A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-07 / 10. szám
Beszéljünk róla! s r ú \ V ..... . Felvételelink a lévai színjátszók próbáin készültek Még több mint két hónap választ el bennünket az idei Jókai-napoktól (május 13— 23), de az előkészítő szervek (a Népművelési Intézet, a Csemadok KB és a MATESZ) dolgozóinak már tele van a kezük munkával. Az irányadó a Csemadok KB februá.' Isi ülésén kidolgozott terv. Lássunk belőle néhány érdekesebb részt. Az idén a műkedvelő színjátszók, az irodalmi színpadok, a vers- és prózamondók szemléje mellett sor kerül a tanítók énekkarának s a 100. évfordulót ünneplő rczsnyói kórusnak a bemutatkozására, egy képzőművészeti és egy könyvkiállításra, s a találkozó során hirdetik ki az Irodalmi Szemle és a Hét irodalmi pályázatának eredményeit is. Az említett munkaterv hat-hét színjátszó együttes, öt-hat irodalmi színpad s mintegy ötven-hetvan szavaló és prózamondó meghívását javasolja. A színjátszó együtteseket a Központi Dramaturgiai Tanács által Jóváhagyott öttagú bizottság választja ki. Az idei meghívott csoportok sorában helyet kap egy vagy két falusi együttes is. A tavalyi évvel szemben jelenleg már tizenöt irodalmi színpadot tartanak nyilván a központi szervek. A kiválasztást ez eddigi gyakorlattól eltérően most itt is bizottság fogja végezni. A szavalók és prózamondók színvonalának elbírálása egyrészt az ifjúsági alkotóversenyeken történik, s amennyiben azoknak időpontja nem esik a Jókai-napokat előkészítő időszakra, a kiválasztást a kilenc- és tizenkétéves iskolák, valamint a Csemadok járási bizottságok és a járási népművelési otthonok segítségével végzik a kiválasztó szervek. A négy kategóriában megrendezett szemlén mintegy őtven-hatvan szavaló és prózamondó vesz részt (a tavalyi százhússzal szemben), s az irodalmi színpadok fesztiváljához hasonlóan az egész közönség előtt zajlik majd le. A Jökai-napok szerves részét képezik a fellépéseket követő szemináriumok, melyeknek során központi előadók, szakemberek fogják értékelni a színjátszó együttesek, irodalmi színpadok és előadók teljesítményét. Az idei Jőkai-napok színvonalát nagyban emeli majd, s hozzájárul az adottságukból következő nemzetközi, öszszekötő jellegének kialakításához az a tény, hogy a résztvevők között ezúttal ott lesznek a prágai, budapesti és brotislavai szakemberek is. —tör— Egy évzáró margójára Bizony, ideje leime már a rádióról la bratislavai magyar adásról) is beszélni. Arról, amit csinál, s arról is, amit nem csinál, de csinálhatna. Beszélni kellett volna a szilveszteri műsorukról, s beszélni kéne a „Fényszóró“ farsangi adásáról Is. Mindkettő nyilvános feljátszás volt, s mindkettő abból az igyekeztéből született, hogy végre már a rádió is az érdeklődés központjába kerüljön, kitörjön abból a szűk körből, amelyben születéstől fogva leledzik. S beszélni kéne arról Is, hogy mért nem csinálnak hasonlókat gyakrabban, mért nem próbálnak többször égető kérdésekhez nyúlni, s valóban fórumává válni a szlovákiai magyarságnak. De „beszéljünk“ most a Fényszóróróli A műsor nyilvános feljátszását a rádió hangversenytermében láttuk, s pár nappal később (pontosan február 14-én, vasárnapi az ifjúsági adásban hallottuk újra. A szerkesztők a nyilvános feljátszáskor kicsit vontatottnak, s hosszúnak tűnő, s hellyel-közzel a banalitás határát súroló (Bella Antal rögtönzéseire gondolunkj műsorból jól pergő, tartalmas másfél órát „nyírtak“. Az aggályos „utókontrol“ következtében azonban kimaradtak az olyan értékes számok is, mint Dráfy Mátyás szavalata (Veréb!, vagy Kovács Lajos népdalszólót. S még egy dologról kell beszélnünk ezzel a műsorral kapcsolatban: a műsor egyik alapötletéről, nevezetesen a vidéki iskolák ifjúságának szerepeltetéséről. Ezúttal (többi közötti a komáromi AKI blg-beat csoportja, egy