggódó, megrémült szülök, a kis szüleiktől elszakadó páciensek számára sohasem fogy ki á biz­tató, meleg szavakból. A fáradhatatlan Benkovicsné arcán a mosoly, a bizakodást és megnyugvást sugározza, kedvessége évek alatt sem vélt gépszerűen hivatalos magatartássá, hanem a közvetlen emberség, a lélek meglege árad belőle. Pedig néha nagyon nehéz dolga van. Anyák, apák az 5 arcát lesik, az ő vonásaiból akrnak mindent leolvasni. Hiszen gyermekeikről van szó, beteg kisgyermekeikről. A felsőhági tbc-központ 1919 ben alapított alsótátrafüre­­di épületében, Szlovákia egyetlen gyermek-tbc gyógyintézetében vagyunk, ahol csecsemőkortól, azaz 0 évtől 16 éves korig terjed a páciensek, éveinek száma. Az „egyetlen“ szónál azonban meg kell állnunk. Jelentését dr. Spúra igazgató főorvos magyarázza meg, aki tizennégy éve vezeti az intézetet. : 3®­Egy türelmes kis beteg A gyermek-tuberkulózissal vívott eredményes küzdelmet a kormány is méltányolta. A barátságos személyzeti társalgóban, ahol egyúttal a könyvtár is elhelyezést kapott, berámázva függ a falon három egymás utáni évben (1957, 58, 59) kapott kitün­tetés, s ott virít a vörös kis selyemzászló is, amely immár nem „vándor“ többé, a gyógyintézet dolgozóinak birtoka marad. Az idei május 9. is hozott elismerést, dr. Neumann Róbertét tün­tették ki, itt teljesített húsz évi kiváló munkájáért tudományos és publicisztikai működéséért. Az eredmények kitűnők, az ágyak kevesbednek, joggal téte­lezhetnénk fel, hogy az intézet dolgozói élükön dr. Spüra Igaz­gatóval elégedettek. Pedig ez tévedés. Az orvostudomány az időt meghaladóan hatalmas lépésekkel megy előre új, még tökéletesebb módszerekre, gyógymódokra van állandóan szükség. Most is a legszükségesebb berendezési tágyakra, mintegy 180 000 koronát kellene fordítani. Az egészségügyi személyzet, az orvosok türelmetlensége az, hogy a minél tökéletesebb gyógyulást, minél gyorsabban bizto­sítsák, reményt nyújt, hogy a kis páciensek fehér ágyacskátnak száma tovább is csökkenni fog. ORD0DY KATALIN «

Next

/
Oldalképek
Tartalom