A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-12-13 / 50. szám

Szuahéli fiatalember Kelet—Afrika legnagyobb kikötője Giriama asszony kosarat fon Arab hajésok már kétezer évvel ezelőtt gyakran kikötöttek a szi­getnek azon a részén, ahol ma is horgonyt vetnek az ősi arab vi­torlások, a dauk. Manapság is Arábiából, Perzsiáböl, Indiából ér­keznek . . . Egyiptomi hajök már időszámításunk előtt 1500 évvel megjelentek a kelet-afrikai partoknál. Időszámításunk kezdetén gö­rög kereskedők is eljutottak erre a vidékre, az indiai vitorlások pe­dig a VI. században. Ezer esztendővel ezelőtt omani arabok Mom­­basábúl már a Victória-Nyanza tő irányában a kontinens belsejébe próbáltak hatolni. Abban az időben érkeztek Zanzibar és Pemba szigetére a szirazi perzsák, a partvidéken azonban akkor már sok­felé megtelepedtek az arab kereskedők, akik afrikai rabszolgákat foglalkoztattak ültetvényeiken. Az arab kereskedők vásárolták meg az afrikaiaktól és szállították Ázsiába az elefántcsontot, aranyat, kó­kuszt. Később rabszolgák millióit szállították az arab, majd a por­tugál és angol rabszolgakereskedők az Arábiába, Perzsiába, Indiába, sőt Indonéziába (lávára) induló rabszolgahajóknak. Ezekben az év­századokban vált Mombasa Kelet-Afrika legfontosabb kikötőjévé. Tör­ténelmét azonban inkább csak a portugálok érkezésétől Ismerjük. Vasco da Gama portugál felfedező 1498. április 7-én, vitorlázott a mombasal kikötőbe, a „San Rafael“ fedélzetén. Üt esztendővel ké­sőbb már állandó őrhely létesítésével foglalkoztak, 1593-ban pedig megkezdték a ma is Mombasa fölé magasodó erőd, Fort Jesus építé­sét. Az arabok csak 1729-ben űzték ki végleg Mombasáböl a portu­gálokat. A mazrui arabok, az omani szultán alattvalói, ekkoriban Fort }esus és Mombasa korlátlan urai voltak. Az önmagukat függetlenné nyil­vánító mazrui arabok azonban féltek az omani szultántól, s 1824-ben állítólag felkérték a „Leven“ brit hajó parancsnokát, Owen kapitányt, „tegye Mombasát brit protektorátussá“. Mindenesetre, 1824. február 9-én került fel Fart Jesus árbocára az angol lobogó, s az erűd egyik termében ugyanakkor „brit protektorátussá“ nyilvánították a szigetet. London akkor nem akart szembekerülni az omani szultánnal, ezért nem ismerte el a proklamációt, és 1838-ban Emery angol hadnagy csoportjával együtt kivonult az erődből. Két esztendővel később Seyyid Said omani szultán lépett helyükbe, kiéheztetéssei megadásra kényszerltette, majd megölette a mazruik vezető ét. Amikor 1875-ben Fort Jesus katonái felkeltek a szultán ellen, a Rifleman és a Nassau angol hajók másfél órás ágyúzással „rendet teremtettek“. Az erűd katonai jelentősége a modern haditechnika fejlődésével egyre csökkent, s amikor 1859-ben Mombasával együtt a mai Kenya óceáni partvidékének tíz mérföldes sávja a zanzibári szultán ural­ma alól „brit védnökség“ alá került, Fort jesust börtönné nyilvání­tották, egyik részén pedig női fogházat rendeztek be. Egészen 1958-lg az erőd börtönében őrizték az angol korona ellenségeit: a sztrájk­vezéreket, tüntetőket s a politikai letartóztatottak mellett közönséges bűnözőket, ahogyan a múlt századig az eladásra szánt rabszolgákat . . Fort Jesus története Mombasa történelmének legviharosabb évszá­zadait jelenti. Ezért nevezték a várost a „Háború szigetéinek. De Mombasa más részei is tükrözik, milyen viharos korszakokat élt át ez a város — afrikaiak, arabok és ázsiaiak találkozóhelye, népek keveredésének és a szuahéli nép kialakulásának katlanja. Szőnyegbolt és csempészárú Mombasa fővárosában ma is csaknem kizárólag arabok és szuahé­­liek laknak. A keskeny Vasco db Gama utcán álló kis mecsetbe egymást követve léptek be a mohamédán arabok, az ajtóban hagyva cipőiket, papucsaikat. Délután négy óra körűi Járt az idő, amikor mombasal barátommal betértünk az egyik szőnyegűzletbe, amelynek pultjain és polcain, de elsősorban padlóján a legszebb szőnyegek garmadája várta a vevőt. Átmentünk a helyiség sőtétebb belső felébe, ahol villanymotoroktól kezdve a kocsikenőcsig sokféle dolog volt, pontosabban: éppen azok az áruk, amelyek a nagy üzletet jelentik, s amelyeknek java része csempészúton érkezik külföldről, a vitorlás daukon. Indiaiak és goaiak Persze, 'nagy hiba lenne, ha Kenya és Kelet-Afrika legnagyobb ki­kötővárosát éppen a daukkal és az óváros kikötőjével jellemeznénk. Néhány évtizeddel ezelőtt évente átlagosan ötszáz dau érkezett Mom­­basába, az idén azonban már csupán ötvenre számítanak. 1959-ben még 250 dau vetett horgonyt, összesen 11500 tonna rakománnyal. Ugyanakkor a Kilindiniben épült új kikötőben 1270 tengerjáró 2 mil­lió tonna árut tett partra. Főleg ipari készítményeket, gépeket, jár­műveket raknak ki a hajókból Kenya, Uganda, sőt Kongó keleti és Tanganyika északi területei számára. A kenyai kivitel elsősorban ká­véból, teából, szizálkenderből, a pyrethrum nevű növényből és állat­­bőrökből áll. Egyszerre tiz-tizenkét nagy óceánjáró rakodhat a mo­dern rakpart mellett. A tisztviselők, a munkavezetők többsége indiai. A körülbelül 130 ezerre tehető afrikai mellett csaknem 35 ezer indiai él Mombasában és kétezernél több goal. Kettőjük között az a különbség, hogy a goai­ak európai öltözetben járnak, a katolikus templom legbuzgóbb láto­gatói, s portugálul beszéluek. Ügyes kereskedők, de a többnyire sza­kállt és turbánt viselő Indiaiakat aligha képesek utolérni. . . Mármint a vagyonszerzésben. Amikor a századfordulón a vasútépítéshez az angolok Indiaiakat hoztak Kenyába, Mombasa kereskedeleme az ara­bok kezéből hamarosan az indiaiakéba került. Ebédeltem egy Indiai étteremben, ugyanazt az olcsó és egyszerű ételt — maréknyi rizst pár deka hússal, hozzá hajszálvékonyra vágott sültkrumpli szelete­ket — amit a déli szieszta idején az olcsón étkező indus tisztviselők esznek. De ültek az olcsó rizsétel mellett Mercedes és Chevrolet ko­csik tulajdonosai is — indiai kereskedők, akik bőkezően juttatnak haza Indiába vagyonukból . .. Templomaik pompája vetekszik a töb­biekkel, gyermekeiket a maguk épitettette kollégiumban angol és amerikai tanárok tanítják. Mombasa és egész Kenya kereskedelme (részben nagykereskedelme is) az ő kezükben van, pompás önki­szolgáló áruházak és az afrikai negyed petróleumlámpás dukálnak, üzleteinek és bárjainak tulajdonosai. Mégis sokan közülük vissza­vágynak ősi szülőföldjükre, s az indiaiak százait látni esténként a tengerparton. Merengve nézik az Indiai-óceánt, amelynek túlsó felén India partját ugyanaz a viz mossa ... Az Uhuru — a tavaly december 12-én kikiáltott kenyai függetlenség — kismértékben csökkentette a Mombasában élő európaiak számát. A kivándorlás ma is tart, állami hivatalnokok, farmerek, tisztviselők hagyják el Kenyát és vándorolnak vissza Angliába, vagy távolabbi területekre — Ausztráliába, Oj-Zélandra, Kanadába s Dél-Afrlkába, ahol azonban ugyancsak kezd forró lenni a talaj a fajgyűlölők Iába alatt. SEBES TIBOR Mombasa arab negyede, 1907-ig Mombasa volt Kenya fővárosa Tíz-húszezer tonnás óceánjárók vetnek horgonyt a Kilindini kikötőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom