A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
TÖRÖK ELEMÉR: Emberek közé Hallod-e, idő, ülj ide mellém e rámgyürődő falusi csöndben. Harmincöt évem égő nyarának mennyi emléke süt ki belőlem. Magányra vágytam, most társ kellene, önként kinyíló hü barát szíve. Merre eveznél magányos hajós, ha elvész a part szikla-gerince. Vissza a partra, emberek közé, nyugtot a szív csak köztük találhat, ahogy a ringó nád-rengetegben a százhangú, víg, füttyös madárhad. Mai szánnunk tartalmából Tizenöt évesek lesznek ... 4 Keresztelő az egyenlítőn . . 5 Vég és kezdet.........................* 8 A tűznek nem szabad kialudni 8 Felszabadulási élménybeszámoló .........................................17 A „Bratislava“ nekivágott az óceánnak...............................18 Ejtőernyős diákok......................19 Mélyen a front mögött . . .20 Női oldal . . ...........................21 Tarka hétvége...........................22 Elkészült a „klarinét“ ... 24 Mihály bácsi és a gépek Macskafalván szenzációs régészeti kutatások folynak. Nemrégiben is egy rozsdaette boronát húztak ki a földből. Ló- és emberi csontokat nem találtak mellette — csak egy lyukas dóznit. Ebből arra következtetnek, hogy a lelet nem lehet idősebb 5—6 évnél. A helybeli szövetkezet kukoricacsősze még emlékezett rá, hogy valamikor járt erre egy traktoros, bizonyos Borissza János, aki boronával jött és borona nélkjil ment el. Nemsokára a falut is otthagyta, mert magasabb kulturális életre vágyott, ugyanis akkor még Macskafalván nem volt egy nyavalyás bár sem, csak sár. A kukoricacsősz, aki határlátott ember volt sí úgy ismerte a dimbesdombos tájat,, mint a tenyerét, hozzászokott már bizonyos dolgokhoz. Hajnalban mindig a Malom-dűlő felé ballagott, Itt nyugodtan kialudta magát egy silózó-kombájnban, melyet kényelme szerint berendezett. Két éve termett e dűlőben kukorica, de a kombájnról elfeledkeztek. Mihály bácsinak, a csősznek, néha Lelkiismeretfurdalása .támadt, s ilyenkor jelentette is a vezetőségnek, hogy a kombájn miatt nem tud nyugodtan aludni. De mindig leintették, hogy most nem foglalkozhatnak ilyen apróságokkal, amikor a terv mielőbbi teljesítéséről, a dolgozók életszínvonaláról van szó. Mihály bácsi morgott valamit fehér bajusza alatt és délutánra átvándorolt a Kecskehát-dűlőbe, ahol egy rozsdás elevátor teknőjében elmélkedett a világ folyásáról. A kazalt, melyhez az elevátor volt valamikor támasztva, már rég elhordták az elevátor szíjaival együtt, csak a váz maradt itt s ebben az öreg embernek jólesett a pihenés Innen nézegette azt a felfordított ekét Is, melynek vasán a bicskáját szokta volt az uzsonnához megfenni. Macskafalván azonban nem minden gép, szerszám volt szerteszórva a határban. Nem. A szövetkezetnek volt egy gépállomása, s ennek egy irdatlan nagy, sáros udvara. Itt álltak a gépek, vad összevisszaságban a szabad ég alatt, esőben, hóban. Nyakukat nyújtogatták, mint valami őskori állatok. A traktorok kerekét reggelenként úgy kellett baltával kifaragni a fagyos sárból. Az agronómus is itt tartotta személykocsiját, de annak parkolóhelye ki volt betonozva és felette nádfedeles tető díszelgett. A többi gépeknek már nem jutott nád, szalma, se beton. Macskafalván minden évzáró gyűlésen felvetették a gépesítés szükségességét. „Több traktor, új modern mezőgazdasági gépek kellenek, elvtársak! Csak így emelhetjük a termelés intenzitását“ -r emelkedett szólásra az agronómus. És a tagság rendszerint megszavazta az új gépekre tervezett összeget. Míg egyszer Mihály bácsi is megszólalt. Javasolta, hogy addig ne Rendeljenek semmit, amíg a határban kallódó gépeket össze nem szedik, a gépállomás udvarára pedig nem hoznak vagy öt kocsi sódert. Mivel Mihály bácsi tudta legjobban, hogy hol s merre vannak a szétszórt, elfelejtett masinák, őt választották meg a „keresőbizottság“ elnökévé. Mihály bácsi büszkén viselte új hivatalát és egy régészt meghazudtoló fürgeséggel szedte össze a régi géppark anyagát. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért csinálta, így felelt: az új gépeknek én nem vagyok ellensége, de ha a régieket elhanyagoljuk, akkor az egész tagság csak gépekre kereshet. Én pedig másra akarom a felesleges pénzem költeni. OZSVALD ÁRPÁD A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kult úregyesületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szarkesztftblzottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gyntcslk József, Lőrinci Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, jesenského 8. Postafiók C-398, telefón 533-04 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levelkézbesltő. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredná ezpedlcla tlaée. Bratislava, Gottwaldovo «ám. 48/V1I. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stárova 4. Előfizetés! díj negyed évre 19.50 Kés, fél évre 38.— Kés, egész évre 78.— Kés. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem küldhnk vissza. K-21*51099 nisi A Csemadok nemesőcsai helyi csoportja nemrégiben nagy sikerrel mutatta be Tabi László: Esküvő című színművét. Nagy László felvétele
