A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-23 / 21. szám
E sik. Egyhangúan és bánatosan. A macskakövek tompán fénylenek, az imént kialudtak az utcalámpák. A város főtere kiábrándítóan szürke. Néhány esőkabátos, koránkelő ember Jön át a téren s igyekszik az autóbuszmegállóhoz, meg fehérköpenyes lányok színes esernyők alatt, alighanem az egészségügyi iskolából, talán a kórházba sietnek. Fáradtan, éjszakai utazás után, ázott kabátban gubbasztok a vendéglő sötét, boltozatos kapuja alatt. Csak hétkor nyitnak, még egy fél órát topoghatok a huzatos kapualjban. Rajtam kívül még egy fiatal, szépszemű barna asszonyka várakozik. Már a vonaton isláttam őt; töprengő, bánatos arcú kis aszszony, másállapotos, a hetedik hónapban lehet, fogai hangosan vacognak a hidegtől, űt se várta ide senki, úgy látszik. Vajon miért kell itt fagyoskodnia, ilyen állapotban? Megszólítanám őt, de attól tartok, tolakodásnak veszi. 2. Sosem gondoltam volna, hogy Rozsnyón az egyik legnagyobb gondot számomra a víz, pontosabban annak hiánya fogja okozni. A Gemer elnevezést viselő szállodavendéglőben például, ahol megérkezésem után nyomban megtelepedtem, még csak tanácsot sem kaptam arra vonatkozólag, hogy hol mosakodhatnék meg, s ami a legfurcsább volt, a szállodaszemélyzetet a legcsekélyebb mértékben sem zavarta a vízhiány, a vendégek kétségbeesett tekintete. Elindultam vizet keresni. Valaki a városi fürdőbe utasított, egy félórás keresgélés után a Csetneki-úton meg is találtam. De a tisztálkodásból nem lett semmi; azt mendták, jöjjek délután, pillanatnyilag fodrásztanoncok tanulják itt az ondulálás művészetét. Nem maradt más hátra, minthogy bekopogjak Rozsnyó legelőkelőbb szállodájába a Krasba, ott „csekélyke nyolc koronáért“ nyomban kaptam egy helyes fürdőszobát, ahol nyakig a víz alá merülve zavartalanul szidhattam a Gemer összkomfortját. 3. Tamás Lajos bácsi újságot árul a Gemer előtti bódéban, ö az első ember Rozsnyón, akivel közelebbről megismerkedtem. Munkájára akkor kezdtem figyelni, amikor rájöttem, hogy Lajos bácsi bódéjában legtöbb-H m m szőr olyan újságot is megvfÄjek, amit előzőleg eszemágában sem volt megvásárolni, sőt amelynek létezéséről azelőtt alig tudtam. Most se nagyon értem, hogyan csinálja, pedig közvetlen közelről tanulmányoztam módszerét, és csak azt jegyeztem meg, hogy ez a módszer esetenként váltó zik, rugalmas, ötletdús. Lajos bácsi számára nem létezik eladhatatlan újság, hetilap, folyóirat, legfeljebb vannak lapok, amelyek lassabban fogynak. Ilyen volt például a Hét 15. száma, amely szombat helyett hétfőn érkezett meg, s amelyből még a 17. szám idején is volt jócskán. Lajos bácsi azonban nyomban megvigasztalt, mondván, nyugodt legyek, ő ezt a maradékot is eladja hamarosan (másnapra tényleg elfogyott J. De azért, ha csak lehet, intézzük el, hogy minden számot időben hozzon meg a posta. Lajos bácsi húsz évig volt újságárus, ma már nyugdíjasként csak néha-néha helyettesít, bár illetékes helyről tudom, fel akarják őt kérni, hogy a közeljövőben megnyíló ötödik rozsnyói kioszkban vállaljon újra munkát. — Az újságárusításra nincs recept — mondotta. — Elsősorban ismernem kell az embereket, igényeiket, na és természetesen az újságok jellegét. S megy minden mint a karikacsapás. Egy kis rábeszélésért sem megyek a szomszédba. 