A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-13 / 50. szám
Igor Sztravinszkij — a modern muzsika zseniális „nagy öregje“ — a ma már 82-ik életévét betöltött mester, azok közé tartozik, akik művészi útkeresésükben a legkülönbözőbb stílusváltozásokban keresték kifejezési formáikat. Ez az örök kísérletezés Sztravinszkij alkotását is több periódusra osztja. Az első, a világháború éveiben zárul, mikor a szerző végleg Svájcban telepszik lei, s az „orosz“ jelzőt kapta. Három nagyjelentőségű táncjátéka — a „Petruska“, a „Tűzmadár“ és a „Tavaszi áldozás“ mind ebbe a periódusba tartoznak. Fő és közös tulajdonságuk abban rejlik, hogy témáik az ősi orosz népmesékből erednek, és zenei megformálásuk népzenei forrásokból táplálkozik. A müvek hangszerelése merész és új. Dallamainak makacsul ismétlődő ritmusképei, szédítő sodrású tempói teszik Sztravinszkij zenéjét oly lenyűgözővé és felemelővé. Az alig tlzéwel fiatalabb Prokofjev is hozzáfog egy balett komponálásához, bár a teljes balett sohasem született meg, de a meglévő zenei anyagból Prokofjev megírta „Szkíta-szvit“ oimű kompozícióját, amely Pétervárott került bemutatóra, ugyancsak majdnem botrányba fulladva. Sztravinszkij és Prokofjev „botrányt keltő“ zenéjétől roppant hosszú út vezet a fiatal losonci születésű Villám Bukovy „konkrét“ zenéjéig, mely századunk legfia súlyos és szokatlan feladat elé állította a balettkart, mely némi ritmikai ingadozásoktól és pontatlanságoktól eltekintve helyt állt, s főleg a „Parancsában kifogástalant nyújtott. • A három mű szólistái: Zofia Cerveiiáková, Trúda Boudová, Juzef Dolinsky, Ivan Tornáé és fán Hafama mellett különösen Titus PomSár és Alexandra Sabovíiková — Eatherly és lelkiismeretének megszemélyesítői — kimagasló teljesítményt nyújtottak. A látottakon kívül az elragadtatás hangján külön kell szólni a zenei tolmácsolásról. A temperamentumos, roppant muzikális Adolf Vykydal eseményt jelentő tolmácsolásban szólaltatta meg Sztravinszkij és Prokofjev félelmetesen nehéz partitúráját. Mindent egybevéve ünnepi est volt ez a bemutató, és lényeges adósságtörlesztés a modern táncművészet listáján. VARGA JÓZSEF Vavra felvételei modernebb irányzatát képviseli. Ennek a stílusirányzatnak jellegzetessége, hogy zenei hangok mellett zörejeket, hangtorzításokat, repülőgépzúgást, szaggatott felkiáltásokat is használ. Ez a fajta zene képezi alapját Bukovy „Parancs“ című balettjének, mely Eatherly amerikai pilótáról szól, aki Hirosimára dobta le az atombombát. Bukovy teremtő fantáziával állítja össze zenéjének anyagát, mely különösen a pilóta lelkiismeretével folytatott harcában döbbenetes hatású. A bratislavai Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttese egy műsor keretében mutatta be a három művet. A rendezés, koreográfiái tervezés, és betanítás hármas feladatát Karol Tóth végezte. A koreográ-2U
