A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
Az első út — próbaút A tengerészek a szemüket méregették, a révkalauzok meglepetten szedtevettéztek, a kapitányok, akik életükében már sok mindent láttak és sok mindenen mentek keresztül, ámulatukban a szájukat tátották. A Balti-tenger öblében egy akkora hajó száguldozott lel és alá, hogy a körülötte úszó hajók bármelyike kényelmesen elfért volna a föfedélaetén. Az óriás egyenesen fantasztikus dolgokat művelt, főként ha tekintetbe vesszük méreteit. Helyben forgott, egy pillanat alatt ágy megállt, mintha le lett volna cövekelve, teljes sebességgel rohant előre, majd ismét hátrafelé, kacskartngós nyomokat vont a vizen. A lentngrádl hajógyár új tartályhajőja, amelyet Szlovákia fővárosáról neveztek el, próbaútjára indult. Két legénysége volt. Hatvannégy tengerész, aki a hajón fog szolgálni és háromszáz polgári foglalkozású egyén — mechanikusok, villanyszerelők, mérnökök és technikusok, akik a hajót tervezték és építették. A próbaút a Balti-tengeren egy hónapig tartott. A legénység és a szakemberek ez alatt az idő alatt ellenőrizték minden fogantyú, minden kapcsoló működését, kezdve azon, amely mozgásba hozza a hajót s végezve a öurgonyahámozó gépen. Riadói A „tüzet“ a hajón 60 másodperc alatt eloltották az önműködő tűzoltó berendezés segítségével. Igaz, a hajón nem volt valóban tűz. A BRATISLAVA ugyan teli tartályokkal vágott neki a tengernek, kőolaj helyett ozoniban csak közönséges víz volt a tartályaiban. Ám így is megbizonyosodtak afelől, hogy a tűzoltó berendezés kitűnően működik. Hatvan másodperc alatt a hajó húsz ^BRATISLAVA" tartályában nem lehetett egyebet látni, mint vérvörös habot, amelyet a szakemberek „bikavérnek“ hívnak. Ha a hajón valóban tűz támadna, ez a bab paraffinként ömlik szét az égő kőolaj színén és a tűz levegő hiján kialszik. Olyan hajó számára, amely kőolajat szállít, a tfiz kész katasztrófát jelent. A kőolaj esetleg széjjelömlik, s ebben az esetben lángra lobban a hajó és a bajó körül a tenger is. Az égő hajóról a legénység nyilván nem ugorhat az égő tengerbe. A tűz elemészti a mentőcsónakokat, mielőtt a tengerészek kijuthatnának a veszedelmes övezetből. A BRATISLAVA éppen ezért különleges mentőcsónakokkal van felszerelve. Nyolc Ilyen mentőcsónak van a hajón. Fedettek s mindegyikbe harminc ember fór. Egy mozdulattal eltávolítható a kötél, amellyel a fogantyú le van rögzítve. További mozdulat — a fogantyú elfordul és a csónak a tengerészekkel a hajóról a hengerre siklik. Ogy repül a tűzön keresztül, akár a rakéta. Egy speciális szerkezet minden oldalról vlzfűggönnyel veszi körűi, s Így a csónak sértetlenül kerül ki a tüzes fürdőből. A BRATISLAVA hajóóriás, a maga nemében a legnagyobb hajó, amelyet a Szovjetunióban építettek. És nem csupán a Szovjetunió-Ejtőernyős diákok Fel s alá sétálgatok a kibalt folyosón. Koday Lajos igazgatóra várok, aki éppen most tart órá t. Igaz, a tanáriban is megvárbattam volna, dohát mégis csak kellemesebb boly ez, mint az a zöld posztós asztalú, fagyos leheletü szoba. Nem tudom, máz hogyan van vele, de bennem még ma is a kizdiákos érzések futnak keresztül, he át kell lépnem ezeknek a spártai egyszerűséggel berendezett szobáknak a küszöbét. Mennyivel élvezetesebb úgy Ízlelgetni a diákkor emlékeit, hogy be-bekukkantok egy tanterembe. Nem véletlen, hogy éppen a zomorjai magyar tannyelvű középiskolába látogattam el. Sokat hallottam már az Itteni tannlék jé munkájáról. Tudtam, hogy eredményesen tanulnak s ifjúsági szervezetűk Iz aktívan működik, joggal remélhettem tehát, hogy arról Is gondoskodnak a tanítók: ép legyen az a test, melybe az óp lelket ágyazzák. Magyarul: vajon hogyan készül ez a jé hírű Iskola a III. Országos Spartakládra? Létragyakorlat Lassan mólnak a negyedórák, de vágre mégiscsak belehazft a csengő a folyosó csendjébe. Egyre-másra tárulnak ki a tantermek ajtal és zajosan, felszabadultan ömlőnek ki rajtok a fiatalok. Aztán a tanítók Iz feltünedeznek, z néhány perc mólva már én „kérdezgetek“. — Hogy hogyan állunk a testneveléssel? — ismétli meg a kérdést elgondolkodva Koday igazgató. — Legjobb talán, ha kát hagyománnyá vált különlegességünkkel szemléltetném ezt. Először is nálnnk maguk a tanárak is aktívan sportolnak. Futball-, kézi- és kosárlabdamérközéseket vívunk diákczapatainkkal. Lehet-e rossz egy olyan iskolában a testnevelés, ahol még az Idősebb tanárok is a sport szerelmesei? A másik hagyomány egy baráti kapcsolat. Evek óta a Hadsereggel Együttműködő Szövetség patronálja az Iskola honvédelmi körét. Ebből következik, bogy a kör tagjai, tehát nagyobb diákjaink zöme — a bárom elismerő oklevél tanúsága szerint — eredményes testnevelési munkát végez. A HESZ kerületi vezetőségén kívül e szervezet szlovákiai és csehszlovákiai Központi Bizottsága Is kitöntette Is-
