A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-28 / 13. szám
4réfcótfrtot£ tttyó H téifa Inkább a békepipa hívei voltak az észak-amerikai indiánok, miikor először találkoztak az addig még sosem látott fehér emberrel. Ezek legtöbbnyíre vadászok és katonák voltak, akik jé, vagy kevésbé jó szándékkal indiánlakta területekre léptek. Az indiánok a fehér embereknek, akik „villámmal ölnek“ jelenlétét meglepőnek találták ugyan, de korántsem mutattak és éreztek ijedtséget a sépadtbőrüek láttán. Másnak tartották őket, de nem különbnek, és hajlandóságot mutattak olyan barátkazásra, amely egyenjogúságon alapul. Ki ne tudná, hogy ml lett sorsa Amerika őslakóinak rövid néhány évtizeddel azután, hogy az európai hódítók betették lábukat az Újvilágba. A jövevények között azonban nemcsak vérszomjas és pénzsóvár katonák és kalandorok voltak, hanem szépszámmal akadtak írók, újságírók, festők is. Mikor 1832-ben a Yellowston öblében kikötött a Fort Union, fedélzetén magával hozta George Catlin festőt is, aki akkor még bizonyára nem sejtette, hogy életének egy egészen új korszaka kezdődik. Annyira lebilincselte az indián nép világa, élete, szokásai, hogy egész további életét ennek ábrázolásával töltött. Házastársul Is indián leányt választott. Barátságra szívesen feleltek az Indiánok (barátsággal, nem ők az okai, hogy legtöbb esetben a békepipa helyett íjra, nyílra, harcleszközökire került a sor. Kegyetlen ellenségek tudtak lenni, s erről nemcsak a Kentuckybam megskalpolt s csodálatos módon életben maradt Ed Robinson tett tanúságot annak Idején, de a gyűlölet, elszántság és hősiesség együttesen sem volt elegendő a fehér hódítók átkozott és csodálatos fegyverei ellen. Is, (Vírgina vlrgtnum) mint a spanyol Márla-kultusz visszhangja. De azért számos Indián fegyvert lehet találni múzeumokban és magángyűjteményekben is. Gyűjtésük Amerikáiban egy időben szinte szenvedéllyé harapódzott, divattá vált. Egyes kereskedelmi társaságok az Indiánok hosszúcsövü puskáiért cserébe állítólag olyan magas halom vidraprémet adtak, amilyen magas a földre állított puska volt. Ez alig hihető, hiszen ilymódon 3500 dollár értékű prémmel fizettek volna egy-egy fegyverért. De a cserélő akkor sem járt rosszul, ha csak 12— 14 vldraprémet kapott. Az Indián harcmodor a lövöldző sápadtbőrűek ellen a következő volt: az ellenséges fehér csapatot körülzárták és nem támadtak addig, míg a fehérek végül Is nem lőttek. A puska újratöltésének Idejét használták fel támadásra, nemegyszer teljes sikerrel. Ez a harcmodor akkor mondott csődött, mikor a fehér hódítók az Ismétlő puskákat kezdték használni. A nem várt sorozatos lövések pánikot keltettek a vöröstoőrűek soraiban, fejvesztett menekülésük közben még hallani lehetett kiáltásaikat: elvarázsolt, boszorkányos puskák! B. T. Henry puskakészítő alapozta meg a Winchester cég világhírnevét. Ismétlőpuskái később nagy népszerűségre találtak a rézbőrűek között Is. Homnét Ismerni meg, hagy a fegyvert Indiánok használták? Az indián puskák legjellemzőbb különlegessége, hogy a puskatus fém vasalása hiányzik. Ezt a vürösbörű harcosak leszerelték, részben mert kitűnően felhasználhatók voltak más mindenféle szerszám készítéséhez, részben pedig, mert a hideg vas érintése kellemetlen volt meztelen válluknak. Tomahawk, kés, nyíl, Jól 'bevált hasznos fegyverek voltak az esetleg ellenséges szomszéd törzsek ellen, vagy ibölényvadészaton, de a golyós fegyverrel, szemben keveset értek. A későbbiek folyamán aztán az Indiánok Is szert tettek puskákra, de a May Károly múzeum büszkesége, „Winnetou puskája“ valószínűleg sohasem volt Indián tulajdonban, mint ahogy Ilyen nevű apacs törzsfőnök sem létezett. Az ezüst szögekkel kivert puska a szakértők szerint valamelyik gazdag latln-amerlkal úrnak készült. Emellett szól a belevésett dupla „v“ betű Indiánok Európában A 17. század elején tette lábát elsőízben európai földre Indián, mégpedig Pocahontas hercegnő személyéiben. 1762-ben egész Indián csoport látogatott el Londonba. Ez a Oherokee törzs küldöttsége volt. A 20. századiban Európába Indiánok többnyire már csak mint artista csoportok tagjai jöttek, főleg kanadaiak és sloux lndiánokf Hősi múltjukat elevenítették fel a nézők előtt számos jelenetben, fő produkciójuk Buffalo Bill és a Sloux törzsfő legendás harca volt. A Drezda melletti adebeulban többször F. D. Roosevelt kitünteti a második világháború indián hadnagyát, I. C. Montgomery! Az Indiáo nemzet egyik utolsó nagy hőse, az „ Átfúrt orrflak“ törzséből is Járt indián küldöttség, hogy meglátogassa az Indiánok nagy regényírójának May Károilynak valamikori lakhelyét, a mai May Károly múzeumot. 1928-ban ellátogatott Ide a 109 éves nagyfőnök, White Horse Eagle (Fehér Sas) Is. Az élelmes aggastyán több mint egy évig utazgatott Európában sastollas ruhájának teljes díszében, és több egyetemen tartott előadást. Otjain a sloux főnök, Big Snake (Nagy Kígyó) kísérte. A nagyfőnök sok sápadtarcúnak osztogatott magas Indián kitüntetést és az érdeklődőknek megfelelően magas összeg ellenében autogrammot adott. £s akik harcoltak... Ünnepélyes pillanat volt, mikor a Fehér Háziban a néhai Roosevelt elnök mosolyogva kezet szorított Jack C. Montgomery hadnaggyal, az Oklahoma-Cherokee törzs tagjával, akit a második világháborúiban tanúsított hősiességéért megérdemelt kitüntetésben részesített. Nem ő volt az egyedüli Indián, aki ebben a háborúban magas katonai kitüntetést kapott. Több mint 3600 navaj, több száz Greek és más törzsbeli Indián szolgált az amerikai hadseregben. Különösen a japánok elleni harcban tűntek ki mint tengerészgyalogosok és összekötők. A háború után aztán visszatértek a napi élethez, napi gondokhoz. Jövőjük? Az Egyesült Államokban ma valamivel több mint fél millió indián él. Ennyi maradt a hatalmas fajból. 1961 júliusában nagygyűlést rendeztek, amelyen gondjaikat, jövőjüket tárgyalták. Valamennyi törzs képviseltette magát. 700-an jöttek össze a Vadhagyma Városában, melyet a sápadt arcúak Chicagoként ismernek. A megjelent fehéreknek nemzeti táncokat adtak elő skalponként 1 dollárért, az „ágyúdugaszok“ (értsd: gyerekek) csak 50 centet fizettek. A kormányhoz címzett fő követelésük az volt, hogy az Indián maradhasson meg Indiánnak, építhesse jűvőijét őseinek nemes hagyományaira. Ez egyszerre kevés Is, és sóit is. A mlúltra nézve kevés, a jövőre nézve már több. (A Kvéty nyomán) 5
