A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-13 / 50. szám
vm m A\sn fóssimTin ha legalább vonat vagy egyéb közlekedési eszköz lett volna! Viszont a legközelebbi vasútállomás negyve.i-ötven kilómé.ernyire volt a szóbanfoigó községektől, autóbusznak meg legfeljebb ha a hí.ét hallották abban az időoen az Ipoly mentén. Vándoroljanak ki Amerikába? Biztatás nélkül is megtették nagyon sokan. Az Ipoly minden évben megsíratta őket. Jegyzetek Nagycsalomij&ról Korcsok György HNB-elnök tizennyolc éves volt ekkor, november végén jőnéhány társával együtt megszökött Szécsényből, ahová mint levente-utánpótlást hurcolták el a nyilasok. Nem szívesen emlékszik vissza ezekre a napokra, melyek — ha a németek tö ténetesea néhány napra visszaverik a szovjet hadsereg támadását — végzetesek lehettek volna a számára. Így hát inkább arról faggatom, mit változott ez a falu s egyáltalán az Ipoly völgyének ez a tája 1944 decembere óta. — Előbb nézzük talán magát a falutl — kezdi a beszélgetést. — A fiatalok kilencven százaléka kint dolgozik. Besztercebányán, Zólyomban, Losoncon. Ez persze, ha az egészséges földmüvesszövetkezet jövőjét tartjuk szem előtt, nem a legjobb dolog, viszont az is kétségtelen, hogy a megélhetés ma már nálunk nem jelent különösebb problémát. A szövetkezet maga nem mutathat fel valami ragyogó eredményeket, az igaz, ennek legfőbb oka a rétek rossz minősége, vagyis a takarmányhiány. Ezen viszont már csak az Ipolyszabályozás segít, amit Szlovákgyarmat és Ipolybalog között — 1966- ban elkezdenek. No és persze a talajjavítás, amit a szabályzással egyidőben kell elvégezni. A közlekedés? Naponta tizenhét autóbusz áll meg a faluban. Ez is valami, ám 1966- ban állítólag Losoncot és Lévát vasúttal kötik össze. 1970-ig egy konzervgyár épül az Ipolymente valamelyik falujában. A pontos hely még nincs meghatározva, de akárhol építik is fel, munkalehetőség lesz — elsősorban a falusi lányok és asszonyok számára. Egyébként Nagycsalomiján épül a vidék egyik legnagyobb kultúrháza — nyolcszázezer korona befektetéssel. Jövőre adják át rendeltetésének. Mozi nincs a faluban, de az elnök szerint nem is kell, hiszen annyi a televízió a faluban, hogyha a „vándormozi“ nagynéha Idevetődik, azt sem látogatja meg senki. Húszévesek Közös tulajdonságuk nem a felelőtlenség, mint sokan hiszik, hanem a bátorság, a magabiztonság, nem tiszteletlenség az úgynevezett nagy dolgok s szentté avatott hagyományok Iránt, közös ügyeink tránt, hanem egészséges, fiatalos kétely minden dolgok-Nagycsulomlja bán, melyeket még nem volt idejük megismerni s ami ebből következik: a megismerés tiszta szándéka. No és a hit, hisznek egyáltalán valamiben ezek a mai húszévesek? Mi igaz a sokat emlegetett nihilizmusukból? Mindenekelőtt hisznek abban, hogy helyük van az életben, a társadalomban, s aztán hisztiek saját erejükben. Nincs szándékukban bocsánatot kérni azért, mert megszülettek. A kóvárí Jakus Marikának például volt bátorsága felutazni RuZomberokra s munkába lépni az ottani textil-gyárban. Miért? Mert akkoriban így gondolkozott: Nem akarom a falusi lányok megszokott életét élni, tűzhely mellett, rántást kavarva várni amíg megjön a kérő? Volt mersze elmenni az ipari üzembe dolgozni, pedig hát Kőváron nem egyszerű a leányok dolga, jól „vigyázzanak magukra“, ha nem akarnak a pletyka kereszttüzébe kerülni. Nem törődött vele. Am réhány hőnapos munka után faképnél hagyta a gyá-at — azzal sem törődve, hogy a vezetők felelőtlenséggel vádolják. Hát ezt meg miért tette? Arra gondolt, hogy azt a hat-nyolcszáz koronát, amit munkájáért a textilgyáriban fizetnek neki, azt Itthon is megkeresheti valamelyik állami gazdaságban? Természetesen. Ha ott marad, a fizetése később nyílván emelkedett volna. Ámde — hogy el ne feleitseml — a türelem, amely állítólag rózsát terem, nem tartozik a mai húszévesek tulajdonságai közé 0 i ml kanárimadarunk Hogyan? Kanárimadár traktoron? Nem túlzás ez, agronónius elvtárs? Kérem, csak a színtiszta igazat mondják, erről a lányról, amúgy is hajlamos vagyok az elfogultságra. Hogy nem hazudnak, hogy hallgassam meg magam, ha nem hiszem? Mikor? Hol? Majd ha defektet ragaszt? Hát azt is szokott? És hogy akkor úgy fütyörészik, mint egy igazi kanári? Mikor találkozhatnánk vele? Mindjárt itt lesz? Most hol van? Szalmáért ment, Ilyen sötétben? Nem félnek elengedni őt ilyenkor? Elvégre mégiscsak: lány. Ö az? Nosza, mondhatom, szép kis kanárimadár! Mint a szélvész. Nem félnek, elnök elvtárs, hogy egyszer kisodorja magukat az irodából? Mondjuk, ha túlságosan elkényelmesednének? A „kanárimadár“ leállítja a traktort, s jön be az irodába. Jó estét — mondja s férfiasán kezet ráz mindenkivel. Szerelőruhát, gumicsizmát visel, sapkáját zsebregyűrl. Foglalj helyet, mondja neki az elnök, az elvtársak akarnak tőled valamit. Kiváncsiad néz ránk, mit akarhatunk tőle. Mindenek előtt a nevét szeretnénk tudni. — Súlyán Edit. — Húsz éves? — Legyen, ha már úgy is tudjáki — Mióta traktoros? — Egy éve. — Ugyan, Editke — szől közbe a« agronómus —, hiszen már vagy három éve vezetsz. — Az igaz, de csak tavaly májusban kaptam meg a hajtási engedélyt. — Aztán hogyan adta rá a fejét erre a mesterségre? — Ha én azt tudnám! — válaszolt nevetve. — Ha jól emlékszem, egészen véletlenül történt: egyszer segítenem kellett az egyik traktoristának — vetésnél, vagy hol — megpróbáltam vezetni, hát a végén egészen megtetszett. — Karambolja még nem volt? — De nem ám! Tandel László, a szövetkezet elnöke is közbe szől: — Editnél azt szeretjük a legjobban, hogy mindig számíthatunk rá. Férfiaknál megesik, igaz-e, hogy felhajtanak egy-két pohárral. — Attól nem kell félnünk, hogy az ivás miatt éri őt baleset — hunyorít az agronómus — vagy hogy udvarolni fog valahol és közben ellopják a traktorját... — No jő, jó, csak már ne dicsérjenek annyit, mert még a fejembe szál a dicsőség. — Otthon, munka után, vasárnaponként mit szokott csinálni? — érdeklődöm. — Mit is? Hát a múlt vasárnap például főztem. Tésztát gyúrtam, kacsát tisztítottam. Esténként a tévét nézem, vagy olvasok. Van egy csomó könyvem, Legjobban Jókait szeretem, — Azt el is felejtettük megemlíteni — mondja az agronómus —, hogy a múlt hónapban hetvenkét munkaegysége volt.., ■— Volt százon felül is a nyári munkák idején — jegyzi meg a könyvelő. Edit mosolyog. Üdén, huncutul, hunyorgó szemmel. Csupa életkedv és vidámság. _Ha nem tudnánk, el sem hinnénk, hogy megint egy teljes műszak van mögötte. — Olyan ez a mi Editkénk, mint Tyereskova — vágja ki a legnagyobb bőkot a? elnök. A leány, most egy pillanatra elkcanolyodlk, aztán öt ujjal itúr bele rövid fiú? hajába, s csak ennyit mond.: — Hát űrhajósnak még istókuccse elmennék ... Zs. Négy La jo»
