A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-14 / 7. szám

íaaaaammmm A Vietnami Demokratikui Köztáraaságban lebruir 7-én ünnepelték az első ázaial proletár állam kikiáltásának 20. ávfordulA|át. A diai­­emelvényen Ho SI Mlnh a VDK elnSke éa A. N. Koszigln a Szovjet­unió mlnlazterlanácaának elnöke. A aobotiitel gazdakör 120. évfordulója. Az ünnepélyen részt vett Alexander Dubéek, a CSKP KB elnttkaégl tagte, az SZÍ KP KB titka ra. Ünnepi beszédében méltatta a gazdakör jelentőségét, valamin' küldetését. Nóra Grnmllková éa Jaroslar Kóláé, tehet, ságeo fiatal prágai művészek, akik már számos kfllfüldl hangversenyen sze­repeltek, a hónap­ban Belgiumba és Ingoszlávlába láto­gatnak el. CTK, TASZSZ és MTI felv CTK, TASZSZ és MT felv. Bndapesten éj lakó­negyedek épülnek a Kacséh Pongrácz ut­cában. Képünkön a negyedek tervezői, Mester és Tarján mérnökök JALTA-1945 A II. világháború Európában a végéhez közeledett. Kimene­telét Illetően mér semmi kétség sem lehetett. A hitleri Né­metország és utolsó csatlósai létének napjai meg voltak számlálva. Ebben a helyzetben a katonai akciók mellett élénk diplomáciai tevékenység is folyt. A sz&vetséges nagyhatalmak vezetői a háború utáni világ kialakításával foglalkoztak. Lé­nyegében ezt a célt ssolgélta a Krlm-félsziget festői szépségű Jalta fürdővároséban 1945. február 4. és 11. között megtartott csúcskonferencia Is. Egyben a Hitler-ellenes nemzetek koalí­ciója „nagy hármasénak“ — ahogy Sztálint, Rooseveltet és Churchlllt nevezték — utolsó találkozója volt ez. Roosevelt két hónappal később váratlanul elhúnyt, Churchlllt pedig 1945 nyarán Atlee váltotta fel. De nem is ez a szubjektív tényező a döntő. A legfontosab­bak a konferencián elfogadott elvek voltak, amelyek valóban jelentős mértékben befolyásolták a háború utáni világ képé­nek kialakulását. A tárgyalásnak nem volt megszabott programja. Minden küldöttség felvethetett olyan kérdéseket, amelyeket fontosnak tartott. Így is kialakult egy bizonyos keret, amely azután a tárgyalás alapját képezte. Az érdeklődés középpontjában Né­metország jövője állott. A nyugati szövetségesek Németország felosztását követelték. Amerikai tervek szerint 5, az angolok szerint 3 kisebb államot kellett volna kialakítani a legyőzött Németország testéből. A Szovjetunió kezdettől fogva Német­ország felosztása ellen volt. Sztálin a szétdarabolásból eredő revansista veszélytől tartott Feltételezte, hogy a háború alatt kialakult antifasiszta szövetség a békában is fennmarad majd. Hosszú vita eredményeként megegyeztek abban, hogy Né­metország a Berlinben székelő szövetséges ellenőrző bizottság felügyelete alatt egységes állam marad. A három nagyhata­lom megszállási Övezeteket szervez. Azért beszélünk három övezetről, mert a negyediket, a franciát, csak később az angol és amerikai megszállási terület egy részéből létesítették. Az ellenőrző szervek legfőbb kötelessége lett volna meggá­tolni a német militarizmust és revanaizmus feléledését, gaz­dasági téren pedig megsemmisíteni azt az alapot, amelyből a német imperializmus kinőtt és három évtized alatt kétszer zúdított szörnyű pusztulást a világra. A Jaltai konferencia során kikristályosodott a szövetségesek nézete, a háború után létesítendő Egyesült Nemzetek Szerve­zetére vonatkozólag is. Megegyeztek a jövendő ENSZ legfon­tosabb szervének, a biztonsági tanács hatáskőkének kérdésé­ben. Roosevelt szorgalmazására elfogadták a nagyhatalmak „egyhangú“ döntésének szükségességét és az ebből eredő úgynevezett vétó-jogot. A „nagy hármas“ megegyezett Lengyelország keleti határai­nak kérdésében is oly módon, hogy ez lényegében az 1919-es Curzon-vonallal lesz azonos. Ami Lengyelország nyugati hatá­rait illeti, azt a későbbi potsdami konferenciára bízták. A jaltai konferencián a nyugati szövetségesek szorgalmazá­sára a Szovjetunió vállalta, hogy az európai háború befejezé­sétől számítandó három hónapon belül hadat üzen Japánnak. S bár a háború vége felé nem hiányoztak a nyugati szövet­ségesek táborában a szovjetellenes hangok és áskálódésok sem, a jaltai konferencia ünnepélyes közleménnyel zárult, amelyet „egység a béke megszervezésében; a háború vezetésé­ben“ címmel hoztak nyilvánosságra. Ez a közlemény szétoszlatta Hitler és környezetének a szö­vetségesek közötti ellentétbe vetett bizalmát és további halál­­döfést jelentett a már agonizáló fasiszta feoevad testébe. A jaltai konferencia napjaitól eltelt húsz év igazolta, a né­met monopóliumok, mint a mllitarizmus gazdasági bázisa felszámolásának szükségességét, a náci háborús bűnösök kö­vetkezetes megbüntetését. A Szovjetunió saját megszál­lási övezetében eleget tett a jaltai konferencián meghirdetett elvek teljesítésének. S az a tény, hogy ma a nyugati hatalmak magszállási övezetében kialakult Német Szövetségi Köztársaság militarista veszélyével állunk szemben, bizonyltja, mily súlyos íelelősség terheli e nyugati szövetségeseket a jelenlegi hely­zetért. Tény, hogy ma ugyanazok a monopóliumok táplálják a német mllitarizmus hataloméhes korifeusait, mint harminc vagy ötven évvel ezelőtt. Sajnos, a saját bőrükön való okulás sem volt elég lecke számukra. A másik oldalon viszont látnunk kell azt is, hogy az azóta megváltozott világ — elsősorban a szocialista világrendszer kialakulása — alapján új helyzet teremtődött és ez képes is — mint azt a varsói szerződés vezető tényezőinek legutóbbi ülése is bizonyítja — a javíthatatlan militaristák megfékezésére. S. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom