A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-02 / 18. szám
2. Aztán mintha a föld mélye nyílott volna meg, és a régen, nagyon régen eltemetett emberek rémült zokogással menekülnének fel a föld színére. De a szellő hirtelen délről kissé nyugatra fordul és most úgy hallik, mintha az évmilliók alatt összegyűlt átkot szórná le a földre az ég. A csengés széjjel terül a város felett, beborítja a háztetőket, megreked a háromezer-huszonhét utcában, körül folyja az ötezer-háromszázharminchét mecsetet, a száz ispotálvt, a hatszáz malmot, a soksok vendégfogadót és nincs menekvés. A csengés bezörget minden rácson, minden kürtőn, minden ablakon. Az ezernyi feredőben egyáltalán nem csobban a víz. A húsz piacon elnémul minden zaj, csak a csengés dobban belé az emberek szívébe, s az edények öblébe, s az iskolákban megremeg a mesterek kezében a Korán, amit hazamenés előtt a tanulóknak útravalóként magyaráznak Legközelebbi szomseéd itt a tenger, s most ez is megborzong. Tükre sötétre fodrozódik, mintha merevül élő valami volna, s a közeli s távoli hajókon a keresztény utasok riadtan vetik mellükre a keresztet, s ha protestánsok üresen néznek a semmibe, amiből tán egyszer majd kikéi valami, ami rendre kiöli az emberek szivéből a gyötrelmet. A mohamedán a tengeren is, de az utcán Is, a kertben, a mezőn, vagv mindenhol, csak legyint és a feiét kissé feljebb veti, felfelé néz. Hátha meglátna valamit a boldog Sággal teljes túlvilágból, a piros gyümölcsökkel teli paradicsomból, s meglát legalább egvet a hetvenhét huriból, de semmit se lát. A puszta hite hát az, ami a tökéletes semmit is benépesíti. Itt a mindenkire*, rákerülhető rabláncok csörgése, ott csak a vak fantáziával formálgatható nem létező világ, mi hát az öröm és boldogság? Élővé teheti a holtat a halál? Utolsó csendülés, s utána mintha most meg már a csend nőne annyira, hogy mindenki úgy érzi, ez a csend kibírhatatlan, és na most, most jajdul fel utoljára a világ. De nem jajdul fel. És akkor minden olyan jó és megnyugtató. Az élet megy, megy tovább. A szeráj kertjében a százhetven szultána megkönnyebbülve lép erre, arra, selyemgombolyag gurul, kötőtű villog s a nyitott medencében vidáman, ujjongva csattog a víz, amint egymás után dőlnek belé a vizet leginkább szerető szultánák. De tele van csengéssel a szeráj mindhárom udvara, amelyen keresztül be lehet jönni ide. Már annak, akinek Vannak diplomáták. akik félesztendőn, sőt egész éven át próbálkoznak bejutni, de hiába. Vannak persze, akiket fogad a szultán ezen nyomban, dehát kint az első udvarban elveszik tőle fegyverzetét, nem lehet másként bejutni, csak puszta kézzel. Csak azon birodalom küldöttének, amely fegyverbarátságban van az Ozmán Birodalommal. Mint Franciaország is például. De a múltkorában mégis megesett, hogy a követét szinte egy ingben, gatyában engedték be, mivel nem akarta odaadni fegyverzetét, mondván, hogy az ő császáraik szoros barátságban vannak egymással De úgy látszik, hogy a szultán ballábbal kelt fel ezen a napon, mert a követet lefogták, mint a disznót, fegyvereit elszedték, és úgy engedték be. Ellenben az erdélyi menekültek küldötte járt a szultánnál a minap, ismerte már a szokásokat úgy látszik, mért előre lecsatolta a kardját. De nem, nem, menjék csak be, hiszen a felséges szultána igenigen nagy tisztelője a magyaroknak . .. ... De most a csengés egyre jobban elárasztja a fényes Portát, a Chazine Hasznát, a testőrség palotáját, így a keresztény ifjakből lett testőrökét is, akik úgy kerültek ide, hogy kicsi korukban a szüleiktől elvontattak. Nem elraboltattak, csak elvontattak. Mert a kettő merőben más. De még mennyire más! Mintha képtelen lenne valamennyit is előbbre lépni a fejlődés útján, pontosan úgy hitte, vallotta, minden egymást követő szultán, mint Mohamed, vagy Dzsingisz kán, vagy . .. Timur lenk, vagy ... minden nagy rémsége a világnak, hogy... ha egy úr van az égben, úgy a földön is egy úrnak kell lenni. Kelták, szarmatát:, gepidák, hunok, perzsák, örmények. Illírek, görögök, avarok, macedónok, latinok, germánok, mennyi vér, mennyi halál, de a terv, és szándék mindig ugyanaz. Ha egy úr az égben, úgy egy úr a földön is. Vagyis: ha te is úgy, akkor én is úgy. S mindez miért? Az emberi világ érdekében? Igen, az emberi világ érdekében. Csakhát persze olvan formán, hogy ne én azonosuljak a másmilyen emberrel, hanem a más nyelvű, hitű, színű ember azonosuljon énvelem. Még az se baj.ha ... szőke marad, vagy veres marad, vagy bármilyen színű marad, csak higgye el azt, amit én mondok Azaz hogy ... most azt kell hinnie, amit előír számára a Korán. A világ legszentebb könyve. Eddig minden próbálkozás hiábavaló volt. Nyomtalanul eltűnt, mé*' a sírás is elnémült. Ogy tűnt el, mint ahogyan szétfoszlik, megsemmisül a tűz, vagy a vihar. De hitük szerint ez a Birodalom mégis csak minden más előző hódító útra induló birodalomnál hódítóbb, okosabb és rendezettebb birodalom, itt nemcsak az egy uralkodó hirdeti és vallja az egv Istent és egy vallást, hanem minden rendű és rangú mufti, kádi, és ami legfőbb: a Díván, S ami még ennél Is fontosabb a janicsárok hadserege. Ennek a hadseregnek már régóta ígérgetik Európát, de addigelé nem sikerült. Sok időbe telt, amíg megtanulták, hogy Európába Magyarországon keresztül vezet az út. De a magyarokkal nehezen tud szót érteni; vagyis, nem tudja országát meghódítani teljesen, mit kell hát tenni és hogyan? Kémek mennek, jönnek, futárok és küldöttek és mára már itt van a tennivaló (ez is fehéren fekete), tisztán, világosan: fegyverbarátságban lenni Bocskaival, a bihari nagy úrral, a tegnapi váradi várkapitánnyal és nagy németbaráttal, dúsgazdag főúrral. Megbocsátani mindent neki. Márpedig... van elég megbocsátanivaló, szerivel. Többek között az is, hogy néhány évvel ezelőtt, váradi kapitány korában Szinán nagyvezír negyvenezer emberből álló s az Al-Dunán átkelt hadseregét teljesen megsemmisítette. Gyurgyevónál tele volt a Duna halottal, s úgy elrekedt a folyása, hogy csaknem kiáradt tőle. Megbocsátani a negyvenezer holtat, mert ha ezután ugyanennyi németet elpusztít, annyi, mintha Szinán basa győzött volna. Csak tisztuljon meg hát ez az Európába vezető út. Mára teljesen és tökéletesen letisztult, leszfirődött a Birodalom Ilyen irányú politikája, tervei, lehetősége, és éppen ezért a szultán ma jobban bizonyos benne, mint tegnap, hogy igen, ez a csengés az ő hatalmának megdönthetetlen bizonyítéka. De úgy látszik, hogy csengés nélkül Itt nem sokáig bírja az élet, mert felkél a díványról, s az asztalhoz megyen, aminek egyébként alig jő sukknyi a lába ezen egy bronzból vert harangforma edény, csakhogy egy lábon és fordítva, ezt megüti egy vasütővel egyszer, kétszer, háromszor és az kong, kong, és az ajtó megnyílik hirtelen, bejön egy igen jó tartású, de immár lassan Időbe hajló asszony, GUlDze. Megáll a szultán előtt pontosan egy lépésnyire, szívére teszi jobb kezét és nem olyan nagyon, de mégis meghajol. “ Tán szólnál mégis? — mordul a szultán. Nem csoda, ez a legkedvesebb asszonya. Háremének és egészségének őre, gyermekeinek gyámja, s ráadásul neki, magának is ván egy fia. Más egyéb érdeme, hogy elég sok üres idejükben a szultánt tanítja magyarul. Eléggé reménytelen vállalkozás. Mindengy, ezeknek a Gülfizéknek, azaz hogy... ezelőtt Pelvinczy Sáráéknak, jó Réthy Balázs református papnééknak, mindig, de mindig meg kell próbálni a lehetetlent. — Szóltam eleget. De hiába. Itt van nálam ez az izé ,.. írd alá és akkor szólok megint! — kebelébe nyúl s egy iratot vészén ki, leteszi a szultán elé az asztalra. Tollat s téntatartót taszít közelebb, s csak néz s csak áll szótlanul. A szultán hol az asszonyt nézi, hol a papirost, aztán felveszi a tollat, ide-oda billentgeti, közben erősen gondolkozik. A tél óta a magyarok vannak soron, és egyre többen szabadulnak a börtönökből, még az a baj, hogy kevesen is vannak. Nem lenne baj, ha többen lennének. Hogy többet is lehetne elbocsátani A kiszabadultak nyilvánvalóan az erdélyi menekültek táborát szaporítják, hiszen ha 12
