A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-09 / 32. szám
Laeicom KISS IBOLHa Tew m eres a sszo n y Nyár volt, kalászérlelő, meleg júniusi éjjel. A levegő mozdulatlanul feküdt Várad házai között, melyek körvonalai élesen rajzolódtak a nyári éj kékségébe. A hold valahol a Kálváriahegy mögött bújkált, de a csillagok világítottak s ezüstös fényüket rászitálták az alvó város kopott tetőire. A Körös-kaviccsal kirakott utcák során nem koppant lépés, szerelmes macskák nyivákolása sem hallatszott a háztetők felett, csak a „Báránka“ előtt volt hangos az élet. Itt járatta Klobusiczky monospetri földbirtokos kocsisa órák óta a két szürkét. Éjfélre rendelte ide a gazdája, de úgy látszik, a hazamenetelre még nem igén gondoltak, mert a kocsmából hangos ricsaj hallatszott az utcára, amelynek lakói felfelriadva álmukból, a gyehenna tüzére kívánták a „Báránkát“, a benne mulatókkal együtt... A kocsis elfáradt a várakozásban, s bóbiskolni kezdett... Elnehezülő fejét a mellére eresztette s gyeplőt tartó keze ernyedten hullott az ölébe. A lovak megérezték a kocsis szendergéséí és abbahagyták a menést, — megállották, pontosan a kocsma ajtaja előtt, mint akik tudják, hogy hol kel! várni mulató gazdájukra. A kis híd felől most egy emberi alak körvonalai lettek láthatóvá. Az éjjeliőr közeledett, kezében pislogó lámpást tartva. Lassan, tempósan lépkedett, mint akinek futja az időből a kocsma elé érve, lábujjhegyre ágaskodott és bekukucskált a zsalugáter nyílásán át az ivóba. — Mit kíváncsiskodsz, István? — pirított rá az őr kopogó lépteire felrezzent kocsis. — Nini, te vagy az János? Észre sem vettelek. Hát most ide jártok, nem a Betekincsbe? — A Betekincset már meguntuk... Meg itt jobban húzza a cigány. — Jő cigány. Asszongyák, ez húzza a legjobban Váradon. — Az... Hát te meg még mindig lámpással keresed a saját árnyékodat? — Lámpással, ha nincs holdvilág — nevetett az őr — de te is úgy látom, még mindig a kocsma előtt szagolod a bakatort. Mondtam már neked, hogy nem ihatok, ha a tekintetes úr iszik — sóhajtotta a kocsis, de úgy, hogy a nyál összefutott a szájában. — Hát még mindig tart a szerződés? — Tart a’! Fene egye... Mert mikor kifordultunk részeg fővel a székelyhídi határba. — magyarázta bőbeszédűen — oszt igen összehorzsoltuk,az arculatunkat, szerződést kötöttünk a tekintetes úrral, hogy ha én iszok, ő nem nyúl pohárhoz. Ha meg néki jön kedve az itókára, én maradok józan. Mer hát a lovakat egyikünknek haza kel! vezetni... Tüzes dögök ezek Az őr nem hagyta annyiba. Tudta, hogy igen szereti János az itókát, kedve kerekedett a bosszantására. — No te, szegény fejed! Oszt most mékötőkön van a sor? Tán csak nem a Klóbusiczky tekintetes úron? — Rajta — nyögte János — már egy félév óta ... — Még mindig annak a szép asszonynak a kedvéért jártok be Petribül? — kérdezősködött tovább. — Annak a’! — felelte a kocsis s melegség öntötte el a szíve tájékát. — De mán nem csak a mi fogatunkon jár, — tette hozzá sóhajtva. — Nem-e? Hát osztán, kién? — Az unokatestvére. Fráter Balázs tekintetes úr kocsikáztatja mostanában. — Igaz, hogy ő a legszebb asszony Nagyváradon? Mert én még nem láttam, pedig eleget kódorgók éjjel az utcákon. A kocsis szeme tüzelni kezdett... A torka mintha kiszáradt volna, rekedt lett a hangja, amikor felelt. — Barna asszony... A szeme fekete, mint a bogár, oszt úgy kacag, mint a gerlemadár. 