A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-12-13 / 50. szám

KERESZTREJTVENY VÍZSZINTES: 1. L. N. Tolsztoj szerint ilyen legyen a művész, folytatva vízszintes 27, függő­leges 6,38, 48 és 66. 17. Neves francia sanzonénekesnő. 18. Termést hoz.. 19. Női név. 20. Színes fém (névelővel). 21. Hí­res bicska volt egykor. 23. Rö­vid távolság! 25. Kihajít. 26. Menj — angolul. 30. Borjú né­metül. 31. Sok betűi. 33. Lapszá­mozás nyomdásznyelven. 34. A néző 36. László Mátyás. 37. Hárfa betűi. 39. Tyúk a Dunán­túlon. 41. Vissza: énekhang. 42. NŰÜ. 43. Zsendice. 45. Őrzője. 47. Kardjával védekezik. 49. Hé­vért. 51. Akol közepe! 52. Foko­zott figyelmeztetés. 55. Légy bá­tor! 57. Latin elöljáró (előtt). 59. Fogantyúja. 61. Kétszer öt. 63. Sebes. 65. Spanyol névelő. 66. Elemi részecske. 67. Öt fa­zék. 70. Nándor István. 71. Azon a helyen. 72. Albánia utolsó ki­rálya volt. 73. BNR. 74. Perzsa és arab mondái hős. 76. Egész­ségügyi dolgozó. 78. Ismert ró­mai futballcsapat (névelővel). 81. Vissza: japán császári cím. 82. Endre Ákos. 83. ML. 85. Az okos. 87. Hiányos árok. 88. Ki­csüng. 90. Pénzintézet. 94. Régi fele. 95. Vissza: folyó Francia­­országban. 97. Átnyújt. 98. Csil­lag angolul. 99. Létezik. 100. Rúd betűi. 101. Elme: 103. Nem egész. 105. Ismertetőjele. 107. Ital fele. 108. BHO. 109. Életre­való gondolata. 111. Ütök. 113. Lakatos szerszám. 115. Szeszes­ital. 117. ZR. 118. Járművek fon-, tos része (névelővel). FÜGGŐLEGES: 1. Porciózók. 2. A Tisza baloldali mellékfo­lyója. 3. ŰLÉ. 4. Vissza: belső szerv. 5. Védő közepe. 9. Vidék betűi. 8. Magyar rádió és tv márka (tárgyesetben). 9. Sír. 10. Hivatalos irat. 11. „Modern“ családi állapot. 12. Gábor En­dre. 13. MOK. 14. Női név. 15. Nemrég elhunyt magyar humo­rista (Gábor). 16. A redőny. 22. Folyó Kelet-Szibériában. 24. Vissza: nem fölé. 28. ZPR. 29. Hiszékeny. 32. Fürdőedény. 35. Kínai filozófiai rendszer. 40, Nowak amerikai filmszínésznő keresztneve. 42. Francia taga­dás. 44. Rongáló. 46. Kacsa né­metül. 50. Űtlevél több idegen nyelvben. 53. Alumínium vegy­­jele. 54. Verdi-opera címe. 56. RY. 58. Európai államfő. 60. In­diai testedző módszer. 62. Nul­la. 64. Folyó spanyolul. 68. Két hangot gyors egymásutánban váltogat. 69. Női név (tárgy­esetben). 71. Tojásdad. 73. Hü­velyes. 75. Elolt. 77. Tiszta né­metül. 79. Nemrég elhunyt cseh festő, Hasek műveinek illusztrá­tora. 80. Ecet szlovákul. 84. Tartomány gyűlés Ausztriában. 86. Rajt. 88. Fekvőhely. 89. Idő­egység. 91. NRŰ. 92. Hiányos fedélzet. 93. Lengyel János. 96. Hasznos rovar. 99, Városokban is élő madár. 102. Sohasem. 104. Selyemfajta. 106. Verte ré­giesen. 108. Folyó Ukrajnában. 109. Dán váltópénz. 110. EAL. 112. Mezőgazdasági eszköz. 114. Személyes névmás. 116. Latin kötőszó. 119. Kicsinyítő képző. Az előző számunkban közölt rejtvény megfejtése: Nem a vi­lági jókat megtagadni, de a jót zan ésszel velük élni tudni: a bölcsességnek titka és jele. A két gyereket Karola néni meghívta í\ uzsonnára. A szülőkkel együtt persze. / ' Karola néni harminc esztendeje bécsi lakos, az Este-Platzon lakik egy beláthatatlan lakásban, szakácsnő, szobalány és sofőr vi­gyázza özvegyi személye kényelmét. A két gyerek egyébként Budapesten él, pontosab­ban Budán, a Rózsadombnak egy még eléggé vad vidékén, ahová busz se iát. Paradicsomi életet élt itt a két gyerek, a környező, elég ritka házak gyerekeivel, csapatban jártak min­denhová, a nagy kertek fáit is csapatban mászták meg, óvodába, később iskolába is együtt jártak, s ha az iskola szét is szórta őket, mert jutott belőlük az Áldásba, a „Marci­ba de főként a Lorántfjy zeneibe, a csapat megint csak összefutott nyáron, az uszodá­ban, télen meg a Domb jó leitőin, a ródlik­­kal. Ennek a paradicsomi életnek átmenetileg végeszakadt. A gyerekek apját Bécsbe helyez­ték, a dombi lakást zárolták, a gyerekek egy bécsi összkomfortosba kerüllek, ahol-minden volt, csak kert nem, csak berohangálni való utak nem voltak. Csak járdák mindenütt, aszfalt, réngeteg autó — még az ablakon sem volt szabad kinézni, mert negyedik emeleten volt a lakás. Ráadásul az iskolában német a tanítási nyelv, minden gyerek néme­tül beszél, még németül nevetnek is! Karola néni meghívása mind a két félnek némi aggodalmat okozott. Karola néni távoli rokon, egy jéléves bécsi tartózkodás után illett vele felvenni a „kapcsolatot“, ha már három évig egy városban fognak lakni. De rögtön egy egész délután! tölteni vele, ez némi kockázattal fár. Karola néniben szintén voltak kételyek, bizonytalanságok, ö egy fél­évszázadon át megszokta a gazdagságot, a bőrévé vált, nem kellett fel- meg lehúznia, mint egy kesztyűt, úgy érezte, személyével nemcsak belesimul a pompás környezetbe, de egyenesen indokolja, sőt, kiváltja azt. Mégis, most habozott egy kicsit: ne tompítsa-e a fényűzés színeit, ne puhítsa-e kissé a luxus kemény ragyogását. Egyszer fárt Budapesten a felszabadulás óta, még a lőden-korszakban, a nők lapossarkú cipőt hordtak akkor, és nem jártak fodrászhoz. Karola néni szemlét tartott a szervizei fö­lött. A legfőbb lenne a hagymás meissenivel téríttetni, az olyan megszokott, Imre is meg­szokhatta odahaza, a családi háznál. De aztán mégis a legeslegújabb teáskészlete mellett döntött. Ez a „svéd csoda“ volt, álomszép, PALOTAI ERZSI: Az uzsonna négyszögletes tányérokkal, és csészékkel, ten­gerészkék, úgy ragyog, mint az égbolt egy­szer júliusban, még a Balaton mellett. Abrosz helyett mézsárga szetteket rakatott az asztal­ra, ezüst helyett kristálytálakat, metszett po­harakat, és észvesztő szendvicseket, sütemé­nyeket, italokat. Mikor minden készen volt, s a zsúrasztalkán ott voltak a színültik töltött teás, forróvizes és tejszínes kannák, elbocsá­totta a szobalányt. A két gyerek eléggé szontyolian indult út­nak. Először is anyu fésülte meg őket. Ez már magában is rossz dolog. Mert ha Panni maga fésüli meg a haját, akkor annyi mindig kibomlik a copfjából, hogy a végén rágni le­hessen, full meg máskor órákig tupirozza ugyan azt a kis sárga pelyhet, amit ő „szőke fürtjeim“-nek hív. Aztán az öltözködés is. Panni dirndlibzn akart menni, „mert az olyan bécsies, hadd örüljön Karola nénit“ full meg pettyes karton­szoknyában, „mert az úgy repül, ha forgok!