szavalőja és egy táncdalénekese mutatkozott be a rádió ifjú hallgatóinak — nagy sikerrel. Az ötlet nagyszerű, s eredménye kettős hasznú: az adás felfrissül, s a rádió új rétegeket nyer meg hallgatói körében. Mert biztosra veszem, hogy, a komáromi középiskola hallgatót vasárnap ott ültek a rádiókészülék előtt, s ezúttal a bratislavai magyar adást fogták. Az ötlet kiválóságáról szinte többet lehetne beszélni, mint az egész műsorról, s szorgalmazni, hogy gyakorlattá váljon a rádió müsarpolitikájában, azonban ezúttal nem lennénk Igazságosak, mert — nem kts mértékben éppen ennek az „ötletnek" köszönhetően — a műsor is figyelemreméltó, újat jelző volt. * S beszéljünk a lévai színjátszókról is, akik a Szabin nők elrablása, a Mézeskalács, A szerelmes brigád, s az Esküvő című könnyebb műfajú darabok után (az utóbbit még állandóan játszók) végül komolyabb munkába fogtak: Nagy László rendezésében Lulgt Candont Szombat esti vágy című müvét akarják színre vinni. A próbák már kb. három hónapja folynak. A bemutatót március végére tervezik, s természetesen ott akarnak lenni Komáromban az országos szemlén Is. S hogy valóban ott lesznek, annak két biztosítéka Is van: a lelkes, önzetlen munka s a csoport anyagi biztosítottsága. Az elsőt Nagy László, Tóth Károly, Kabát Gabriella, Cztnte Éva, Blaha Terézia, Körinek Anna, Mészáros Zoltán, Frecska Gy. és Halász Gy. nyújtják (a Szombat esti vágy szereplőt) s a másikat, a több ezer koronás évi költségvetést — a kultúrotthon. Az együttesnek egyébként kb. ötven állandó tagja van, egyidejűleg több csoport ts dolgozik. Garampáld kis falu, mindössze öt-hatszíz lelket számlál. Népe javarészt traktoron vagy buszon juthat a világba, sajnos nagyon rósz úton. Van aki naponta vagy havonta kétszer járja ezt az utat, abban a reményben, hogy a falu határain túl többet kereshet. Pedig idehaza is megélhetne. Az EFSZ már júl fizet. A ml fajtánk azonban nyugtalan. Azzal, ami helyben van, ritkán elégszik meg, s az utazás Így olykor megszokássá válik. — Legalább a fiatalokból maradna több a faluban — mondja Szelecki István, akivel egy Super-Zetoron igyekszünk a Csemadok helyi szervezetének évzáró gyűlésére. Vajon milyen az űj kultúrbázuk — fordul meg agyamban a gondolat — s válaszként, mintha csak sejtenfá a sofőr, mire gondolok, a fékre lép. Helyben vagyunk. Kissé összerázottan, kissé dermedten egy úgymond vakolt ápfilet előtt igyekszem a traktor ütéséről a földre szállni. — A kutűrbáz lenne talán? Túl kicsinek tűnik. Hétbe ez csak látszat, s belülről sokkal nagyabb. „ — A tűzoltúszertérban volnánk — magyarázza Szelecki bácsi, s egy oldalajtón a terembe tessékel. Pár perccel érkezésünk előtt Itt még valóban tömlők és fecskendők voltak lerakva. Az évzárót Krupec Géza, a helyi szervezet elnöke nyitja meg. A részleges beszámoló azonban mér a tanító dolga. Molnár Zoltán, nemcsak a falu pedagógusa, hanem a Csemadok titkára, népnevelő, kultúrfelelős — egyszóval a falu mindenese. Szeretik és tisztelik őt az emberek. A gyerekek táncát porfelhő övezi, melyben később a szólóénekesnek Is elcsukllk a hangja. Ez a helyiség bizony nem knltúrterem. A páldtak Is tudják. Vitafelszölalásuk is javarészt erre vall. A szertárnak színpadja, de még emelvénye sincs, s Így ki székre, ki pedig asztalra lép, bogy lásson, s ily mödon köszönje tapsával a műsort. Es micsoda lelkes tapssal. Nem Igaz az az állítás, hogy a falu népe mellőzné a kultúrát. Csak lenne egy födél, mely alatt emberi mádon fejleszthetné és lálvezhetné. A HNB elnöke, Szabá Károly az 1963-ös költségvetésből e célra 40 000 koronát ígért. Aki épített, vagy áptt, tudja, ez az összeg Is jelent valamit. A felajánlott társadalmi munkát Is figyelembe véve azonban még aligha számítható végleges megoldásnak, de kezdetnek mindenesetre nagyon biztató. GERSTNER ISTVÁN 4
