A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 5. szám

Ember, könyv, társadalom

A tizenötödik századtól a tizenkilencedik századig hárommillió könyv jelent meg a világon. Az utolsó mástél század alatt több mint tizenkétmillió. 1961-ben hetvennyolc ország bocsátotta megjelentetett könyveinek adatait az UNESCO rendelkezésére. E szerint a hetvennyolc ország háromszázhuszonnyolcezer-kilencszázhatvanöt könyvet adott ki a hatvanegyes esztendőben. A fordításirodalom műveinek száma is eléri a harminckétezer-kilencszázhuszonnégyet. Az egyes országok helyzete a könyvkiadás ranglistájában: Első Szovjetunió hetvenháromezer-kilencszázkilencvenkileno második Anglia huszonnégyezer-nyolcszázkilencvenhárom, harmadik japán huszonnégyezer-kettöszázhuszonhárom, negyedik az NSZK huszonötezer-nyolcszázhetvenhároin, ötödik az USA tizennyolcezer-hatvan, hatodik Franciaország tizenkétezer-hétszázöt, hetedik Csehszlovákia kilencezer-hétszázhuszonöt könyvvel. Az adatok azt mutatják, hogy századunk második felében a könyv tömegcikké vált, és társadalmi szerepe rendkívül megnövekedett. Az UNESCO adataiból az is kiderül, hogy a szocialista országokban hatalmas méreteket öltött a könyvtermelés és a megjelentetett könyvek példányszáma. Köztudomású, hogy például a Szovjetunióban ma már nem ritkaság, de egyre gyakoribb jelenség egy-egy népszerű szovjet prózai vagy lírai mű százezres példányszáma. Ez a szám elképesztő és nagyon beszédes. Azt jelenti, hogy a világ első szocialista államában óriásit nőtt a művelődési igény, a dolgozók szabad idejük jelentős részét töltik olvasással. Nem véletlen az sem, hogy egy másik szocialista ország Csehszlovákia az előkelő hetedik helyet foglalja el évente megjelentetett könyveinek számával és példányszámával.

Ä könyv szellemi táplálék. Nélküle szegényebbek és kevesebbek lennénk. Szabad időnkben tanító, gondolkodtató, szórakoztató partnerünk, villanyfénynél meghitt barátunk. Szerte az országban naponta százakat és ezreket hódít meg a könyv. Egyre többen nyitnak be a helyi, járási könyvtárakba, könyvesboltokba olvasnivalóért. Érthető ez, hiszen nálunk a szocializmus alapjainak lerakása után az anyagi jólét, a szellemi élet, a kultúra továbbfejlesztése a cél. S a kulturális felemelkedés egyik legfontosabb fényezője a könyv. Az ország nagy olvasótáborában nem kevés fi magyarok száma. Dolgoznak, élvezik munkájuk gyümölcsét, és amennyire idejük megengedi, önművelődésükkel is törődnek. Persze, még soha nem mértük fel komolyan, hogy helyi, járási könyvtárainkban és könyvesboltjainkban milyen választék áll rendelkezésünkre. Ez az első kísérlet a feltérképezésre; milyen általában az olvasottság, milyen aa ember viszonya a könyvhöz, kielégítő-e a helyi, járási, kerületi és központi könyvterjesztők és propagátorok munkája stb. Azért is fontosnak tartjuk a helyzet konkrét felmérését, mert a Szlovák Nemzeti Tanács legutóbb hozott határozata vegyes lakosú járásokban nagyobb összeget irányoz elő könyvek vásárlására, mint a köztársaság más területein. És itt mindjárt felmerül a kérdés, vajon a nemzeti bizottságok kimerítik-e az egy személyre fordított évi három koronát, törődnek-e felelősségteljesen a helyi, a járási könyvtárak feltöltésével, felfrissítésével, gondoskodnak-e megfelelő szakképzett káderekről, akik munkaterületükön nemcsak az olvasók részéről megnyilvánuló igényt tudják helyes és megfontolt rendeléseikkel kielégíteni, de kezdeményezően tudnak új könyveket is beszerezni és népszerűsíteni. tájékozottak a felszabadulás utáni magyar irodalomban, figyelemmel kísérik a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését s törődnek azzal, hogy a megjelentetett könyvek eljussanak a helyi, a járási könyvtárakba, a Slovenská kniha könyvesboltjaiba stb.

Hogy kérdéseinkre választ kapjunk, Ögyallán, Szencen, Kőhídgyarmaton, Felső szeme réden, Libádon és Dióspatonyon kb. hatszáz kérdőívet osztottunk szét különféle foglalkozású emberek között. A kérdőíven ilyen kérdések szerepeltek: foglalkozás — havi jövedelem — érdeklődési kör — könyvszekrény — saját könyvállomány — mennyi könyvet olvasott az utóbbi években — olvas-e egyáltalán — ki a kedvenc Írója vagy költője — hány könyvet vásárolt az elmúlt évben és kinek a könyveit vásárolta meg — ajándékozott-e valakinek könyvet és kapott-e valakitől ajándékba könyvet — kölcsönzött-e könyvet és hetente, havonta, évente mennyit a helyi könyvtárból — milyen a helyi könyvtár könyvállománya — milyen könyveket szeretne olvasni — kihez fordul tanácsért olvasmánya megválasztásakor — mi az ami nem tetszik a helyi, a járási könyvtár és a -Slovenská kniha könyvesbolt munkájában — milyen a kapcsolata a iárási könyvtárral stb.