“ A végén az „operaruhájukban“ mentek, a sö­tétkék-fehérben. Karola néni előtt két szende, illedelmes kislány pukkedlizett és válaszolgatott néme­tül — nyelvtant hibákkal ugyan, de pompás kiejtéssel — a bécsi dialektusban feltett kér­désekre. Karola néni álmélkodott és örvendezett. A gyermekek rajzoltak és énekeltek, verset mondtak, sőt, hallgattak Is, amíg a felnőttek beszélgettek. Olyan tökéletesek voltak, mint egy ifjúsági regény hősnői a könyv vége felé, már a megtérésük után. A tapasztalatokon edzett szülők aggódni kezdtek: „Mi" ütött ezekbe?“ — gondolták, míg szerényen moso­lyogva hárították el a dicséreteket. Az anyjuk már ment volna haza velük, tudta, hogy a gyerekek tökéletessége nem bír el hosszabb időtartamot. Karola néni a szalonba tessékelte őket az uzsonna romjai mellől. A gyerekek inkább ottmaradtak az asztal mellett. — Biztosan nassolnak még — gondolta Karola néni. Egy picit fellélegzett. Végre nem kell az iskolai előmenetel iránt érdeklődni. Végre nem kell biciniákat hallgatnia. Édesek ezek a gyere­kek, kétségtelen, jólneveltek, illedelmesek, de azért jó lesz egy kicsit nélkülük. A beszélgetés egész jól nekieredt. Kezdet­ben kicsit akadozott — előbb csak próbálgat­ták egymást, vigyázva —, aztán simán sza­ladt, mintha kerekeken futna. Karola néni ma­gában bocsánatot kért a házaspártól, körül­belül így : „de hiszen ezek kultúremberck!“ — azoic meg azt dörmögték magukban: „egész értelmes a lanti“. Persze csak a Mozarteum hang ver senyír öl beszélgettek, meg a Paul Klee kiállításról, meg Bécs architektúrájáról, úgy általában, Karola néni ezeket a tudnivalókat éppúgy megszerezte, mint a „svéd csodát“, meg a Diesel-motoros Mercedest. Egyszerre az ajtóban áll a két gyerek. — Hová rakjuk az edényt? — kérdi Panni azon a rózsaszín bársony hangján, amelyet csak akkor vesz elő, ha tökéletes összhangban van magával és a világgal. — Mindent elmosogattunk — lódítja full s úgy ragyog az arca, szinte vakít — min­dentI Csak nem tudjuk, hová kell elrakni I Dermedt csend. Fagypont. S ebben a jégédermedt csendben apu hom­lokán kiüt a verejték. Anyu elsápad. Karola néni megpróbálkozik egy mosollyal. Nem si­kerül. — Tessék megnézni, milyen rend van — mondja Panni, még mindig az ünnepi hangocs­káján. Mindenki rohanna, de visszatartják a lép­teiket. Karola néni agyán átfut: „Miért is nem a hagymás meissenivel terítettem, azt lehet pótolni, ezt a svédet nem lehet I És a kristálytálaim!“ A két gyerek érzi a megdöbbenést. De nem értik. Otthon mindig dicséretet kapnak, ha vendégség után elmosogatnak, rendbeszedik a konyhát. Ez a Karola néni pedig kedves néni lehet és anyu mondta is: ,,Rendesen viselkedjetek, hadd lássa, Karola néni, mi­lyen egy jó magyar kislány!" Hát akkor most miért ezek a savanyú pofák? A konyha fénylő rendben. Az asztalon hiány­talanul ott vannak a kristáh/tálak, a metszett poharak, és a „svéd csoda“. A tengerészkék porcelán ragyog, mint az égbolt akkor július­ban, a Balaton mellett. — A követ is felmostuk 1 — mondja Panni, s mert tovább már nem bírja a jóságot, gyor­san kirántja a copfja végét és hevesen rágni kezdi. 15

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom