A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-25 / 17. szám
ß fe fy e ti a front mag//ft 11. Hőstett a Vizcayai-öbölben Oléron kis sziget a Vizcayaí öbölben, Franciaországtól mintegy 3—4 kilométerre. A német megszállók Itt Is megvetették a lábukat, s a szigeten kiépített erődítésüket bekapcsolták a hírhedt „atlanti falba“. Tizenkét tüzérüteget helyeztek el a szigeten, s az erődítési munkálatokra erős katonai fedezettel százszámra vezényelték ki a sziget békés lakosságát — halászokat, szőlőtermelőket, állattenyésztőket. A „Három kő“ ütegnél dolgozó franciák apály után cölöpöket próbáltak leverni a tenger fenekére, amikor egyikük megingott. Látszott, nincs ereje, sem kedve a németek számára dolgozni. Észrevette ezt az ügyeletes őrmester, s talán rosszul végződött volna, ha társai védelmükbe nem veszik. — Hallja, maga francia létére egész jól beszél németül — rival az őrmester az egyik pártfogóra. — Én nem vagyok francia, orosz vagyok. A forradalom után itt telepedtem le. földművelésből élek. — Ige-e-e-n, hát hiszen van itt még egy orosz. Hé, ruszkl, gyere csak ide. Verejtékes, barna arcú, fekete szemű fiatalember cammogott oda fáradtan. — Én Vagyim Andrejev vagyok — mutatkozott be neki az előbbi. Apám Leonyld Andrejev orosz író volt. Bizonyéra hallott róla. Pétervár közelében éltünk. A forradalom utón Finnország elszakadt Oroszországtól, így akaratunk ellenére emigránsok lettünk. — Én meg Vlagyimir Antonyenko vagyok* Mozirból — mutatkozott be a másik. — szeretnék magával beszélni, de nem itt, más helyen. Különös találkozás Egy este Vlagyimir Antonyenko társával, Vlagyimir Orlovval beállított az Andrejev-házaspárhoz. Elmondta, hogy mintegy harminc szovjet hadifogoly dolgozik a szigeten, öt Belorussziában fogták el a németek, partizán volt. Megszökött s a fiatalok ellen indított hajtóvadászat során Ismét a fasiszták fogságába esett. Megjárta a koncentrációs tábort, végül ide került a szigetre. Nem tagadta: — Gyűlölöm a fasisztákat, s gyűlöletem nem tudom palástolni. Ez baj, mert észrevehetik. Én pedig csak élve szolgálhatom a hazámat. Andrejev megígérte, hogy összehozza Antonyenkóékat a francia partizánokkal. A fiú megnyerte a házaspár bizalmát, hittek neki. Moulain du Couvre malomban nemsokára megtörtént a találkozás Antonyenko kifejtette hadltervét. Minden ütegnél vannak oroszok. Megbeszélt jelszóra lefegyvereznék az őrséget, a csehek és szlovákok csatlakoznának hozzájuk, ártalmatlanná tennék a fasisztákat, s a német fegyverekkel és a francia partizánok segítségével megsemmisítenék a közeli német helyőrséget. A partizánok továbbították Antonyenko haditervét, de a vezérkartól ez az utasítás jött: — Várni! Akcióban A szovjet hadifoglyokat azonban nem olyan fából faragták, hogy tétlenül szemléljék a nácik védelmi készülődéseit... Egy szép napon óriási robbanás reszkettette meg a levegőt. A szigeti ütegek lőszerraktára repült a levegőbe. Magasba csaptak a lángok a Vizcayai-öbölben. Nagy volt a riadalom a fasiszták körében. Kinek a műve lehetett a robbanás? Az oroszoké? De hisz nekik alibijük van; hisz öt órával a robbanás előtt az erdőbe küldték őket dolgozni. Egy gyűjtózslnor pedig legfeljebb 25—30 percig ég. Arra nem gondoltak, hegy a szovjet hadifoglyok eredeti gyújtószerkezetet eszeltek ki. A robbantás módját Antonyenko beszélte meg Nyikolaj Szerisev tűzszerésszel. Szóval olyan robbanószerkezetet készítettek, hogy a gyűjtózslnor 5 órán át égjen; A hősök halhatatlanok Az első hőstettet továbbiak követték. Ahol tudtak, ártottak a fasisztáknak. A szovjet hadifoglyok adatokat továbbítottak a francia partizánokhoz, előre értesítették őket a németek minden veszélyes megmozdulásáról. „Az oroszok teljesítik kötelességüket“ — így hangzott Antonyenko utolsó üzenete a szövetségesek megérkezése előtt. Amikor megkezdődött a sziget felszabadítása, a hadifoglyok több löveget harcképtelenné tettek úgy, hogy némán fogadták a Franciaországot felszabadító szövetségeseket. Antonyenko személyesen már a harmadik üteget akarta elnémítani, amikor a németek rajtakapták. 1945. április 30-án három társával — JevgenyiJ Krasznoperovval, Mihail Jersovval és Alekszandr Kovaljovval a helyszínen kivégezték. Emlékét két nemzet őrzi kegyelettel. Következik a befejezés: 12. FRITZ SCHMENKEL Levelezőink írják • A NAGYFÖDÉMESI ifjúsági színjátszó csoport hosszú hallgatás után ismét életjelt adott magáról. Rövid Időn belül gazdag esztrádmüsort állított össze, melyet március végén adott elő nagy sikerrel a szép számban összegyűlt közönség előtt. A szereplők közül dicséretet érdemelnek Manczal Ilonka, Lovász Gyula, Makó Lajos és a Molnár-testvérek. Reméljük, hogy a műkedvelő csoport az elért sikeren felbuzdulva további színvonalas esztrádműsorok bemutatásával fogja szórakoztatni a közönséget. (Szabó Gabriella, Nagyfödémes) A Caemadok kalászi színjátszó csoportja sikerekben gazdag múltra tekinthet vissza (Gairal János felvétele) • a PADÁNYI színjátszó csoport a közelmúltban adta elő Gyárfás Miklós Kisasszonyok a magasban című víg játékát. Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárultak a helybeli pedagógusok, névszerlnt: Rosztovtcs Hedvig, Szitás Etel, Szedlák Borbála, László Éva és László Árpád, s ezzel bebizonyították, hbgy a jó pedagógus nemcsak az iskolában végez nevelő tevékenységet, hanem az Iskolán kívüli munkában is példaként szolgál. (öllös Márta, Padányj • A Csemadok LAKSZAKÁLLASI szervezete az utóbbi időben aktív tevékenységet fejt ki. A szervezet színjátszói legutóbb Lo vicsek Béla Baj van a szerelemmel c. színmüvét adták elő. A huszonnégy szereplőt igénylő darab meglehetősen nagy feladat elé állította a vezetőket. Ennek ellenére nagy sikert arattak a darabbal. (Amdrískln József, Lakszakállas) • A Csemadok KASSAI színjátszót a közelmúltban nagy sikerrel mutatták be Kállai István, Élni tudni kell c. színmüvét. Noha a szerző kényes problémát — az állatni állás és a maszek közti különbséget és az ebből adódó problémákat feszegeti, a darab rendezője, Marossy Lajos nagyszerűen látta el feladatát. A szereplők, habár sok nehézséggel kellett megküzdeniük, valamenynyien tehetségük legjavát nyújtották, külön meg kell dicsérnünk Antal Pált, Vajányl Bélát, Horvát Ferencet, Balog Károlyt, Kriszt Klárát és Buday Bébit. A darab rendezőjének érdeme az is, hogy a műkedvelő csoport régi tagjain kívül meglehetősen sok fiatalt szerepeltetett. (Loosz Dezső, Kassa)
