A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-07 / 10. szám
EBEK LAZADASA Milyen világ a kutyavilág? E látszólag komolytalan kérdéssel látok hozzá Szabó Béla csöppet sem komolytalan regényének boncolgatásához. A kritika elmondta róla, hogy Capek Harc a szalamandrákkal c. regényé‘ idézi jlásd az Elet és irodalom 1964. dec. 12. számát — Fehér Pál Vox humana c. cikkét és Gály Iván kritikáját az Új Szó január 28. számában/. Fehér Pál többek között ezt mondja: „A példa igényes s voltaképpen törvényszerű, hogy azonos társadalmi szituáció, azonos írói helyzetben — azonos reakciót vált ki.“ Gály Iván rámutat Capek és Szabó Béla regényének alapvető eltérésére; Capek a második világháború előtt, a jeltörö, de igazi arcát még leplezni igyekvő fasizmusról írja meg gyilkos szatirikus regényét. Olyan egyenletet kellett megoldani, amelyben összehasonlíthatatlanul több az ismeretlen, mint majd harminc év múltán Szabó egyenletében. A másik eltérés, hogy a két mű megszületésének teljesen eltérőek a társadalmi körülményei.“ Gály a továbbiakban e tények merev felfogását utasítja el, mert ezek alapján arra lehetne következtetni, hogy a két író realista megfogalmazásában is kellő képet rajzolhatott volna a fasizmusról. A szimbolikus megfogalmazást az indokolja, hogy így a felszíni jelenségeknél és naturalista részletezésnél sokkal többet nyújtottak, magának a fasizmusnak gyökereit tárhatták fel. Szabó szerint a fasizmus lényege nem más, mint hűtlenség az emberiség nemes eszményeivel, a haladással, a fejlődéssel szemben. Gály Iván azonosítja magát ezzel a felfogással, mondván, hogy erkölcsi síkon valóban ez a fasizmus lényege, s Szabó Béla itt távolíthatta volna el a legtöbb fehér foltot ismereteink térképéről. Ám ezt a törekvést nem koronázza siker. Gály Iván véleményalkotásában e regény cselekményéből indul ki, mely dióhéjban elmondva ennyi: Tip, egy vidéki zuglap zsaroló főszerkesztőjének a kutyája gazdájával együtt bejárja a világot. Hűséges szolgálataiért csak rúgás és mostoha elbánás a jutalma. A háború után visszatérve Amerikából rövidesen elveszti gazdáját. Közben megérlelődik benne a terv, hogyan lehetne hatalomra •jutni a kétlábúak felett. A Szegénynegye'dek ebeit sztrájkra buzdítja, hagyják abba egy hónapra az ugatást, hadd szaporodjanak el a tolvajok és a betörők. Miután ez a kezdeményezés nem jár a várt sikerrel, csodafegyverként a veszettséget akarja bevetni az emberek ellen. Rex, a költő kutyája, és Fűszeres hiába akarják megakadályozni az örült tervet. Végül a Pecér segítségével fellármázzák a tűzoltókat és a rendőrséget, s a városi vásárcsarnokot és a mészárszékeket rohamozó kutyákat vagy kiirtják vagy beoltják a veszettség ellen. Gály az egészben két alapvető ellentmondást fedezett fel. Az ebek lázadása a regény első harmadában jogosultnak látszik, s mivel az embert társadalomban a szerző által megkövetelt hűség non plus ultra, az ebek világában más helyzet, a hűség egyben megalkuvás is. Ebben a tekintetben tehát sántít a hasonlat. A második zavaró tény az a körülmény, hogy lényegében két világ él itt egymás mellett — a kutyák és az emberek világa, s mert a kutyák gazdáik tulajdonságait öltik magukra, tulajdonképpen az emberi társadalmat képviselik, így hát ez a megoldás felesleges kettőségnek látszik. Gály Iván megállapításai részben helytállóak, de ha meg akarjuk érteni a regény fogyatékosságait és erényeit, részben korrigálni kell azokat, vagy ki kell őket egészíteni. A fasizmust véleményem szerint nem lehet csak erkölcsi síkon meghatározni. A Hűtlenség az emberiség eszményeivel, a haladással és a fejlődéssel szemben ugyan destruktív magatartás, bűn is, de még nem fasizmus. A fasizmusról pontosan tudjuk micsoda: a monopoltőke diktatúráját valósítani akaró vagy valósító politikai mozgalom. Erkölcse a politikai machiavellizmus — a cél szentesíti az eszközt jelszóhoz igazodik. Szövetkezik minden hűtlenséggel, bűnnel és aljassággal, de felhasználja az ostoba entuzianitmust, visszaél az egyszerű ember hazafiságával, erkölcsi és vallási meggyőződésével, az elnyomottak radikálizmusával, erőszakoskodásra bujtatja a kispolgár úrhatnámságát. Szüksége van minden fajta tudományra, ha nem kacérkodik a marxista társadalomtudománnyal, szövetkezik az ateizmussal és a teológiával, csak szoloálja céljait. Szabó Péla bár a fasizmus ellen foglal állást, mégsem a fasizmust ábrázolja regényében, hanem azokat az erőket, amelyek kedvező helyzetben esetleg regenerálhatnák a fasizmust. H(t állításomat igazolni akarom, mindenképpen meg kell jelelni tréfás kérdésünkre, milyen is hát a kutyavilág? Elsősorban is szabjuk meg az időt, mikor játszódik le Szabó Béla eblázadása. Kezdődik abban az időben, mikor városunkban még lehetséges volt a többé kevésbé nyíltan űzött üzérkedés, valutázás és aranyfelvásárlás, tehát a negyvenhatos, negyvenhetes években, s végződik az ötvenes évek eleién, illetve első harmadában, de a szerző az ötvenhatos esztendő tragikus élményeit és tapasztalatait is felhasználta. A cselekmény színhelye valamelyik csehszlovákiai város. Erre vall az a tény, hogy Tip gazdája egy kárpátaljai vidéki városból szakad a cselekmény színhelyére, a regényben szlovák és magyar eb is marakodik /Feró, a szlovák hivatalnok kutyája és Puli, a magyar paprikatermelő kutyája], Közvetve errőli tanúskodik az is, hogy a szerző a cselekményt — magát a lázadás eszméjét az ebvilágba helyezi — nálunk ugyanis komoly lázadás számba menő ellenforradalmi esemény nem ment végbe — hiszen ezért kellett kitalálni és az ebviláglra helyezni. Szabó Bélának mondanivalója kifejtéséhez szüksége van a kétféle, az emberi és az ebtársadalomra, sói szüksége van arra is, hogy az olvasó az ebek lázadását jogosnak, illetve indokoltnak tartsa, mert indok nélkül nem is volna lázadás. A mostoha bánásmód és a különböző' kutya-sérel-. mek készítették elő a talajt Tip demagógiája számára, s maga a szocializmus — Tip felfogása szerint — létalapjától fosztja meg az ebtársadalmat. Nem lévén magánvagyon, a kutyáknak nincs mit őrizniük. Fölöslegessé válnak, s a kétlábúak elöbb-utóbb kiirtják őket, vagy gépesített állatokkal helyettesítik. Ez a felfogás adja kezünkbe a kulcsot Szabó Béla metaforájának megértéséhez. Az ebek nem a teljes emberi társadalmat képviselik, hanem a társadalomnak azt a részét, azokat az elemeit, amelyeket a szocializmus, illetve kommunizmus megfosztott létalapjától. Vegyük sorra a könyv szereplőit. Maga Tip egy revolverlap