A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 2. szám
1963. február 26-án, esős, szűrke reggel köszöntött Tokióra. Három millió Japán riadtan rezzent íel az ágyóiban — váratlanul felugattak a géppuskák, nyomjelző lövedékek villanták. Fellázadt a (hadsereg 1 Dr. Richard Songé ts felébredt a lövöldözésre. Villanyt gyújtott, megnézte az óráját, azután elégedetten mosolyogva a másik oldalára fordult és aludt tovább. Minden úgy történt, ahogyan gondolta, bár a napot, az óirát és a percet nem lehetett előre tudni. Kereken három héttel ezelőtt rejtjeles táviratot küldött főnökének, Jan Berzin tábornoknak: — Japán hadsereg elemei ha szükséges erőszakkal félre akarják tenni az idősebb vezetőket stop a feszültség február utolsó napjaiban éri el tetőpontját Ramsay — A militarista szellem egyik éltetője, a miss tikus csásxárkultnsz. Képünkön Hiiohito császár ünnepi tagadást tart. Munkamegosztás Ozakl mór 1936 januárjában jelentette Sorg"-nak, hogy éleződik a viszály a vezérkar és a kormány között. Erre Sorge Is munkához látott: míg Ozakl a miniszterelnök agytrösztjében élesen szembefordult a militarista erőkkel, addiig Sorge a Frankfurter Zeitung hasábjain a Japán vezérkar álláspontját támogatta. Ez a munkamegosztás rendkívül hasznosnak bizonyult, mert Ozakl állásfoglalása révén pontosan értesült a vezérkar ellenállásáról, míg Sorge a benne feltétlenül megbízó nagykövetség útján hírt kapott arról, hogy Hitler a japán katonai puccs győzelme esetén azonnal katonai segélyszerződést kötne az új kormánnyal. A két jóbarót egy héttel később találkozott, hogy mérlegelje a puccs esélyeit. Arra a következtetésre jutottak, hogy a puccs bukásra van ítélve, a hadsereg zöme hű marad a kormányihoz legfeljebb nyomást gyakorol rá, hogy térjen vissza a Szovjetunió és Kína elleni programhoz, a katonái terjeszkedés tervéhez. Pontosan így történt. A kéthetes katonai lázadás egyedül Moszkvában nem okozott meglepetést. A csoport politikai tőkét Is kovácsolt jólértesültségéből: Sorge már a puccs első napján közölte értesüléseit a német nagykövetséggel, ahol egyre Inkább nélkülözhetetlen szakembernek tekintették Kinos kirándulás Max Klausen, a csoport nagyszerű rádiósa a februári Incidens után elhatározta, hogy új rádlő adó-vevőkészüléket készít, és megszabadul a régitől. Szólt Is barátjának Voukelítohnek: — Branko kérlek, segíts nekem. Meg akarok szabadulni a régi rádiómtól. Gyere velem kirándulni, kössük össze a kellemest a hasznossal! — Értesítetted Rlchardot? — Ugyan, csak nem fogom minden aprósággal zavarni! A két jóbarát egy forró nyári napon kirándulni Indult. Kissé meggörnyedtek a két nehéz hátizsák súlya alatt. Jól kllép-Amlkor a Japánba lndalő Sorget a berlini náci sajtóklubban búcsúztatják, az Oranienburg! koncentráciús tábort már zsúfolásig megtöltik a tümegterror első áldozatai Ostromállapot Tokióban a katonai felkelés titán. Az események az egész világot váratlanul érik, csak Moszkva nyugodt — Sorge már hetekkel korábban értesítette a várható eseményekről tek és három éra alatt a Jamanaka-tő közelébe értek. Klausén lépteket hallott á háta mögött. Megfordult és elsápadt — két clvllruhés Japán követte őket, semmi kétség, hogy az örökké kiváncsi korrtpettal tagjai I Branko odasúgta: — Ha megállunk, gyanúsak vagyunk, 'ha sietünk, még gyanúsa bbak. Menjünk tovább, szép kényelmesen, érjenek utói bennünket. Erre nem kellett sokáig várni. Az egyik rendőr rábökött a hátizsákra: — Jól megrakodtak. Hová mennek? Max kissé reszkető kézzel a tó irányába mutatott. — Gyalogtúra. Ügy gondoljuk, megpihenünk a tónál. — De mért visznek olyan sok holmit? Branko észrevétlenül rálépett Max lábára, hogy hallgasson, s ő vette át a szót: — Magunkkal vittük az ebédet. Nem reggeliztünk s mindketten szeretünk nagyokat enni. A rendőrt vajmi kevéssé érdekelte a két európai ikalériamérlege. Tovább kérdezősködött: — Ml van a hátizsákokban? Branko vigyorogva mondta: — Nos, ha tudni akarja, a ml ebédünk Javarészt folyékony halmazállapotú. Hoztunk magunkkal vagy kéttucat üveg sört. — Előzékeny mozdulattal levette a hátizsákját, .kinyitotta, elővett egy üveg sört, felnyitotta, sisteregve buggyant ki a fehér hab, a rendőrökhöz fordult: —- Kutya meleg van, uraim. Igyanak velünk, szívesen megosztjuk magukkal... A két rendőr riadtan visszahőkölt: — • Nem, nem köszönjük, menjenek csak további Voukeíltch megmentette a helyzetet, amikor rájött arra, hogy a kempeitai tagjait milyen szigorúan megbüntetnék, ha megtudnák: külföldiekkel barátkoztak, 9őt egyedül Ittak velük! A Sorge-csoport tagjai később tökélyre fejlesztették a kompeltaijal való érintkezés módszerét: nem menekülni kell előlük, éppen ellenkezőleg, tolakodóén barátságos magatartást kell tanúsítani irányukban, hogy a kempeitai meneküljön előlük! Sorge alaposan megmosta Klausen fejét, amiért megkéi'dezése nélkül rakta a hátizsákba a rádió adó-vevőkészüléket. Igaz, hogy a titkosrendőrök távozása után elkerült csónakot bérelniük és a Jamnaka-tó közepén megszabadultak a kínos tehertől, de mi lett volna, iha Voukeíltch nem olyan talpraesett, ha ténylegesen megmotozzák őket? (Folytatjuk) 19
