A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-03 / 1. szám

Léva felszabadulásának huszadik évfordulója 1944 december hevének első napjaiban távoli ágyúdörgés moraja hallatszik Ipoly­ság felől. Ideges nyugtalansággal mozgo­lódnak Léva város nyilasai, s kiadják a jelszót: mindenki maradjon a helyén, a német „segítő“ csapatok pár napon belül megérkeznek. Ugyanakkor a véresszájú nyilasok családtagjaikkal fejvesztetten me­nekülnek a városból. Az államrendőrség Rátl utcai szűkös fog­dái teljesen megtelnek. Itt zsúfolták össze a fasizmus ellenségeit, Innen hurcolták el éjnek Idején a halálraítélteket, a Harká­nyiakat, Hornokat, és még számos társu­kat. Csernák Gyula, a város volt kommu­nista alblrája maga köré gyűjtötte a párt illegális dolgozóit. Igen óvatosan kellett tárgyalnunk, mert a rendőrség spiclit is dugott közénk, egy rovott múltú nyilas személyében. Egyszerre csak felcsapódik az ajtó, kiszólltják Csernák Gyula és Kopr­­da István kommunistákat, dr. Hubert és dr. Hunor ügyvédeket, akik a letartózta­tás! irat szerint angol- és zsidó-barátok voltak. Könnyes szemmel búcsúztunk tő­lük. Később megtudtuk, hogy a budapesti toloncházba kísérték őket. December 19-én este tíz órakor a bu­dapesti rádió esti híradásában ismertette a harci helyzetet, bejelentette: Csapataink a német szövetségesekkel együtt Ipoly­ságnál ütvén kilométeres frontszakaszon sikeresen visszaverték az előrenyomuló orosz csapatokat. Bár kétkedve vettam tu­domásul a bejelentést — ismerve a fasisz­ták hamis híradásait —, mégis nagyon szomorú lettem. A fasiszta megszállás alatt idegileg agyonnyomorgatott, fáradt emberek vol­tunk: munkaszolgálat, állandó rendőri fel­ügyelet, ha éppen szabadlábon voltunk, naponta kétszer kellett jelentkezni a rend­őrségen. A fasiszta rendszer pribékjei gon­doskodtak, hogy napjaink egyre keserűb­bek legyenek, de élt bennük az erős aka­rat. Kivártuk az időt, mert tudtuk, hogy a vörös hadsereg győzelmesen közeleg. Elér­kezett a várva várt pillanat és a dicső vö­rös hadsereg 1944. december 20-án délután három órakor váratlanul meglepve az el­lenséges csapatokat, diadalmasan bevo­nult Léva városába. sült internátusokkal, bővül a bölcsődék és óvodák száma, a város egyik legszebb he­lyén hatezer személyt befogadó szabadtéri színház épült és ez év november havában kezdenek építeni egy négyezer dolgozót Ioglalkoztató textilgyárat. A város végleges kanalizációja és a vízvezetékek beszerelé­se a régi házakba folyamatban van. A vá­ros földmüvesszövetkezete, habár csak 550 hektáron termel, igen szép eredményt ér el. A Csemadok lévai helyi szervezete 1949- ben alakult meg, és a kultúra fáklyahor­dozójává lett, ezt bizonyltja a birtokukban lévő sok oklevél is. A felszabadulás ünnepe nem volna tel­jes, ha nem tekintenénk vissza az elmúlt húsz év előtti időkre. A visszaemlékezés­nél, a dinamikus élet menetében, álljunk meg néhány percre ás gondoljunk azokra, akik már nincsenek, akik értünk, gyerme­keinkért harcoltak. Wittenbeirg József 17 Harc a fasizmus ellen! I. I. évfolyam 1. svam. Ara : 50 fillér. •Léva, 11)45 január 21. GARAMVOLGYE Köszörűjük a Vörös Hadsereget! íriii: Wittenberg József A. elmúlt időiben nu zavart, ideáik« .uy>nm 'mozgatott fáradt emberek y tünk, végtagjaink zsibbadó: estek, nehezen vonszoltuk igát. A fasiszta rendszer még keserűbb legyen D bennünk egy erősukatat, I férfiasán kev •i egymással, fegyv erével, a polgár szér­nézzünk egy in; liszemdrebe­iára! beáll a sorba, egyik c mi tetősen. « r nincs idő a/ ítarco 1, a másik e-pit. Mindé* 'ba (ií- 'eplcsre, nv •u hossza még ek csak egy célja van, a harcoló v reg inja, sok íetino mi a világ pusztító ’ri­rabszolgbsagti tn elő testve­fasts7 zmust es helyébe egy ról, rilnk varja' D iét. De el lúg virág. zó, minden ember ré­mel érkezni a du dal nagy tin­szilre legycn a,- bármilyen élt ncpe. amikor a i dolgozok nril­fajú, békés, s/ebb írj életet ]. ! futnak fii voiuilni és fln­biztoi silani. uk nepellli futnál. á‘ fasiszta ura-A 1 og természetesebb. a leg-Karácsonyra készült a város felszaba­dult népe, életünk legszebb és legboldo­gabb ünnepére. Asszonyaink gondos igye­kezettel szedegették össze szerény élelmi­szerkészletüket és boldogságtól sugárzó arccal hívták meg az ünnepi vacsorára hős szovjet lakótársainkat. A fehér esztelt mosolygós arcú gyere­kek, vidáman beszélgető emberek vették körül. Iddogálás közben megkértem a ka­pitány elvtársat, engedje meg, hogy a ház előtt őrt álló katonát egy pohár borral megkínáljam. — Tessék — szólt a kapitány mosolyog­va. — Szolgálatban nem Iszom, utána na­gyon szívesen — hangzott a válasz. Tisz­telettel néztem a fegyelemhez szokott, meg nőm alkuvó harcosra. Az ideiglenesen megalakult városi ta­nács és a szovjet parancsnokság megbizá­­sábál átvettem a Nyitray nyomda vezeté­sét, szerkesztő bizottságot hívtam egybe és Böjtös Sándor, Horváth Ferenc és dr. Szilárd Sándor elvtársimmal megjelentet­tük Szlovákia első kétnyelvű lapját: G a - ramvölgye elmen. A Lávától nem messze fekvő Pukanec és Bét községből a városba özönlő burzsoá nacionalista beállítottságú egyének, Bssfa Stefan vezetésével elfoglalták e városi ta­nács hivatalainak vezető helyeit és első ténykedésük az volt, hogy betiltották a „Garamvölgye“ magyar kiadását, amely abban az időben az első és egyetlen ma­gyar nyelvű újság volt hazánkban. Ezt ez intézkedést a város lakossága mély meg­döbbenéssel vette tudomásul. Az üzérkedésnek Csehszlovákia dolgozú népének 1948 februárjában a reakció felett aratott győzelme vetett véget. A pártnak és kormánynak hathatós intézkedései fo­lyamán eltávolították mindazon egyéneket, akik nem teljesítették a rójuk bízott fel­adatokat, új emberek kerültek a város ve-A felszabadulás után ebben az épQletben volt elhelyezve a szovjet katonai parancsnokság zető posztjaira, és ennek következtében megindult a város gazdasági és ipari fej­lődése. A régi elhanyagolt területen új, modern házak épültek, több iskola lét»-

Next

/
Oldalképek
Tartalom