A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-03 / 1. szám
SZABÓ LŐRINC Nyitnikék Alszik a hóban * hagy, a völgy; hallgat as ardfi, hallgat a Üld. Mikar legutóbb jártam Itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette as óss; ás volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sóból, fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a díszük is, az a tórákeny tündért disz, mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zúzmara. Alszik a hóban, a hagy, a völgy, hallgat az ardó, J hallgat a föld. Egyszerre mégis rezzen a táj: hármat fátyil egy kis madár. Háromszor hármat lüktet a dala, vígan, szaporán, mint éles fnvola. Az a favolás a Nyitnikék! Már kezdi is ájra az énekét: kát füttyre mindig kvart lefelé: nem sok, de ürülni ez is elég. Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, szívnek és tavasznak nyílni kék! Nyitni, de — nyitni, d* — nyitni kékl Fütyülöm én is énekét Nyitni kék, fütyüli nyitni kék, a telet bírni illenék! Bírni és bízni Hiénák! Fütyül és elszáll a Nyitnikék. Nyitni kék! — fütyülök utána s nézek az eltűnő madárra. Nyitni kék, fütyülóm, nyitni kék, hhuü és bízni keltenék, mint az a fázó kis madár, aki sírja, de bírja, ami fáj, Nyitni kék. Indulok nyitni kék, fog az én szivem is nyitni még. Nyitni kék! Ébred a hogy, a völgy, tndom, mire gondol a néma tóid. akinek tele reeseabb, mint az enyém, és aki mégis csapa remény. 0 volt a szája, a Nyitnikék, elmondta a holnap üzenetét: a hitet, a vágyat fütyülte szét. kinyitotta a tóid ürük szivét: füttyfütty-fütty, nyitni kék, nyitni kék — Nyisd ki, te, versem, az emberekét! CTK felvétel • •
