A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-12-20 / 51. szám

miMmmlk nem sm bnti A Hét zenei rovata, vezeti: ÁG TIBOR 0I stílusú népdalaink közül a legtöbble az egész magyarlakta területen elterjedt. Alig találunk olyan változatokat, melyek csak bizonyos tájegységekre lennének jellemzőek, Amtt Csallóközben énekelnek, azt a Zobor aljat magyar falvakban épp úgy Ismerik, mint Gömörben vagy Nagykapos környékén. Legtöbb új stílusú népdalunknak nincs meg­állapodott szövege. Sokszor találkozunk különböző helyeken ugyanazzal a dallam­mal, melyre más szöveget énekelnek. Ugyancsak előfordul, hogy ugyanazt a szö­veget helyenként más dallammal kapcsol­ják össze. Egy-egy népdal számtalan válto­zatban él. Az sem ritka eset, hogy ugyan­azt a népdalt egy faluban többféleképpen ismerik és éneklik. Különbség van az időseb­bek előadásában is. Ugyanazt a népdalt az Idősebbek másként ismerik. Többször hallottam már jó nótafáktól, hogy ezt vagy azt a népdalt hallotta a rá­dióban, „de ott rosszul mondták,“ 6 más­ként tudfa. Az ugyan igaz, hogy a rádióban másként énekelték, de nem azért, mert rosszul tudták, hanem azért, mert azt a népdalt más vidéken gyűjtötték és ott más változatban él. Azért mondta Bartók Béla, hogy soha sem mondhattuk egy népdalról, hogy ilyen és ilyen, hanem csak azt, hogy akkor és ott, annál az énekesnél ilyen és ilyen volt, feltéve, hogy helyesen jegyeztem fel. Mai számunkban közölt népdalunk ts ilyen úfsttlusú népdal, melynek nagyon sok változata él. Tardoskedden ts biztosan isme­rik még jó néhány változatát. Szerkezete AABA. Az első, második, és negyedik sor azonos és 17 szótagból áll. A harmadik sor 7 + 7, tehát rövidebb 14 szótagú sor. Tempó­ja feszes, menetelésre és táncra egyaránt alkalmas. Kleopátra birodalmának üzenete A Szlovák Nemzeti Galériában nem mindennapi művészettörté­neti kiállításnak lehetünk szem­tanéi, mely a Jelenből az euró­pai kultúra évezredes bölcsőjé­hez vezet vissza. A Berlini Állami Múzeum Jóvol­­t&búl — Budapest és Prága után — nálunk is láthatjuk a világhí­res nagyértékű egyiptomi gyűjte­ményt. Városunknak állandó és intensiv kapcsolata van a sej­telmesen mosolygó és bölcsen hall­gató sllnzek birodalmával, hiszen teztllgyáraink a Nílus öntözte lankák „fehér aranyát“, a hajszál­­finom gyapotszálacskákat fonják fonallá és cérnává. Most azonban nem a Jelen, hanem a többezer­éves múlt és az őskultúra időál­ló remekel hozták el a szépsé­ges Kleopátra birodalmának üd­vözletét. A kiállítás anyaga roppant gaz­dag, pedig csupán egy kis rész­let jött el vendégségbe hozzánk. Az apró kis használati tárgyak, melyeket ügyes kezek formáltak elefántcsontból, alabástromból, égetett agyagból és bronzból — épp oly áhítatot és csodálatot éb­resztenek a nézőben, mint a bar­na homokkőbe faragott rendkívü­li szépségű „Hercegnő fe|“, mely gyűjtemény felbecsülhetetlen értékű remeke. De láthatunk raeg­­sérgult paplrusztekercsekre Írott hieroglifeket, valódi múmiát, többezeréves faszobrot az V. di­nasztia korából, valamint a bea­­vatatianok számára misztikus je­lekkel televésett kőtáblákat. Üdvözöljük hát ezt a világvi­szonylatban is rangos kiállítást, s a nagyszerű óegyiptomi művé­szetet, amely meglelte a valódi nagysághoz vezető utat, évezre­dekre hirdeti az emberi alkotás nagyszerűségét. VARGA JÓZSEF 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom