A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-18 / 16. szám
luszonegyedsxer I vádlottak >adján * Hol vannak az orkánkabátok? t Ájtatos anyóka a nyitrai Slovan izállóban • Furcsa bankók a reikülben • Kifizetődik-e a hiszécenység? zen kívül egy hatvanüteres Jégszekrény, s néhány ruha, 'pulóver, szvetter, függöny stb. vándorolt Anna asszony kincstárába. 5. Ezzel egyldőben Anna asszony másutt is akcióhoz látott. Sikerrel gyógyította például' 'Mária C. (Terézia nővér unókahúga) kisfiát, a gyógymód ugyanaz volt, mint az előbbi esetiben, s az eredmény Is csaknem hasonló. A beteg gyermek ugyan nem gyógyult meg, de anyjától a szélhámosnö több mint harmlncnyolcezer koronát csalt ki, nem Is 'beszélve a sálaikról, (kendőikről, amely mlmtengy 1110 koronát tett k!. Valami (kezdő szélhámos feltehetően megelégedéit volna már ezzel az eredménnyel is. Anna asszonyt azonban más fából faragták. ötvennyolc éves elmúlt, eddig húszszor ült a vádlottak padján, valóságos művésze „hivatásának“, pontosabban: minden héjjal megkent, ravasz vénassz-any. Meg ikell hagyni, jól ismeri az embereket. Elsősorban, gyöngéikre, hiszékenységükre, hiúságukra, felületességükre, nem utolsó sorban nyerészkedési hajlamúikra épített. A nyitrai Járásbíróságon folyó tárgyalásra eljöttek mindnyájan, akik valamilyen (kapcsolatba kerültek a szélhámosnövel. A megkárosítottak száma tizenhárom. No de nézzünk csak toválbto a dolgokat. ra áhított orkánkaibátat, ami pillanatnyilag az egyik legkeresettebb divatcikk. Az orkánkabátok persze a mai napdg sem érkeztek meg, következésképpen, alighanem továbbra is késni fognak. Ostrava Anna Flailová képzeletében a teljes és maradéktalan áruclkktartal ökok városát képezte, hiszen az orkánikabá tokon kívül építőanyagot is ott akart szerezni Anna J-nök, akitől 25 000 koronát fel is vett erre a célra. Na és „ha már Prágában is Jár", miért ne intézze el néhány szerencsétlen öregember nyugdíjemelését, hiszen kitűnő kapcsolatai vannak a fővárosban. Ezt az ötletét Alojz T. nyólcszáz koronája bánja. 6. — Hogy is volt a dolog azokkal a női táskákkal? — kérdi ai fiatal energikus büntető bíró. Anna Fiaiová sötétül a meglehetősen gyűrött kabátban áll a szenátus előtt, arca csupa szolgálatkészség, kedves, magabiztos, behízelgő. Egyébként egész magatartása benmfentességről árulkodik, a tapasztalatlan szemlélő azt hlhetné, nem bűnözővel, h'anem a bíróság dolgaiban, a paragrafusok kaicskar Ingóiban magát nagyszerűen kiismerő, de mindenesetre tisztességes korosabb hölggyel van dolgunk. Sokszor úgy tűnik', jóindulatú tanácsot szándékszik adni a szenátus tekintélyes tagjainak, mondjuk a gyomorbántaimakna vonatkozólag. S ami engem Illet, szinte félek, Anna asszony egyszer csak felénk fordul, meghajol jelezvén: vége az előadásnak. Visszataszítóan komikus a helyzet, szomorúan komikus, ahogy a vén szélhámosnö hajlongásával, mozdulatainak, szavalnak választékosságávall („elnök elvtárs, kérem szépen“) adja tudtunkra: ő ennek ellenére rendes, Jómodorú, jólnevelt asszonyság. — Az úgy volt, elnök elvtárs, kérem szépen, hogy egyszer csak Terézia nővér