A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
először s egyben utoljára Járok ebben a városban. Az élmény is nagyobb tehát, mint máskor. Ide Is visszatérítetek még, az Igaz, ezt a várost azonban nem láthatom többé: megszűnik, meghal. Kimondatott a végítélet. A gondolatban elmormolt üdvözlőszavak Így csakhamar isten hozzádá szomorodnak. Nem kellemes érzés tudni, hogy ezek a kopott, maoskaköves utcák, ezek a kormos háztetők, karcsú tornyok, hogy ez az egész kopottságálban, vénségébem sem csúnya város nemsokára elsüllyed az Időben. Most még él, városként éli a maga életét, zajos, forgalmas, sőt vidám te — mintha ml sem történhetne vele. Pedig néhány hét múlva a nyugati oldalon SouS-nál munkához látnak a baggerok, talajgyalu/k, daruk, s megkezdődik a város leibontása. Indítékok A legfőbb Indíték természetesen a szén. A város alatt ugyanis százmillió tonna kiváló minőségű szén rejtőzik. Nem 1» igen rejtőzik, hiszen a legvastagabb földréteg, mely a szenet borítja, alig 25 méter. De van kétméteres fedőréteg ite, például a kórház alatt. Ezt a szenet felszíni fejtéssel lehet a legeredményesebben: és legolcsóbban kibányászni. Tehát a 700 öves városnak tűnnie kell. A másik Indíték: a város házalnak mintegy nyolcvan százaléka elöregedett, ned!ves, egészségtelen — egyszóval semmiképpen sem felel meg a követelményeknek. A lehető legpontosabb számítások azt bizonyítják, hogy kevesebb befektetést igényel egy ú] város felépítése, mint az öreg, viharvert házak rendbehozása, átalakítása. Sót mindent egybevetve, ez a hatalmas akció egy és egynegyed milliárd koronát jövedelmez a népgazdaságnak.
