A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-28 / 13. szám
f így él az ügyes amerikai farmer! Hogyan él a farmerkedő amerikaiak átlaga? A mezőgazdaság iparosodása amerikai körülmények között. Mechanizálás és specializálás az egyetlen járható út! Kifizetadä Tagadhatatlan, hogyha általánosságban a kapitalista társadalmi rendszerről beszélünk, az esetek legnagyobb részében az USA jut eszünkbe. A szocialista gazdasági rendszerrel szemben mintegy az Amerikai Egyesült Államok képviselik a kapitalista termelési módszerek lényegét, lehetőségeit és eredmé nyelt. 'Mélyrenyúló és a műltban gyökerező alapjai vannak ennek a jelenségnek. A századforduló Idején a civilizált világ nyomorgó tömegeinek — s ezen belül is a magyar és szlovák nemzetiségű nincsteleneknek — Az öreg Mac Donald farmján — mondja egy régi amerikai dal — pulykák, kacsák, tehenek, malacok, juhok és lovak legeltek, de gépi berendezést sehol sem találtál. Valószínű, hogy Mac Donald már eladta a farmját, egy ügyesebb ember vette meg, aki az összes felesleges élő ingóságot eladta, a legelőre kifutót épített,, etető berendezést vásárolt és csinos összegeket keres sertéshizlalással meg szemes takarmány termeléssel. Szegény Mac Donald, a mai viszonyok mellett ezt nem tudta volna elérni. Mac Donald gyerekei otthagyták a farmot, traktorok, kombájnok, fejőgépek és lazítófogasok, saraboló kapák és önkötöző gépek jöttek helyettük, melyek minimálisra csökkentették a mezőgazdasági munkások számát, s egyben maximálisra emelték az alkalmazott műtrágyák, rovarirtó vegyszerek, gyomirtó készítmények mennyiségét és egyben a termelés intenzitását. A ml csavar-, illetve bumerángszerű mezőgazdaságunk állandóan több és több pénzt és gépet igényel, hogy kevesebb munkaszükséglet mellett, állandóan több élelmet termeljen. Ezért a farmok száma egyre csökken, a nagyságuk viszont egyre nő és a farmerek fokozatosan a mezőgazdaság legnyomasztóbb, túlhaladott koloncaivá válnak. Ma körülbelül már csak fele annyi farmerünk van, mint 1935-ben. 1954—59 között egymillió farm jutott csődbe. A változásokat túlélt farmok egyike Dick és Margie Wimmer farmja. A farm Wisconsi állam keleti, tejtermelő részében, a sheboygansi járásban fekszik, és 175 acre kiterjedésű. A Wimmler farmon, a bejárat mellett tábla hirdeti: ■ „Richárd Wimmler — tejtermelő.“ S ez a kifejezés egészen pontos, mert Dick la osztályú mezőgazdasági üzeme a legtökéletesebb és legeffektívebb tejgyár, melyet a járásban találni lehet. Wimmler átlag 45—55 tehenet fej. A rozsdamentes acélból készült csővezeték a fejőgépektől a nagy hűtőtartályba továbbítja a tejet, mialatt az automatikus trágyaszállltó berendezés kitisztítja az istállót. Dick egész csordája, több mint száz szarvasmarha, a borjakat, üszőket és tinókat is beíészámltva, széles legelőkön nevelkedik, melyen a betonkifutó végén harminc méteres etetővályú áll. A vályú automatikusan töltődik meg takarmánnyal és automatikus szerkezet távolítja el belőle a maradványokat. „Ez az etetővályú napi négy órai abrakhordást takarít meg nekem“, magyarázza Wimmler. Az idő pénz, és Dick keresni akar. Egyedüli módja, hogy létezhessen. „A mai árak mellett nem vehetek takarmányt“ — mondja, és ezért jelentős pénzeket fektetett földmegmunkáló berendezésekbe, hogy saját takarmányféleségeket termelhessen. S hogy a traktorok, szecskavágők, vető- és ültetőgépek, önürltő kocsik kifizetődjenek, Dick bérelt még 55 acre földet (egy acre =.0,7 kát. hold), és itt piaci termékeket, konzervborsót, édes kukoricát, és búzát termel. Bár Dick jó üzletember — mégis parasztnak érzed, amikor este bejön az istállóból, erősen trágya és szilázsszagú ruhájában. Levetkőzik, zuhany alá áll és átöltözik sportingbe, vászonnadrágba, azután ül csak vacsorához. Margie konyhája, a nemrégen renovált lakóház szíve, sok külvárosi vendéglős írgységét felkeltené. Még falusi méretekben is nagy, étkezőasztalát tizenkét személy részére lehet széthúzni, s ehhez még fel van szerelve modern elektromos gépekkel, közönséges villanytűzhelytől és mixertől egészen a házi pasztőröző berendezésig. Csupán a mosogató automata hiányzik, ám Margie jegyzékén ez áll az első helyen. Van már mosó- és szárítógépe, és 500 literes hűtőszekrénye. Bensőséges otthon ez, melyet átjár Margie süteményeinek édeskés illata és megtölt a három hangszóros sztereorádló zenéje. „A farm szükségletei állnak az első helyen“, jelentik ki egyhangúan, s ez mind az idő, mind a pénz területére érvényes. Ám ez tisztán csak üzlet számukra, különben nagyon szívesen ki-kiruccanak valahová. Télen síznek, nyáron vízisível szórakoznak és négyméteres, farmotoros csónakjukkal felmennek a „falusi üdülőjükbe“, mely a Paya Lake tó pártján áll, 220 kilométerre a farmjuktól. Szívesen járnak külvárosi vendéglőkbe, ahol nyársonsült csirkét esznek, kedvelik a helyi specialitásokat — faszénen sült kolbászt és kettévágott zsemlében sült fasírozottat. Igyekeznek eljutni a közeli metodista templom esti ájtatosságaira és örülnek a sheboygani diákestéknek. „Szép élet ez“, mondja Dick. Igen, sokkal jobb élet, mint a legtöbb farmercsalád élete, mert Wimmlerék a farmerek gazdasági kritériumai szerint — vagyonos, kevésbé tehetős — a jómódúak közé tartoznak, összbevételük — évi 22 500 dollár — az amerikai farmtulajdonosok felső, 8,6 százaléka közé sorolja őket, abba a csoportba, amely a mezőgazdasági termékek felét termeli. A farmerkedés sikerének foka ma kimondottan teimelési kérdés. A ranglétra legfelső fokán kis csoport tökéletesen mechanizált és specializált farm-gyár áll. Ezek az összes farmok számának csupán mintegy 3 százalékát jelentik, ugyanakkor azonban az össztermelés 30 százalékát termelik. Mindjárt alattuk következnek olyan sikeres családi farmok, mint a Wimmleréké. A fokozatok másik oldalán áll az amerikai farmok 44 százaléka, melyek mindegyikének kevesebb az egész évi jövedelme 2500 dollártól. A farmerek legnagyobb része több pénzt keres egyéb munkával, mint a farmjával. Az amerikai farmerek egyharmada középen marad. Túl szegények és gyengén felszereltek ahhoz, hogy versenyezzenek, és valahogy fel kell küzdeni magukat a ranglétrán, mert aláesnek és a farmerkedésről, mint egész napos, rendszeres foglalkozásról le kell mondaniuk. Statisztikailag nézve a dolgot, Wimmlerék nem átlagos farmercsalád és a leggyorsabban érvényesülő farmerek csoportjára jellemzőek. 1950—59 között 1,6 millió farm ment tönkre,