meg Márta, az unofkahuga begyulladtak a pénzük miatt. Kezdtek a nyakamra Járni és a végén ijesztgetni, hogyha vissza nem adom, feljelentenek. Így hát mit tehettem, fogtam előbb az egyik, majd a másik táskát ... — Ezek voltak? — szói' közbe a bíró, Az esetek többségében azzal sikerült rászednie az embereket, hogy kitalált egy mesét, mely szerint a prágai nemzetközi Terézia nővér most sem érti a dalgot bankban nagyobb pénzösszege fekszik (mintegy 420 ezer korona) amit csak úgy válthat ki, ha előzőleg egy bizonyos összeget (50, 70 ezer koronát ki tudja, minden kinek más összeget mondott] letétne helyez, így szedett ki Mária H-tól, 4750.—, Terézia K-tól 5000.—, Helena M-tól 10 000.—, Alzbeta K-tól 3000.—, és Mária K-tól 17 800 (koronát. Természetesem, mivel ezek az emberek osa'k rövid idő óta ismerték őt, meg kellett ígérnie, bogy bizonyos baszniuk nekik is lesz a dologból. Anna asszony nyugodt szívvel Ígért kinek száz, kinek ezer koronával többet, a visszafizetésnél, csakhogy teljesen ai bizalmukba férkőzzék. Megtörtént, hogy a kölcsönzők közül valakinek időközben szüksége volt a pénzre, visszaadta hát, sőt többet te adott neki, csakhogy néhány hét múlva újabb kölcsönt kérhessen. Esküvője előtt (az ötvennyolc éves szélhámosnö ugyanis 1964. februárjában másodszor is férjhez ment Anton Fi a Iához) mint a bíróság előtt bevallotta, 105 ezer korona volt eldugva kamarája egyik uborkásüvegében, De a prágai bankbetét meséjével nem merült ki Anna, Flailová repertoárja. Egy Időben önkéntes bevásárlóként Is működött. Ez abból állt, hogy főleg lányos anyáktól kisebb-nagyobb előleget vett fel, mondván, hogy csemetéik számára a legrövidebb időn beiül beszerzi az annyir „Hogy lehettünk ilyen hiszékenyek“ s egiy drapp majd egy világoskék női táskát tesz az asztalra. — Igen, ezök, elnök elvtárs kérem szépen. — Folytassa. — Egyszóval a táskákat elvittem Teréziának és Máriának. — Mit mondott nekik? — Hát hogy itt van a pénzed, nekem mindengy, lehet nálad is, benne van mind, amit az anyókának küldtél, de ... — De? — ...ha azt alkarod, hogy testvéred (kisfiad) meggyógyuljon, ne nyisd ki a táskát. Nálad lehet, de ne nyisd ki, mert akkor az egész hiába volt. — Nem nyitották ki? — fordúl a, bíró a Jelenlevő Mária és Terézia C-hez. — Nem. — válaszolnak szinte egyszerre — hittünk neki, féltünk, hogy a végén igaza lesz. Csak a, rendőrség nyitotta ki. A blré Anna fialovához fordul. — Vádlott, mondja el, mi volt a táskában? — Újságpapír, elnök úr, kérem szépen. — Más nem? — De Igen, Például papírszalvéták. — Hát miég? — Meg ... toalettpapír. 7. így volt -hát. A pénzt, mások megtakarított pénzét, amelyet a szélhámosnő állltlólag kamrájában egy uborkásüvegbe dugott el, a rendőrség nem találta, meg, így egyelőre legalább Is bizonytalan, vajon a becsapott emberek vise akapják-e valaha. A nyitrai járási bíróság Anna, FiaioVét, aki ez alkalommal ült huszonegyedszer a vádlottak padján többrendbeli (tizenháromszoros) csalás miatt, a 'büntető törvénykönyv megfelelő paragrafusa alapján kilenc évi f egyházra ítélte. Anna' Ftalová felleíbezett. ZS. NAGY LAJOS 19