volt főszerkesztőjének a kutyája; gazdája, mielőtt Amerikába szökött volna, már-már azon tűnődött, ne csatlakozzék-e Hitlerhez. Fő foglalkozása hazug vezércikkek ugatása volt — Tip lényegében gazdájának inkarnációja, Reimund, a plébános kutyája álszenteskedb és parázna eb, az üldözés idején segítette ugyan Fűszerest, a zsidó kereskedő kutyáját, mert a keresztényi Irgalom így követelte, istenigazában megmaradt antiszemitának; Aranka, az ügyvéd kutyája — intrikus és alattomos. Tintafoltos Micka egy pletykás kofa inkarnációja; Hektor a diétás kongi ha őre, erős és ostoba eb, az emberi tári sadalomban mondjuk egy kidobó legénynek felelne meg, a kutyavilágban rendőrfő-, nők és mesterdetektív; Zelma a jómódú körök szajhája és kéme, Gróf és Grófnő kilétéről a nevük vall. Mindezek mögött, ott sorakozik a házmester ebek, a külvá-i rosi lumpenproletár ebek sokasága és főbb-, módúak körei. Külön figyelmet érdemel Fűszeres és Rex. Ebben a csonka ebtársadalomban ők a kivételek. Fűszeres az egyetlen, aki ké-i pes emberré lényegülni és a kommunisták-> hoz húz. feliemét a faji megkülönböztetés és a fasizmus alatt elszenvedett gyötrel-, mek formálták. Rex pedig, a költő kutyája, maga is művészegyéniség, aki cirkuszban nevelkedett, különféle artistamutatványo-. kát tud produkálni, utánozni tudja a macskanyávogást és madarak csivitelését, csak ugatni nem tud. A háború alatt megment tette a költő kislányát. Hangszálait gyér-, mekbénulás támadta meg — ez az oka, hogy nem tud kutyanyelven. Csonkának mondtam ezt az ebtársadalmat, mert van benne ugyan szegény eb, de nincs benne munkás és kommunista, de igazi lökés sincs, hisz ez önmagában képtelenség lenne. Az egyes kutyainkarnációk csak gazdáik jellemb-li tulajdonságait képviselik, de nem tőketulajdonosok, sőt maguk is gazdáik tulajdonai, esetleg gaz-, dátlan, kódorgó ebek. Mindebből az derül ki, hogy az állatmese alkalmas ugyan arra, hogy Aesopus és La-, fontaine módjára megszemélyesítsük az állatokat, bizonyos emberi és társadalmi lényegek hordozóivá tegyük őket, de nem alkalmasak arra, hogy az emberi viszony latokat a maguk totalitásában ábrázoljuk. Fűszeresnek és Rexnek az emberekhez való hűségét csak nehezen értelmezhetjük1 úgy, mint emberi eszményképhez rágást/-, kodó hűséget. Számomra ez éppoly elfg-i gadhatatlan, mint a secessió idején a ró-, mai plebs megnyugtatására koholt mese az emberi test szerveinek és végtagjainak; együttműködéséről. A kutyatársadalmon belül ugyan lezajlik egy szörnyű marakodás, funkcióharc, kü-> lönféle ármánykodás, ami Jellemző a po-, litikai machiavelizmusra, annak erkölcsi vonatkozásaira, de mire való ez a politikai machiavelizmus egy marakodó ebvilágba bűvölne, ha épp a harc társadalmi motívu mait, vagyis a lényeget sikkasztja el. Szabó Béla úgy fárt el, hogy minden bűnt, hibát, veszettséget, egyszóval kutyaságot kioperált a társadalomból, felfokozva metafőrává sűrítette, ugyanakkor érintetlenül hagyta az emberi társadalmat; s mondhatjuk nyugodtan a szocialista társadalmat, mely csak a cselekmény végén aktivizálódik,mégpedig a pecér (értsd hóhér) révén. A Pecér Rózája, a macska pedig valami különös fajt képvisel, melyről csak anyagit tudunk meg. hogy nem kötelezi sem 14 Szabó Béla: