A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-14 / 11. szám
P. Havran felvétele Mai számunk tartalmából Putra Ede festőművész . . . A fölszabadított Dél-Vietnamban................... Világprobléma: a víz . A végzet hatalma................... Felszabadulási élménybeszámoló . . . ......................... Bússá ....................................... Mennyit ár az ember? . . . . 19 Mélyen a front mögött . . . . 20 Niii oldal............................. Taiika hétvége................... . . 22 Ifjúságunk seregszemléje . . 24 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultűregyesttletónek hetilapja. Megjelenik minden vaaórnap. FösxerkaastO Major Agoaton Sierkesitőbisottság: Egri Viktor, Oály Iván, Oynrcaik jósáét, Lőrinci Gyula. Máoa JÓsael, Oxsvald Árpád, dr. Szabó Ressó. Saerkeaxtóxóg: Bradlalava, JesanakAho 8. Postaitok C-398, telefón 833-04 Terjeaatl a Posta Hlrlapxxolgálaia, elóflze tóaeket elfogad minden postahivatal ói leválkéxbeaitő. Kllltóldre szóló elótixetéaeket ollntéx: PNS — Dalredná expedfola tlaóe. Bratislava, Gott waldova nóm. 48/VII. Nyomja e PRAVDA njromdavállalat, Bratislava, Stdrova 4. Előfizetőst dl) negyed Am 18.80 KSa, fél óvro 38.— Kós, égési évre 78.— Kfis. Kéziratokat nem őriünk meg és nem K-13’51181 Helyet az ökonomikus gondolkozásnak! A Pravda március S-á számában leír egy gazdasági életünkre — sajnos! — eléggé Jellemzi! esetet: Svitben néhány tízemeletes lakóházat építettek. Az épületek határidőn belül elkészültek. Az építők nagy mulatóst csaptak a tervteljesítés, az elvégzett munka áa prémium ürömére. Jókedvük oaupdn néhány nap múlva ősükként, amikor az épületek átvételénél az étvevő bizottság másfélszáz technikai hibát állapított meg és vett Jegyzőkönyvbe. Az épületeket ennek ellenére átvették ú] lakóik, mert — lakni Katiit S azóta — immár övék óta — végeszakadatlan harc folyik a lakók, a lakáskezelőaég éa az építővállalatok kózótt — addig eredménytelenül! — a hibák kijavítása 6a eltávolítása érdekében. Hasonló esetet többet ia felsorolhatnánk. Vannak üzemeink, amelyek rendületlenül gyártanak szükségtelen dolgokat, s a tervteljesítés után prémiumot vesznek fúl az állami alapokböl. Sok Ipari gyártmányunk minősége nem ári el a világszínvonalat. Általában gazdasági életünk nehézkes, rugalmatlan és nem eléggé effektiv. Mindezekkel a problémákkal legfelsőbb párt- és kormányszerveink foglalkoztok az utóbbi évek során, s azonkívül szaklapjainkban nyilvános vita folyt körülöttük. Egyetlen mondatban foglalhatnánk Össze a viták eredményét: gazdasági Irányításunk rendtszere az évek során Időszerűtlenné vált, elavult. Összeütközésbe került a társadalmi fejlődés törvényszerűségeivel és szükségleteivel! Gazdasági életünk eddigi alapja a központilag kidolgozott nemzetgazdasági terv. A terv mutatót kötelező érvénnyel szabják meg a termelés irányát, Intenzitását ás méreteit. Az üzemeknek egyelőn feladatuk van: teljesíteni a tervet. A dolgozók és az üzem vezetőségének érdeke, hogy a tervet túlteljesítsék, mert akkor külön jutalmat kapnak. Így a terv „mindenhatóvá“ válik a termelésben, melyet csupán szolgálni kell, mely az ember helyett gondolkozik. A gazdasági vezetőket korlátozza a kezdeményezésben a egyidejűleg felmenti őket a személyes felelősség terhe átél, mert ha valami nem átkerült, a terv veit a hibás. Ennek következtében alakult ki nemzetgazdaságunkban az „lnkognltó“ jellegű Irányítás, amikor a bibés Intézkedésekért nem találunk felelőst, a nemzetgazdasági károk mögött tettest, aki elkövette őket. Hogyan állhatott elő Ilyen helyzet? Szocialista nemzetgazdaságunkat tizenöt évvel ezelőtt a Szovjetuniótól átvett extenziv módszerrel kezdtük építeni. A termelés effaktlvltását azáltal növeltük, hogy ú] üzemeket építettünk, új nyersanyag lelőhelyeket tártunk lel. Mezőgazdaságunk módszere a termelés méreteinek növelésére törekvő, külterjes gazdálkodás volt. S ennek a formának megfelelőit a direktlv intézkedésekkel és előírásokkal irányító, szervezési ás irányítási módszer. A fejlődés azonban megváltoztatta az egykori viszonyokat. Az extenziv termelési mödszer lehetőségeit kimerítettük, mai körülményeink között, amikor világviszonylatban Is helytálló követelményekkel lépünk fal Iparunk ét mezőgazdaságunk Irányéban, a terjeszkedő, külterjes gazdálkodás nem hozhat kielégítő eredményeket. Mind a mezőgazdasági, mind az Ipari termelés Intenzitását növelnünk kelll A gyakorlat azt mutatja, hogy a termelés lntenzlt/éaát a dlrektlv irányszámokkal operáló, erősen centralizált irányítási módszerrel nem tudjuk emelni. Ehhez fel kell szabadítanunk az emberek kezdeményező készségét, anyagilag fokozottan érdekelnünk kell őket munkájuk eredményében és meg kall erősítenünk felelősségük mértékét ezekért az eredményekért. Egyetlen mondattal: Összhangba kell hoznunk ez egyén és a társadalom érdekeit, az üzemek és e társadalom érdekelti A svIM lakóházak építőinek az érdeke megkövetelte, hogy akár felelőtlen munka árán Is, de tervüket Időben teljesítsék, mert így kapnak prémiumot. A lakók, illetve közvetve a társadalom érdeke azt követelte volna, hogy lelkiismeretes munkát, Illetve minőségi munkát végezzenek. S ezzel eljutottunk a mai gazdasági követelmények egyik legfontosabbikához, a minőséghez. Az elvégzett munka, Illetve készgyártmányok minőségének kérdésében azonban nemcsak a dolgozókat, de magukat az üzemeket kell érdekeltté tennünk. Amelyik üzem rossz, vagy felesleges munkát végez, ktfll hogy ezt anyagilag Is megérezze. Köziemen tény, hogy állami gazdaságaink nagy része ráfizetéssel dolgozik, s a ráfizetés kiegyenlítéséhez szükséges beruházásokat az állami alapokböl fedezik. Ilyen esetekben az „állam zsebe" kimeríthetetlennak látszik. Gondoljunk azonban arra, hogy ráfizetéses gazdálkodást semmilyen gasdaságl rendszer nem engedhet meg magának (innen az utóbbi években érezhető gazdasági nehézségeink). Mi itt a teendő? Olyan Irányítási rendszert vezetni be, amely előtérbe helyezi az ökonomikus gondolkodást, az üzemek minél gazdaságosabb termelésére irányuló törekvést, amely a dolgozó embert sze. mély szerint is felelőssé teszi az eredményekért. DUBA GYULA
