A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-18 / 16. szám

Isngyos Júniusi alkonyat. Terézia C. a nyitnád kórház ápolónője fárasz§ tó és izgalmas szolgálat .tán adudni készülődik. Az ágyat már megvetette, egy ideig még táblából a szobában, halántékát nyomkod]«, eligazít egy-két dolgot, az asztalon félreosúszott oroszt, iszik egy korty vizet, azután letérdel és imádkozik. Csöngetnek. Terézia nővér ijedten kapja fel a fejét. Ki lehet az? Mára nem várt senkit, egyébként is ritkán fogad vendéget, legfeljebb testvérét, a plébánost, unokaihugát, de ők sem Jönnek ilyenkor, tudják, hogy fáradt; kiles a kémlelönylláson, aiiarsony szemüveges asszony áll az ajtó előtt, teljesen Ismeretlen, idősebb hölgy, vajon mint akarhat?

Terézia nővér nem mer ajtót nyitni. Számba vesz mindent lehetőséget, nem hiszi, hogy az ismeretlen aszomy ott az ajtó előtt, tényleg 6 keresi, talán eltévesztette a számot, igaz, akikor is Illene őt útbaigazítani. De valahogy olyan furcsa, barátságtalan, szinte mogorva arcú ember. Nem, nem nyit ajtót, hadd gondolja^ ha esetleg mégis őt keresné, hogy nincs itthon.

Az asszony azonban türelmesen várakozik, mint aki biztos a dolgában. De hiszen biztos Is lehet, az ajtón kint van a névjegyem, Jut eszébe1 a nővérnek, nem lehet tévedés. Az asszony lassan újra. a csengő után nyúl, a nővér sápadtan nyit ajtót...

2.

— Dicsértessék az Or Jézus Krisztus — köszön a látogató. Terézia nővér halkan, reszkető hangon fogadja a köszönést. Az asszony bemutatkozik, hangja; szelíd és Jóságos, teljes ellentétben, csúf, szemüveges arcával1. Elmondja, hiotgy kint Járt Podvysokán, meglátogatta Zsófiát, Terézia beteg nővérét. Mária beszélt róla — mondja az asszony. Mária, az unokohúgcm? Honnan ismeri őt? Ö, már régen ismerem, sőt azt is mondhatnám, igen jó barátságban vagyunk. A kisfiát gyógyítjuk szegénynek, nem beszélt róla? Nem, nem mondott semmit, különben is már régen nem volt nálam, dehát... tessék, beljebb.

Bent a szobában Terézia nővér félelme lassan felodódik, Anna asszony hangjában van valami megnyerő, sót egész magatartása Ilyen'. A falon függő feszület előtt például keresztelt vet, Terézia nővért ez egészen meghatja', hiszen a világ állandóan romlik, nagyon kevés ma már az igazi hivő, ő viszont Igaz ugyan hogy átöltözött, levetette a fekete apáoaruháit, de hitét megtartja, lelkén ez mit sem változtat. Így töpreng Terézia

Kíváncsiak

nővér, mig, csodálkozva növekvő bizalommal hallgatja Anna asszonyt, aki Zsófiáról beszél, súlyos, nagyon súlyos a helyzete, mondja, de nem keli kétségbeesni, isten nem hagyja el az ő híveit; íme, most is elküldte gyógyító angyalát, aki az Igazak egészségét visszaadja. Terézia nővér nemigen érti a dolgot, de nem szól közbe, nem mer közbe szólni.

— Itt lakik a nyitrai Slovan szállóiban, csodálom, hogy még nem hallottál róla, leányom, én ma is beszéltem vele, istenfélő anyóka képében Jelent meg, állandóan Imádkozik és akikért Imádkozik, azok rövid időn belül meggyógyulnak. Számtalan esetről tudok, ahol már az orvosok egyáltalán nem bíztak, lemondtak a betegről, és az anyóka imái meggyógyíttoták, csak nagyon kérlek, ne beszélj róla senkinek, az emberek rosszak, ő szeretne titokban maradni, hogy háborítatlanul gyógyíthassa Isten beteg gyermekeit.

3.

Valahogy így kezdődött. Terézia nővér, szegény, hitének igazi fanatikusaként az utolsó szóig elhitt mindent. Azon sem csodálkozott, hogy, a Slovan szállóban megtelepedett titokzatos anyóka Isten gyógyító angyala, „meglehetősen anyagias. Anna aszszony ugyanis, hamarosan a lényegre tért, elmondta, hogy az anyóka imádságaihoz, az imádságok gyógyító sikeréhez pénzre, szászas bankókra van szükség. A magányos, bánatban és Imádkozásban megöregedett hajdani apáca mindent elhitt, s mert őszintén szerette nagybeteg, elmebajos nővérét, boldogan adta ét Anna asszonynak azt az 1200 koronát, amit szekrényében talált, s kérte az asszonyt, jöjjön el máskor Is, értesítse őt az eredményről, hogyan fogadta az anyóka csekély küldeményét. Anna asszony nem is váratott sokat magára.. Pár nap múlva, újra jelentkezett. Az anyóka

Corpus delicti

megígérte, hogy segít, viszont a múltkori pénzben (kevés megfelelő százkoronást talált, ezért ba Terézia nővérnek lenne még itthon pénze kölcsönözhetné erre a nemes célra. A pénzt természetesen visszakapja, az anyóka csak a gyógyításhoz használja, mihelyst Zsófia meggyógyul, vagy ha esetleg Terézia nővérnek szüksége lenne rá, visszaküldi az egész összeget. Terézia nővérnek volt némi megtakarított pénze, elment a takarékpénztárba és kiváltotta. Nem egyszerre az egészet, öt-, tízezer énként s így, mert közben összebarátlkozott Anna asszonnyal, fokozatosain, mintegy negyvenezer koronát küldött gyógyítási célra az ájtatos anyókának. A pénzt hol a lakásán, hol a nyitrai parkban adta át. Ha nagyobb összegről volt szó, a bankókat összehajtogatták, lerakták egy emlékmű tövéhez a földre, Imádkoztak fölötte, azután Anna aszony ájtatos arccal berakta egy barna női táskába és elsietett vele az „anyókához“. Közben minthogy Anna asszony gyakran panaszkodott, hogy nincs rendes lakása, hol itt, hol ott kell meghúznia ma gát, Terézia nőver fel!ajánlotta néki a saját lakását, vagyis, miután a szivébe már régebben helyet biztosított számára, a lakásába is befogadta.

4.

Csakhogy az idő múlt, Zsófia állapota viszont egyáltalán nem javult, sőt, úgy látszott, mintha a megtakarított pénz fogytával, egyenes arányban fogyna az élete is. Terézia nővér bár hivatásánál fogva türelmes teremtés, végül is gyanakodni kezdett. No de, addig is, amíg erőt vett félénkségén, meg merte kérdezni barátnője tői, vájom az anyóka hotelben imáiban nlncs-e vaiami szélhámoskodás (mert hogy Anna asszony lenne szélhámos, arra álmában sem mert gondolni), egyszóval néhány hőnap alatt negyvenezer korona készpén-