A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-07 / 10. szám
líuimrai Hol van a tavalyi hó ? Hol vanoak már a különös alakú, rafinált szabású nagy gallérok a kabátokon, kosztümökön? Már tavaly télen la egyre kisebbedtek, Idén tavasszal pedig nagyon sok esetben tel|esen eltűntek. Divatos tehát a gallértalan kabát, kompié, de ez nem jelenti azt, hogy minden divatos rnhadarab kizárólag gallér nélkül készül majd. Mindenki saját egyéni Ízlését követheti s a különböző formájú kis galléroktúl kezdve a klasszikus férfi fazúnlg mindent viselhet, csapán a nagyobb szabású gallérok hatnak már divatjamúltnak. Ha viszont ragaszkodik a legújabb divatvonalhoz, a két képünkön látható megoldást részesíti előnyben. Ennek a legújabb divatnak van egy nagyon előnyös oldala Is. Az asszonyok, lányok, lavarésza, nem rendelkezik olyan hosszú s olyan formájú nyakvonallal, amelyhez a nagy, s főleg a magas gallér előnyösen hat, bármily elegáns és sikkes Is volt benne a próbakisasszony. Az új divat minden nőnek, szinte kivétel nélkül előnyös, nem is beszélve azokról, akiknek a nyakát már egy kis zsírpárna is fedi. A száj- és körömfájás Orvosi tanácsadó Az utóbbi időben sajnálatos időszerűség folytán egyre többen érdeklődnek a száj- és körömfájás mibenléte, tünetei és megelőzése iránt. Az alábbi sorokban ezekre a kérdésekre felelünk meg. A szájr és körömfájás erősen fertőző betegség, amely mindenekelőtt a szarvasmarhákat támadja meg, de ha ritkán is, előfordulhat a hízóknál, juhoknál, kecskéknél, sőt a vadaknál is, mint pl. a szarvas, vaddisznó, stb. Az állatoknál a betegség magas lázzal, nyálkahártya, szájüreg, nyelv lobosodásával jár, amelyeken először fájdalmas hólyagok keletkeznek, ezek később kisebbednek, s a sebek árkos hejgeket hagynak maguk után. Az állatok csámcsognak és sűrű nyálat engednek. A hólyagok a tőgyőn, a paták felső elhúsosodott részén, a bőrön is kiüthetnek, úgy, hogy az állatot a fájdalom akadályozza a mozgásban, sántikál. A beteg állatok étvágytalanok, fogynak, könnyen elvetélnek, a tejük sokszor elapad. A betegséget az állatok egymás között közvetlen érintkezéssel, nyalogatással, szopással terjesztik, de közvetett úton, az állatgondozók ruhái is terjeszthetik, de betegségterjesztő lehet a kutya, macska, egér, légy, baromfi is. Az ember úgy kaphatja meg a betegséget, ha a beteg állatokkal való érintkezése; etetés, fejés, tisztogatás után nem tisztálkodik kellő alapossággal, de beteg állatok tejének, húsának (vaj, túró, tejfel) fogyasztása is előidézheti. Ha ilyen járvány felüti valahol a fejét, ügyelnünk kell, hogy a gyermekek ne igyanak nyers tejet, bármennyire szeretik is. A betegség okozója egy igen apró, hatalmas szaporodóképességű vírus, amely a nyállal és vizelettel választódik ki. A fertőzés után legkésőbb 18 órával kerül a vérbe és a tejbe. A fertőzött tejjel aztán tovább terjed. A főzés és különböző fertőtlenítő szerek, mint pl. a 2 százalékos szódaiúg, vagy a 3 százalékos karbolsav, a lysol fél, vagy egy óra alatt a vírust megsemmisíti. A megbetegedés első tünetei a fertőzés utáni 1—6 napon belül jelentkeznek. Fellép a fejfájás, bágyadtság, magas láz. A száj kiszárad, egyidejűleg égető érzés jelentkezik benne, némelykor a nyelés is fájdalmas. Utána jelentkezik a nyálkahártya és a szájüreg lobosodása, amely a hólyagok képződésével jár. A hólyagocskák gyors felfakadásával járó fájdalmas sebek véreznek. Megindul a fokozott nyálképződés, a nyál a nyitott szájon át elfolyik. A szájnyílás becsukása s minden mozdulata ugyancsak fáj. A nyirokedények is megduzzadnak s érintésre érzékenyek. Ritkábban az is előfordul, hogy a betegség átterjed az orrüreg nyálkahártyáira, vagy a mélyebben fekvő légzőszervekre, gégére, sőt nyelőcsőre. Kisebesedhet a szem, a körmök tájéka, az ujjak köze is. Kéthárom hét múlva ezek a sebek minden nyom hátrahagyása nélkül begyógyulnak, súlyosabb esetekben megkárosodhat a tüdő, a máj, belek, a szívizom Is. A sérült nyálkahártya pedig különböző mérgező baktériumok szaporodásának melegágya lehet, amely azután magát az alapbetegséget komplikálhatja. Vérmérgezéshez is vezethet, bár hála nagyhatású antibiotikumainknak, halálos kimenetelre nem kerül sor. Milyen védekezési mód alkalmas a betegség megelőzésére? A védekezést az állatorvosok és az egészségügyi dolgozók különböző csoportjai biztosítják. Munkájuk csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság széles tömegeinek megértésével és támogatásával találkozik. Mindenekelőtt a betegség állatok közötti terjedésének meggátlása a fontos. Már a betegségre gyanús állatot is izolálni kell és szigorú megfigyelés alatt kell tartani. Az egészséges állatok védőoltást kapnak. Az istálló bejáratát, de belsejét is 3 százalékos chlór-oldattal kell fertőtleníteni, a falakat pedig meszelni kell. Az istálló padlóját naponta többszőr is be kell szórni meszes tejjel. A beteg állatokat a községből továbbszállítani nem szabad, ellenben ajánlatos azok sorozatos leölése. A betegség tömeges fellépésénél a legszigorúbban be kell tartani az egészségügyi előírásokat a tej és tejtermékek kezelésével, előállításával kapcsolatban. A beteg, vagy gyanús állatokat a tejtermelés folyamatából azonnal ki kell kapcsolni. A mezőgazdasági dolgozók személyes tisztálkodásukra a legnagyobb gondot fordítsák. A kezet nem elég szappannal, de fertőtlenítő szerrel is meg kell mosni minden egyes esetben, ha elhagyják az istállót, azonkívül hordjanak védőköpenyt, csizmát, kesztyűt. A bőrön lévő legkisebb sebre, karcolásra is ügyelni kell, mert fertőzés ezúton is nagyon könnyen előfordulhat. Munka közben az istállókban sem dohányozni, sem enni, vagy inni nem szabad. A gazdaságba, ha száj- és körömfájás gyanúja forog fenn, idegeneknek belépniük szigorúan tilos. Beteg emberek teljes elkülönítése nem szükséges, csak a komplikált eseteket gyógyítják kórházban, egyébként a betegek otthon kezelhetők, de minden egyes megbetegedést jelenteni kell az illetékes körzeti egészségügyi hatóságnál. A beteggel érintkező személyek vesztegzár alatt vannak, a vesztegzár szükség szerint egy egész községre, vagy járásra is vonatkozhat. A vesztegzár alatt lévő személyeknek tilos minden nyilvános közlekedési eszköz igénybevétele, ismerősök, rokonok és nyilvános helyek látogatása. Azonkívül minden helyiséget, ahol a beteg tartózkodott, fertőtleníteni kell, csakúgy, mint azokat a tárgyakat, amelyeket érintett, használt. Ezeknek az egészségügyi alapszabályoknak pontos betartása jelentős mértékben útját állhatja a betegség terjedésének, amely az utóbbi időben tetemes károkat okozott nemzetgazdaságunknak. Minden egyes megbetegedést, de már a betegség gyanúját is jelentsük tehát az illetékes orvosnak, aki aztán részletesen dönt a kezelésről, és megteszi a további szükséges óvintézkedéseket. Dr. P. CÉRNÁK 21