Négyszázkílenc pontosan, lelkiismeretesen kitöltött kérdőívet kaptunk vissza {ezúttal is köszönetét mondunk azoknak, »kik szerkesztőségünk segítségére siettek J. Ögyalláről százhatvannyolcat, Szénéről százhatvannégyet. Díóspatonyról negyvenötöt, Felsőszemerédről negyvenkettőt,

Libádról harmincegyet és Kőhidgyarmatről tizenkilencet. A kérdőíven feltüntettük az életkort is, és most örömmel nyugtázhatjuk, hogy a válaszolók zöme húszon aluli fiatal és harminc-ötven között levő meglett ember. A havi jövedelem rovatból megtudjuk, hogy ezeken a vidékeken egyegy család átlag keresete nem haladja meg az ezer koronát. Ez nagyon lényeges szempont a könyvellátottság és a könyvvásárlás vizsgálatában. A hat községből beküldött válaszokat az, ábra részletesen ismerteti, mi igy cikkünkben csak azzal foglalkozunk, ami meglepő, sőt elgondolkoztató a válaszokban. Arra a kérdésünkre, hogy mit szeretne olvasni, mind a hat községben egyöntetű a válasz: több szép irodalmi művet, ifjúsági és kalandregényeket, meséskönyveket, szakácskönyveket, zöldségtermesztési, növénytermesztést, kertészeti, gépipari, elektrotechnikai és orvosi szak könyveket, útleírásokat, a magyar klasszikusok összes műveit, életrajzi regényeket, néprajzi munkákat, tudományról, művészetről szóló Ismeretterjesztő műveket, Izgalmas detektívregényeket, a csehszlovákiai magyar írók nagyobb példányszámban megjelenő műveit, történelem könyveket, főként Magyarország történetét és a magyar nép történetét stb. Amint az várható Is volt, a megkérdezettek elsősorban a tanítókhoz fordulnak tanácsért, és csak azután a könyvtároshoz, a baráthoz vagy az ismerőshöz.

A kérdőív legizgalmasabb pontja a kérdezettek panasza. Itt a helyi, a járási és a Slovenská kniha könyvesbolt munkájáról van szó. Egyöntetű a vélemény a következőkben:

— Általában kevés a magyar nyelvű könyv — a könyvesbolt olyan könyveket kap, amelyeket a vezető nem rendelt. Szeretném, ha csak a kért könyveket küldenék — a könyvesbolt kevés jó és keresett könyvet kap — sok világirodalmi mű magyar nyelven nem kapható — a könyvtárosnő passzív, szakismerete hiányos — túlzsúfoltak a polcok, kicsi a helyiség — a könyvesboltban sok az új könyv, de a könyvtárban kevés — a könyvtáros nem vezet katalógust a könyvekről — a keresett könyv gyorsan elfogy és vajon a könyvesbolt vezetője tesz-e utánrendelési és kéri-e a mű újabb kiadását — nincs választék, főleg az úi masvar írók műveiből van kevés — az elárusítók és a könyvtárosok nem fejtenek ki kellő propagandát, nem adnak tanácsot, legtöbbször azzal Intézik el munkájukat, hogy tessék választani — a Slovenská kniha könyvesboltjaiban kevés magyar könyv kapható, bizonyára keveset rendel az elárusító — általában kevés az új magyar szépirodalmi mű — a könyvtáros nem propagálja az új könyveket — szívesen vennénk minél több magyar nyelvű szakkönyvet — a könyvtáros a megrendelt magyar könyveknek csak a töredékét kapja — szegényes az ifjúsági irodalom a könyvtárban — kevés a magyar könyv a helyi könyvtárban. Már mind elolvastuk, további választásra, keresésre nincs mód — a helyi könyvtárt nem helyezték jó helyre — a könyvtáros csak egyszer kölcsönöz hetente stb. S hogy milyen a négyszázkílenc megkérdezett kapcsolata a járási könyvtárral? Ogyszólván semmilyen.

A beérkezett négyszázkílenc válasz nagyon elgondolkoztató. Sok mindent meg lehet állapítani belőle És főleg sok mindenre lehet következtetni belőle.

Nézzük csak a helyi könyvtárakat. A kitöltött kérdőívek szerint bizony szegényesek, hézagosak, feltöltésre várnak. De vajon a meglévő könyveket kihasználják-e, propagálják-e a községekben a könyvtár könyveit? A járási népkönyvtárak kapcsolata a válaszok összegezése alapján egyáltalán nem kielégítő. Mi ennek az oka? Vidéken az emberek általában nem élnek rosszul. Sőt ... Mivel magyarázható mégis, hogy könyvet aránylag csak keveset vásárolnak? Az olvasással, illetve a könyvkölcsönzéssel is baj van. Az adatokból kiderül, hogy nagyon sokan egyáltalán nem kölcsönöznek könyvet, s a kölcsönzők sem olvasnak évente többet néhány könyvnél!? A könyvek szerzői majd minden esetben így következnek: jókai, Mikszáth, Móricz, Petőfi, Arany, esetleg Vörösmarty, aztán külföldi írók (Verne, Dumas, Dickens). Nem ítéljük el azokat, akik a romantikus és kalandos regényeket kedvelik, de vajon olvasóink igénye még mindig csak a XIX. század felénél tart? Megdöbbentő, hogy a felszabadulás utáni magyar irodalom jeles művelőinek alig van könyve a helyi könyvtárakban. Pl. Veres Péter neve egyáltalán nem szerepel a kérdőíveken, de Szabó Pálé, Németh

(Be)ejezés a 15. oldalon)

fO