A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-23 / 21. szám
DYLAN THOMAS IGAZ TÖRTÉNET Az öregasszony ott fönn az emeleten, a halálán volt — mióta csak Martha az eszét tudja. Akár egy viaszbáb, úgy feküdt a takarók közt, amikor a kicsiny Martha az édesanyja kíséretében gyümölcsöt és főzeléket hozott a haldoklónak. Martha azóta köténye s mintás ruhája alatt nővé serdült, szőke haját konytba csavarta a tarkóján. Minden reggel a napkeltével ébredt, tüzet gyújtott, s beengedte a vörösszemű macskát. Egy csésze teát főzött, és felment a hálószobába, s az öregaszszony fölé hajolt, aki sohasem csukta le vak szemeit. Minden reggel belenézett az öregasszony szemének árnyaiba, s elhúzta a kezét fölöttük. Hogy lélekzik-e az öregasszony, azt sose tudta megállapítani — Nyolc óra, nyolc óra van — kiáltotta. S a vak szemek elmosolyodtak. A takaró alól egy eres kéz nyúlt ki, s nem mozdult, amíg Martba meg nem fogta kicsi, párnás kezével, s ujjait nem fonta a csésze köré. Amikor a csésze kiürült, Martha újra megtöltötte, s amikor a kanna is üres lett, leszedte a fehér paplant az ágyról. Az öregasszony ott feküdt hálólngben, kiterítve, s a testének színe éppolv szürke volt, mint a néhány szál megmaradt haja. Martha rendbetette az ágyat, s várta az öregasszony parancsait. Aztán elvitte a kannát Minden nap együtt reggelizett a fiúval, aki a kertet gondozta Odament a kerti kapuhoz, kinyitotta, s a távolban meglátta a fiút, az ásóval. Fél kilenc, mondta. Csúnya fiú volt, az arcában a szeme: két metszés, vörösebb, mint a macskáé Martha elébe tette az ételt félreült, kezét a tűznél melengette. Amikor a fiú felállt, mindig megkérdezte: — Nincs szükséged valamire? — De a lánv még sose mondott igent A fiú pedig visszaballagott, hogv kiássa a burgonyát a földből, vagy megszámlálja a tyúkok alatt a tolásokat, s ha a kerti bokrokon beérett a gyümölcs. Martha még délelőtt odafutott hozzá Ahogv Martha tenyerén a piros ribizli halmot bámulta a pénz jutott eszébe, az öregasszony matraca alatt Ha tvúknkat kellett leölni. a lány sokkal ügyesebben tudta levágni a nyakukat, mint a fiú. akinek tétovázott a sebben a kése. s a vér végigfolvt a késen, a ruhája ujiára. A lány elkapta a tvúkot. és leölte. ujjain érezte a vér melegét, s nézte, hogy futkos a tvúk fejetlenül a kerti úton Aztán bement a házba, hogv lemossa kezét. Tavasz első heteben történt. Martha betöltötte huszadik életévét, s az öregaszszcnv ugyanúgy nyújtotta kezét a csésze teáért s a hálőingének eleie éonoly kevéssé libbent meg a lélegzetétől, mipt eddig s a vagyona még ott hevert a matracok alatt Martha olv sok mindenre vágyott Egv férfira aki az övé lesz. egv fekete iinnenlő ruhára, s egv virágos kalapra De nem volt egv garasa sem Azokon a naookon. amikor a fiú a toiásokat és a főzelékfélét a oiacra vitte. Martha átodta neki azt a hatnennvst. amit az öregasszony b'zott rá. s a pénzt, amit a fiú zsebkendőm!)0 kötve hozott vissza a vénasszonv kezébe nvomta Koszt kvártélyért dolgozott mint ahogv a fiú Is. igaz. a lánv szobában lakott fent míg a fiú szalmazsákon az üres fészerben • Egvszer piacnan fénves reggelén. Martba kisétált a kertbe, how a feiében raizn gondolatokat lehűtse Két felleget látott *) *) Angol író és költő. az égbolton, két ormótlan kezet, ahogy összecsukódnak a nap feje körül. Ha repülni tudnék, gondolta, berepülhetnék a nyitott ablakon, s a fogaimmal belemarnék a vénasszony torkába. De a szél elfújta ezeket a gondolatait. Érezte, hogy nem akármilyen lány ő, hiszen a téli estéken, amikor a fiú a szalmán álmodott, s az öregasszony magára maradt a sötétben — ő könyveket olvasott. Egy istenről olvasott, aki aranyban öltött testet, kígyókról, melyek emberi hangon szólaltak meg, s egy emberről, aki a hegy tetején állt, s lángoló eszméket hirdetett. A kert végében, ahol a kerítés zárta el a vad. zöld mezőt, egy dombocskához ért. Ott temette el a kutyát — ezt azért ölte meg, mert elkapta és megfojtotta a tyúkokat a. kertben. Nyugodjék békében, hirdette a kereszt, de halálának napját a hónapéval felcserélve véste oda: így hát a kutya még nem is halhatott meg. Itt eltemethetném őt is, mondta Martha magában. a kutya mellett, a trágya alá, úgyhogy senki se találja meg. Pattintott egyet az ujjaival. A ház hátsó ajtajához akkor ért oda, amikor a két kéz megmarkolta a napot. Bent ebédet kellett készíteni a vénaszszonynak, burgonyapürét teával. Csak a konyhakés pengése hallatszott: a szél elállt, a szíve olyan csendben dobogott, mintha vattába csomagolta volna. A házban senki sem moccant; a keze elzsibbadt az ölében, s hogy a füst felszáll a kályhából ki a magas égre — ezt se hitte most el. Csak az ő gondolatai zakatoltak a világ nagy magányban. Aztán, amikor már elcsitult, egy kakas kukorékolása hallatszott, s neki eszébe jutott, hogy a fiú nemsokára megtér a vásárból Megint úgy érezte, hogy ölhetett kezére halálos zsibbadás száll. S e halálos zsibbadásban meghallotta, hogy a fiú keze elhúzza a reteszt. Belépett a konyhába: s azt látta, hogy Martha pucolja a krumplit. A fiú a zsebkendőt az asztalra dobta. A lány felnézett és rámosolygott. hogy a pénz csengését meghallotta. Sohasem látta még mosolyogni őt a fiú. A lány a fiú elé tette az ételt, s ő maga a másik oldalon ült le a tűz közelében. Odahajolt a fiúhoz: ez beszippantotta Martha hajának lóhere Illatát, s látta, hogv a körme alatt a poros kerti föld gyászol. A lánv ritkán ment ki a házból a furcsa külvilágba: csak néha — ha gyilkolni kellett, vagy megdézsmálni a ribizlibokrot. Felvitted már neki az ételt? — kérdezte a fiú. Martha nem válaszolt Amikor befejezte a falatozást, felkelt az asztaltól, s odaszólt a lánvnak — Nincs szükséged valamire? — mint ahoev már ezerszer megkérdezte tőle. — Van! — felPlte Martba Sohasem válaszolt még erre igenlően. S a fiú sohasem hallott még nőt úgv beszélni, mint Marthát Mellének növő árnvai se voltak még ilven sötétek A fiú ndabntnrkált hozzá, keresztül a konvhán. s a lánv vállához emelte a kezét — Mit tennél meg értem? — kérdezte a lánv s megoldotta a ruháia kötőiét, úgv. hogy az róla. s fedetlenül hagvta a mellét Megfogta a fiú kezét s a melléhez vonta ö megbabonázva bámulta a mezte>°e«é°ét. a lánv nevét kiáltotta, s átkaota a derekát — Mit tennél értem? — kérdezte a lány. A matrácba dugott pénzre gondolt, é^ szorosan ölelte magához a fiút: a ruhája a padlóra esett s az ingét leszakította magáról. — Azt teszed, amit én akarok — mondta a lány. Egy perc múltán kitépte magát a fiú karjaiból, és csendben beszaladt a szobába. Meztelen hátát a felfelé vezető lépcső ajtajának tártiasztotta, s odaintette a fiút, és megmonta neki, mit kell tennie. — Gazdagok leszünk — suttogta. A fiú még egyszer megtapogatta volna, de a lány elkapta a kezét. — Segítesz nekem — parancsolta. A fiú -elmosolyodott, bólintott. Martha kinyitotta az ajtót, s felvezette őt a lépcsőn. — Itt maradsz, csendben — utasította Martha. Ű a csorba kancsót, a félig nyitott ablakot s a falra aggatott imádságokat bámulta meg először. — Egy óra van már — kiáltotta a lány az öregasszony fülébe. A vak szemek mosolyra nyíltak. Martha körülfonta ujjaival a vénasszony nyakát- — Egy óra már — kiáltotta, s a falhoz verte az öregasszony fejét. Három kis koppanás kellett csak, s a fej úgy loccsant szét, mint valami tefás. — Mit tettél? — ordította a fiú. Martha kiszólt neki, hogy jöjjön be. A fiú kinyitotta az ajtót, s dermedten bámult a meztelen nőre, aki az ágyneműbe törölgette a kezét A vér kerek foltot festett a falra, s a fiú felsikoltott az iszonyattól — Csendben maradj — mondta Martha, de a fiú az ő nyugodt hangját hallva újra felsikoltctt, s leszaladt a lépcsőn. — Így hát Martnának el kell repülnie — mondta a lány magában —. elszállni az öregasszony szobáiéból, ki a szélbe. — Szélesre tárta az ablakot, s átlépett a párkár-von — Már repülök — mondta. De Martha nem tudott repülni Ungvári Tamás fordítása 10
