A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-04 / 14. szám
Andrej Voznyeszenszkij Versei: a fMd Szeretünk mezítláb bolyongni a földön, a kedves, lágy, a lélegző földön, Hol? Abesszíniában? Vagy Messinában? Havannában? A pusztaságon? A rjazanyi határon? Mi — emberek, úgy szeretünk a földön bolyongni. Bennünk akár a láz, a föld árama száll. De szigetelőként választ el tőle már az aszfalt és beton, az autók sokasága .,. Városban nem emlékszünk a föld illatára, S hirtelen elmosolyodunk csillámpalák és kövek árnyán egy gejzír módra felszökő zöld fácska láttán ... Álmodjék csak a föld lövészárkok, bilincsek nélkül, ne verje föl robaj, míg teleszkópok álmaiba szédül. Álmodjon hársak, eukaliptuszok közt, CtieMuuigsta é& Roppant, dübörgő tam tam dobok rokkant sírása vagyunk, síró szeműek, szállunk, mint füst a szélbe. Ti fehérek vagytok, akár a hűtőszekrény, járvány-vesztegzár mullpólya-fehére. Hát miről énekeljünk nektek, tisztelt gentlemanek? Viasz-kezetekről, amely szomorú vállak közt meszesen fehérlett s tépett asszonyainkat szorította, mint a fogóó-ól O-ót Mint vert gebe, úgy zihálunk, aprópénzt kunyerálunk a ringben, a téren, s csörren a borravaló. De álmunkban felfénylik a hátunk, mint Qxwz tu/vcfáfi Patak parton lengő kék hegyre derengő inguri nyírerdő inguri nyírerdő áttetsző sudáran meredtek ahogy széntély csarnokában álló oszlopok mintha válás fájna közétek betérek két karom kitárva pávázó szivárványfényben, a megbolondult lifteken, a zápor ezüst fém-özönébenl jöjjön a nők és tengerek világa, s a vonatokkal szembe — prüszkölve, emberin csodásán, gyümölccsel integetve.., Valahol a Marson kiszáll egy földi vendég, kiszáll, mosolyog és visz egy maréknyi földet — parányi rögöcskét, mely szinte meleg még — a messze pörgő hű anyaföldről. . Fodor András fordítása tam-tam dofvta kicsi ablak, csillagfénytől csilladozó ... Mi, bokszolók, gladiátorok, mint sötét rádiátorok, úgy sugározzuk a fényt, a csillagokét, s Mars, a Fiástyúk ünnepi és fájdalmas fénye az arcunk ... Költők vagyunk mi négerek, üstökösök fürödnek bennünk. Vagyunk bolygókkal és legendákkal teli zsákok, hogyha lefekszünk ... Aki minket rugdal, az égkupolát gyálázza, a csillagokat. Felüvölt haraggal a mindenség, csizmája alatti Rab Zsuzsa fordítása k estig heverészek sűrűdik az alkonyat körém de föntebb hajladoznak vándorolnak hanvadozó fatörzsek épp így nyilall magosba sok reflektorsugar a díszsortüz ha Moszkva felett karéjban áll szeretem' könnyű fák fönséges rendetek tisztaságtokkal vallatja magát a lelkiismeret. Fodor András fordítása 9 /