2. A Báránkában mérték a legjobb bort egész Biharországban: az édesen savanykás érmelléki bakatort s itt húzta legszívrebesztőbben a cigány ... Ma különösen jól játszott, úgy zengett a hegedűje húrja, hogy szívében érezte rezgését az ember. Új nótát játszott, nemrégiben tanulta Debrecenben Boka Károlytól: A diri-dongót. „Sej diri-dongó Ha] diri-dongó. Csak azért is diri-dongó ...“ A cigány húzta, az urak kurjantgattak s a különszoba levegője megtelt pipafüsttel és a kiömlött bor savanykás szagával. Négyen ültek egy megterített asztal mellett; Klobusiczky Béla, Fráter Balázs, egy tiszt, meg egy feketeszemű asszony. A férfiak kigombolt dolmányban, asztal alatt megengedett nadrágszíjjal, vörösre gyúlt arccal fújták a dalt, az asszony félrecsúszott tollaskalappal a fején énekelt velük, csengő hngjával túlszárnyalva a férfiakat; „Debrecenbe kidobolták, Hogy a dongót ne danolják. Sej diri-dongó, Haj diri-dongó, Csak azért is diri-dongó ...“ Az asszony — akit Erzsinek szólítottak — galambszínű turnörös ruhát viselt, nyaka körül elefántcsontszínű csipkefodorral. Keblére rózsa volt tűzve, mely piros volt, mint a most serkent vér, illatos, mint a júliusi éjszaka ... A poharak gyorsan ürültek, s a hangulat percről percre emelkedett. A nótázásba már kurjantgatás is vegyült s a vonó mind gyorsabban kapta el a húrt, a nagybőgő majd megrepedt örömében s a prímás arca csak úgy ragyogott. — Fene a fekete pofádba — rikoltotta el magát Klobusiczky — már megint kimuzsikáltál egy bankót a tárcámból... s kirúgva maga alól a s'zéket a cigány felé tartott Az vigyorogva hajbókolt feléje s magasra emelte homlokát, hogy izzadt bőrére jól tapadjon a kettérepesztett bankó, melyet csattanó tenyérrel kent rá a monospetri földesúr. Aztán újult erővel harsant fel a dal, melyet a berúgott emberek csökönyösségével ismételtek el újra ős újra: „Csak azért is diri-dongó.“ Az asszony apró öklével ütögette hozzá a taktust az asztalon, hol lassúbb, hol gyorsabb tempóban, a nóta ritmusa szerint, míg végül egy pohár bor galambszínű ruhájára nem ömlött. A nedvesség a bőréig hatolt. Ekkor elhallgatott. Pár percig maga elé bámult, aztán leintette a cigányt. — Ácsi! — kiáltotta s a hangja úgy hangzott, mint a parancs. A banda elhallgatott. — Elég volt a dongó! Most egy szomorút húzzál, egy nagyon szomorút, azt, hogy „Cserebogár, sárga cserebogár ...“ A prímás meghajolt s belevágott a húr^ bőgős kitátotta a száját, hogy jobban hallba. A cimbalmos futamot cifrázott és a kishassa a feketeszemű asszony hangját. „Azt sem tudom, sokáig élek-e? Csak azt mondd meg, rózsámé leszek-e?“ énekelte, aztán elhallgatott és maga elé bámult. Fráter a szőkét melléje húzta. — Mi az, Erzsi? Mórt szontyolodtál el? A szomorúság nem áll jói neked ... Igyál, vagy énekelj. Hej, cigány! — intette magához a prímást. — Húzd csak el a tekin-12 ERZSI