4. A tanfelügyelővel a másnapi reggelinél ismerkedtem össze. Alacsony, szemüveges ember, arcán a tanügyi hatalmasságok mindenkori szigorával, melytől bizonyos halvány diákköri emlékek ébredtek fel bennem s eleinte a hátam is beleizzadt. Később kiderült, hogy inspektorunk szemüvege és szigorúsága mögött jó adag iróniát és csöndes humort rejteget. Ez a felismerés megvigasztalt, akárcsak az, hogy szlovák ember létére kifogástalanul beszél magyarul; annak ellenére, hogy néhány állításé val (ami most nem fontos) nem értettem egyet. Eleinte könyvekről beszélgettünk, dicsérte a magyar pszichológiai szakirodalmat. Következő témánk a gyermeklélektan Bábolna és Ivánka együtt Alig másfél év, hogy megállapították az Ivánkái Baromfitenyésztő (izemet jés máris tradícióról beszélhetünk vele kapcsolatban; az új üzem és a bábolnai (Magyarország) Állami gazdaság szoros baráti kapcsolatának hagyományáról. Az Ivánkái Baromfitenyésztő üzemet 1964. Január 1-től helyezték üzembe. Feladata volt a piac számára a tojástermelés és Jó minfiségü baromfihús termelés nüvelése. A modern technológiai berendezésekkel a problémák is megnövekedtek. Az egyes blokkokban a baromfi nevelése és hizlalása nappali világosság hiányában, mesterséges fény mellett történt; a csarnokok szellőzését speciális ventillátorok és klimatlzáclÓ8 berendezés végzi; a baromfi etetése ú] technológiájának lényegét főleg a mcchanlzálás Jelenti, amely vibrációs etetőkkel és állandóan folyó, friss vízzel történik. Mindez komoly szakismereteket és tapasztalatokat követelt. A bábolnai Állami gazdaság sikerei a baromfitenyésztés terén közismertek. Komplex technológiai módszereikkel és kiváló' fajállataik-A betegségok terjedését Időben történő állatorvosi beavatkozással és oltással! előzik meg Rozsnyói utcarészlet volt, ebben kizárólag csak asztaltársam jeleskedett. 5. Voltam már néhány pioníravatáson, de az összes közül ez a rozsnyói volt a legszebb. A fegyelmezett, komoly, csaknem áhítatos ünnepség azt bizonyítja, hogy a tanítók és nevelők felelősségteljes munkát végeztek. Az avatási szertartás majd az azt követő kulturális műsor a maga nemében páratlan, hibátlan volt. Az ünnepély fénypontja Fábry Zoltán tiszteletbeli úttörővé avatása volt. Kár, hogy az idős, beteg író nem vehetett részt ezen az ünnepségen, nem láthatta a fiatal szemek felcsillanását, nevének puszta említésére. Szőllös Sándortól, a Csemadok rozsnyói járási titkárától tudom, hogy a vörös nyakkendőt és a pionírjelvényt úttörő-küldöttség vitte el Stószra, s adta át Fábry Zoltánnak, a rozsnyói gimnázium hajdani diákjának. B. Na és hadd mondom még el, hogy vasárnap sem unatkoztam, délelőtt megnéztem az ifjúsági klubot, ezt a néhány hete létező kai állandóan tartják a világszínvonalat. Sikereikről Ivánkán is tudtak, ezért az új tizem igazgatöja, Jozef Géci azonnal kereste az ntat a bábolnai gazdaság igazgatöja, Burgert Róbert felé, hogy meg tudják szervezni a tapasztalatok állandó és kfilcsönSs cserójét. Az első informatív jellegű beszélgetések után a kUIcsiinös kapcsolatok gyorsan fejlődtek. A szakemberek kölcsönös látogatásai megteremtették a szoros együttműködés alapjait. S meg kell állápftanunk, bogy Bábolna mindig szívesen átadta tudását a kevésbjé tapasztalt Ivánkának. Két 'jónappal ezelőtt megálltak Ivánkán a bábolaai gazdaság speciális autóbuszai. Ezer kiváló fajtájú, egynapos csirkét hoztak, hogy segítségükkel lemérhessék; lépést éndnak-e már tartani az lvánkalak a bábolnaiakkal? Nézzük, hogy sikerült ez a lépéstartást Nálunk az állami terv a baromfi nevcés-hizlalás idejét 7B napban, az elhullást 9%-ban, az egy darabnál elért súlyt 1,22 kg-ban, az félelem mennyiségét 1 kg élősúlyra 3,60 kg-ban szabja meg. S az eredmény? Ivánkán a magyar csirkéket 62 napos hizlalás után 1,27 kg-os Az lvánkel Baromfitenyésztő üzem példás gondozó kollektívája
