A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-21 / 12. szám
Alig van a világon még egy város, amely hasonló kereskedelmi hagyományokkal rendelkezne, mint Lipcse. A régészeti kutatások arról tanúskodnak, hogy már ötezer évvel ezelőtt éltek emberek ezen a helyen — s mintegy négyezer évvel később vált kereskedelmi központtá. Itt volt Európa kereskedelmi útjainak egyik gócpontja. A keletre, nyugatra, északra és délre utazó kalmárok itt gyülekeztek, pihentek, beszélték meg a világ legújabb eseményeit s gyakran itt helyben kötöttek üzletet, cserélték ki egymás között áruikat. Nem véletlen tehát, hogy a környék emberei is igyekeztek ide telepedni, hogy a község szerencsés fekvéséből nekik is hasznuk legyen. Az utazó kereskedőknek szállásra és frissítőkre volt szükségük, szívesen elszórakoztak a fárasztó és veszélyes utazás után s természetesen biztonságban akarták érezni magukat és áruikat. A falucska így csakhamar városssá nőtt. 1165-ben városi privilégiumot kapott s a következő évszázadokban a legjelentősebb német városok színvonalára emelkedett. 'A kereskedelemből élő városok általában módosak voltak s a gyáripar fejlődésével méginkább gazdagodtak. Lipcse polgárai büszkék voltak városukra s mindent megtettek felvirágoztatására. Pénzüket eleinte a szőrme és bőráruba fektették, amely keresett árucikk volt — később a könyvekbe. A város fekvése és idegenforgalma miatt szinte arra teremtődött, hogy a tudományos kutatások és művelődés központjává váljék. Rohamosan fejlődött a könyvipar — nyomdák, könyvkötőműhelyek létesültek, melyek később a világ minden részéről kaptak megrendeléseket. Itt alapították meg a világ egyik legrégibb egyetemét. Ezzel párhuzamosan fejlődtek a kultúra és művészet egyéb ágazatai. Lipcse egyre előkelőbb helyet foglal el a német városok között. Jóval később — a második világháborút megelőző években, amikor egész Németország a nácik kezére Jutott, Lipcse az antifasizmus központjává vált. A város ebben a harcban is évszázados hagyomá-« nyokra támaszkodhatott. A tizenkilencedik században ugyanis éppen ebben a városban kezdte megvetni lábát a fiatal munkásmozgalom. Itt éltek szervezői és alapítói: August Bebel és Wilhelm Liebknecht, innen származott Karl Liebknecht, hoszszabb ideig működött itt V. I. Lenin. A Német Demokratikus Köztársaság második legnagyobb városa, amint látjuk Jelentős múltra tekinthet vissza. De a Jelenért sem kell szégyenkeznie. A rendszeres évi vásárokból — melyek írásbeli dokumentumok szerint 1165 óta ismétlődnek — fejlődött ki Európa egyik legjelentősebb nemzetközi árumintavására. Evenként tavasszal és ősszel ezer és ezer érdeklődőt, vendéget és kereskedelmi szakembert vonz Lipcsébe. A világ több több mint ötven országa küldi ide képviselőit és árult minden évben. Ha a látogató végig akarná járni valamennyi kiállítási pavilont (300 000 négyzetméter) több, mint száz kilométert kellene megtennie. Az óváros házai felett még mindig a kiállítási épület uralkodik, amely évszázadokon át a kereskedelem központja volt. 1556-ban épített kilencven méter magas homlokzati része ma már csak műemlék. (Ugyanis szinte teljes eredeti formájában maradt fenn). Itt van elhelyezve a városi múzeum. A kereskedelmi központok egyrészt a város mögötti kiállítási pavilonokba, másrészt az árumintavásár palotáiba költöztek. Ami a kulturális intézményeket íllleti, válogathat a látogató régebbi és új létesítmények között. Megtaláljuk az opera új épületét, a hárommillió kötetet tartalmazó német könyvtárat, melyben válogathatunk a német és Németországban kiadott idegennyelvű könyvek között, a kétmillió kötettel rendelkező egyetemi könyvtárat és a képzőművészeti múzeumot. És ha már az egyetemről beszélünk, amely 1953 óta Marx Károly nevét viseli, nem hagyhatjuk említés nélkül azt a tényt, hogy ezen az egyetemen a világ ötvenkét országának fiai tanulnak. A diákok gyakorlati képzését számos tudományos kutatóintézet támogatja. Az orvosi kar pl. a kórházak, rendelők, egészségügyi központok olyan épületkomplexumával rendelkezik, hogy ezt az egész városrészt klinikai negyednek hívják. Lipcse alaposan felkészült az Idei Jubileumi évre. A tavaszi nemzetközi árumintavásár, amely február utolsó vasárnapján nyílt meg és március 9-ig tartott, )6 alkalmat nyújtott arra, hogy a város megmutathasssa új életét. Ez volt a legjelentősebb nemzetközi vásár, amelyre a nyolcszáz éves város lakói emlékeznek. PETR KETTNER A nemzetközi árumintavásár feldíszített palotája Utólag azért nem próbálkoznak már éveik óta, színjátszással, mert hogy úgymond: a MATESZ-szel úgysem bírják a versenyt. Ezek, és a hasonló körülményeik mindenképpen befolyásolják a Cseimadoik-szervezetek működését, de a fő mulasztások a hivatalból szervezőket terhelik. Nevezetesen azokat a HNB-, párt- és EFSZ-'funkcionáriusokatt, akik tagjai ugyan a Csemadok helyi, sokszor járási vezetőségének (mint pl. Borsiban, Kisgéresen, Szoffiotoron, Bodrogon, Bodrogszerdahelyen), de a község művelődésügyének s a Csemadok eredményes munkájának érdekében tett Ígéreteik a mai napig ts csak Ígéretek; a Csemadok Járási titkárságának dolgozóit, ékük Zemplénben, Örösön, Bodrogon, Bácskán, Leleszen, Szentesen, Báron, Battyánban, Szol'nocslkán, Csernohón az 1964-es évben egyetlen egyszer sem voltak kint, s Ladmócon, Perbenyíken, Szomotoron, Bodrogszerdahelyen, Nagykövesden, s Helmeoen csak egyszer-egyszer, s eltűrték, hogy Őrösről hamis jelentéseket kapjanak; s végül a KB, akik egyrészt túlságosan bíztak az ösztönösségben, másrészt elmulasztották az alsóbb szervek állandó ösztönzését és irányítását. S végül próbáljuk megválaszolni a clm•ben feltett kérdést: változik-e valóban a helyzet a terebesl Járásban? A nagylkaposlak, a kiístárkányiak, a helmeclek eredményei, a Csemadok KB háromnapos csernői értekezlete a változás jelel. De Igazán változni csak akkor fog, ha tudatosítjuk magunkban: a ml számunkra, kultúrimmkásoik számára ez a változás változtatást jelent. Vagyis: kevesebbet bízni a vidék ősztönösségében, motornak, ösztönzőnek, gondolatébresztőnek érezni magunkat, s nem egyszerűen irányítónak és ellenőrzőnek. Ezt példázza) a terebesl járás — a mi „Keletünk“. Kisgéres — 1964 Az Úvárosháza
