A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-12-27 / 52. szám

Hetek úta érezni lehet az Ünnepre ké­szülés lázát. Az emberek zsúfolásig meg­töltik üzleteinket. Aprú kis ajándéktár­gyakkal igyekeznek meglepni legközeleb­bi hozzátartozóikat, rokonaikat, barátai­kat, jó ismerőseiket. Karácsony egy kicsit a szeretet ragyogása. Mindenki kap és vár valamit az ünnep előestéjén. És nálunk az emberek kapnak is ajándékot. Leglia­­talabbtól a legöregebbig, mindenki kap valami ajándékot. Már hetek éía az aján­dékozás jegyében él a világ. Papok és poli­tikusok osztják kegyeiket a maguk mód­ján, az üdvözftés szellemében. VI. Pál pápa Indiában járt nemrégen, rengeteg ott a sze­gény, a nyomorgó és éhező ember, száz­ezer dollár értékű búzát ajánlott fel a rá­szorulók éhségének csillapítására. Vajon enyhíti-e ez a milliók éhét? ö Ilyen szel­lemben akarja megszüntetni a nyomort. Nagyszivüséggel és nagylelkűséggel. Amerikában a hitegetés és Ígérgetés fan­ja ét a sajtót az ünnep előtt, közgazdászok, filozófusok és politikusok beszélnek egyre gyakrabban a népi kapitalizmus nagy jö­vőjéről, a szegénység megszüntetésének és felszámolásálak eme formájáról, És a Fehér Ház kertjében felállítják a több ezer égővel csillogó, ragyogó száz méter magas karácsonyfát, a nemzet szimbólumát, mondván, az országban uralkodó gazdag­ságot, szeretetet és egyetértést jelképezi a fenyő. Sugározza és hirdeti a békét! így akarják felejtetni a társadalomban dúló kegyetlen harcokat, összecsapásokat, a négerüldözést és a lincselést, így akar­ják nemeslelkűségnek feltüntetni a mun­kanélküliség könyöradomány-céduláit. Az ünnep napjaiban Amerikában mindenki jó, mindenki nagyszívü, klmosódik az emlé­kezetből a dél-vietnami ostoba és ember­telen háború, a kongói túsz-mentő parádé, Szabó Géza felvétele. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultííregyesületőnek hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság.- Egri Viktor, Gály Ivén, Gyúróik József. Lőrincz Gyula, Mács József, Gzsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenskébo 9. Postafiók C 398, telelőn 533-04 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata,' előfize­téseket elfogad minden postahivatal és le­­vélkézbesitő. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedíoia tinóé. Bratislava, Gott­­watdovo Rém. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavóllalat, Bra­tislava, Stűrova 4 # Előfizetési díj negyed évre 19.50 Kés, tél évre 39.— Kős, egész évre 78.— Kis. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. K-21*41987 az álcázott fegyveres beavatkozás, aztán jönnek a szürke, vagy izgalmas hétközna­pok és elfelejtik, hogy ünnep volt, mindent kezdenek élőiről. Karácsony a szereted és a béke szimbó­luma. A szegénység és a szegények gaz­dagságba, pompába öltöztetett vágya. Több mint hárommilliárd amber él a földön, és ha hinni lehet a statisztikai felmérés­nek: e roppant tömegű emberiség majd­nem fele éhezik, nyomorban fetreng, re­ménye nincs, de élni akar. Ázsiában, Afri­kában és a dél-amerikai országokban még mindig kegyetlen rém az éhség s a gyo­mor követelődzése nem szűnik meg kará­csonykor sem. Békétlen, haragos és indu­latos! Politikusok, közgazdászok és más gon­dolkozók kecsegtető elmefuttaásaival nem éri be, nem lakik jól. Ok a fegyverkezés­be ölt hatalmas összegekkel igyekeznek elterelni a figyelmet a lényegről. Azt mondják, ha a fegyverkezésre szánt pénzt a szegénység felszámolására fordítanák, nem virítana földünkön a nyomor, nem lennének szomorú és kétségbeesett kará­csonyok, nem lennének haraggal és indu­lattal telitett szivű emberek a béke ünne­pén. Nem tudják, nem is akarják tudni, hogy a szegénységet, a nyomort és a munkanél­küliséget nem lehet pénzösszegekkel or­vosolni. Csupán enyhíteni lehet, orvosolni soha. Az éhség és a kilátástalanság tár­sadalmi kér, változással és változtatással lehet rajta segíteni. Ha a világ egy nagy kirakat lenne, tele áruval, élelemmel és itallal, akkor azt lát­niuk, hogy csupán az emberiség fele ve­szi igénybe a kirakat árucikkeit, másik fele koldusalamizsnára vár. Földünkön nagyon sok embernek koldusalamizsna a karácsonya. A szeretet és a béke ünnepe tehát nem lehet más, mint jövőbepillantás, mit hoz az elkövetkezendő év, milyen re­ményekkel és lehetőségekkel kecsegtet, ígérgetést, hitegetést, farizeusi képmuta­tást hoz-e, avagy emberségesebb életet? Nem vitás, hogy az emberiség túlnyomó többsége karácsonykor és az év minden napján a békét akarja, őhajtja, követeli. És béke csak úgy és akkor lesz, ha éhezők és a társadalom javaiból kiszorítottak, ki­rekesztettek nem lesznek. A békét nem az ágyúk elnémulása, hanem a társadalmi javak lehető legigazságosabb elosztása je­lenti. A szocialista országok, köztük a mi országunk is Így értelmezi a békét. Nem véletlen, hogy üzleteink zsúfoltak, hogy az emberek szinte egymás kezébe adják a kilincset: ajándékokkal, cipőkkel, ruhákkal, élelmiszercsomagokkal készül­nek az ünnepre. Az ajándékozás, ez a leg­szebb emberi megnyilvánulás nálunk már mindenki lehetősége és valósága. És ez nagy dolog. Igazi lényege ünnepeinknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom