A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-07-26 / 30. szám

Néhány szó a zsebpénzről Napjainkban lópten-nyomon sok szó esik a nevelésről. Ne­vel a sajtó, nevel a rádió és a televízió. A nevelés löleg a fiatalokra korlátozódik. A nevelés problémáját sok minden képezheti. Felütheti fejét mind erkölcsiekben, mind anyagiak­ban — pénzügyekben. Ez utóbbi sok szülőnek okoz fejtörést, egyesek pedig rá se gondolnak, helyes-e, ha adnak, illet­ve nem adnak gyermekük kezébe zsebpénzt, mennyit adja­nak, stb__ Mennyit? Hány éves korától kedzve? Helyes, ha a gyermek minden anyagi ügyét a szülő Intézi? — Milyen pontosan szá­moltassuk el őket? E kérdések kell, hogy felvetődjenek min­den szülőben, aki helyesen akarja nevelni gyermekét. járni esek az tanul meg, aki sokat próbálgatja — mondja a közmondás. A pénzzel velő bánásmód Is ezen alapszik. Sok szüld pénzt ad a 4—5 éves gyermeke névnapjára, vagy más alkalomból, ami nagyon helytelen. Nem gondol arra, hogy egy Ilyen gyerek még tájékozatlan a számok birodalmában. Nem Ismeri a számokat, mennyiségeket, nincs fogalma azok jelentőségéről. Tehát leszögezhető, hogy zsebpénzt csak olyan kortól lehet adni a gyermeknek, amikor az már érett arra, meg tudja számolni, s tisztában van a kapott pénz értékével. Természetes agy 7—10 éves gyereknek csak csekély zsebpénzt kell adnunk, amivel ő szabadon rendelkezhet. Ezt az önren­delkezést azonban eleinte Irányítani kell. A gyermek boldog, hogy saját pénze van, de még Jobban örül, ha megbeszélheti édesanyjával, édesapjával, hogy mire költse a kis perselybe gyűlő filléreket, koronákat. Méltányol­ni kell azt is, hogy a gyermek akaratlanul Is, méghozzá köny­­nyen megtanulja saját pénzdarabjain a fillérek átszámítását koronára, azok összeadását, « a koronából a fillérek kivoná­sát. Vagyis 7—8 éves kortól adhatunk zsebpénzt gyermekeink­nek, s egyúttal takarékosságra Is neveljük, ha tudatosítjuk benne, hogy „sok kicsi sokra megy“. Mennyi pénzzel rendelkezzék gyermekünk? — Ezt mindig legalább három tényező gondos figyelembevételével kell el­döntenünk. Ezek: a szülök anyagi helyzet®, a gyermek érett­ségének, ítélőképességének foka, az általános társadalmi hely­zet. A zsebpénz semmiképpen se haladja meg azt az összeget, amelyet a szülő minden megerőltetés nélkül rendszeresen jut­tathat. Lágyszívű szülők hajlamosak arra, hogy kendőzzék a gyermek előtt a család anyagi helyzetét, s túlméretezik a zsebpénzt. Ez helytelen. Ahogy a gyermek nem bosszankodik azon, hogy a Balaton vagy a Bodrog vize nem terjed ki még a gyepre vagy a kablnsorra is, éppen Így tudomásul kell ven­nie. hogy családja teljesítő képességeinek is vannak határai. Érettebb, gondolkodóbb, a gyakorlat) élet területén jobban tájékozódó gyermekre több pénzt bízhatunk, mint a felelőt­lenebbre. Ha látjuk, hogy gyermekünk ezen a téren fejletlen, hogy megokolstlan követelődzésekkel lép fel, ne legyünk en­gedékenyek; állítsuk fel bátran a megfelelő mércét, s a „pénz­ügyi felszabadítás“ menetrendiét Is használjuk fel fokozatos önállósítására. A szülőknek mindig fejlett társadalmi arányérzékkel kell megállapítaniuk, mennyi az az összeg, amelyet büntetlenül túl nem léphetnek. Helytelen, ha nagy jövedelmű szülők pél­dául annyi zsebpénzt adnak Iskolás gyermeküknek költőpénz­ként egy osztálykirándulásra, amennyire egyáltalában nincs szükségé, de esetleg felkelti a többi gyermek irigységét. Hal­lattam már olyan szülőről, aki egynapos kirándulásra 100 ko­rona költőpénzt adott általános iskolás gyermekének, csupán pzzal a mogokoléssaL hogy „megteheti“, van miből. Az ilyen szülő ne csodálkozzék, ha így nevelt gyermeke egyszer csak olyan követelésekkel áll majd elő, amelyekre már a szülő sem mondhatja, hogy „telik rá“, van miből. Elronthatjuk ilyes­mivel gyermekünket és rossz, megbotránkoztató példát adunk vele másoknak. Olyanoknak, akiknek semmiképpen sem lehet meg a fedbzetük hasonló esztelen költekezésre. Hogy gyermekeinkből ne legyenek önző, nagylgónytt pénz­zsarnokok, ezért szükséges a fentiek helyes betartása. Ne fe­ledjük, a pénz tévútra viheti azt, akinek nincs hozzá elég ér­zéke. E2t az érzéket kelt minden szülőnek helyesen kifejlesz­teni és tovább táplálni gyermekében. Ne engedjük hát félreve­zetni magunkat pillanatnyi hlüságl érveiktől. Legyen tudásunk, bátorságunk, elvrendszerünk, és ehhez tartsuk magunkat. Gon­doljunk arra, hogy a könnyelműségből, lágyszívűségből elköve­tett hibákat később igen nehéz lesz helyrehozni. NÉMETH DEZSŐ A bőst kilencéves alapfokú Iskola Prandl S. felvételei *4[erre tewt ^falusi értelmiség 2 0 Miklós Feíenc Igazgatóhelyettes György Mihály tanító Bős egytk nevezetessége, a híres kastély Idősebb Both János

Next

/
Oldalképek
Tartalom