A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám
Új szovjet tranzisztoros vevőkészülékek A Szovjetunióban ú] traniliitoroc rádióvevőkózsOlékekat kezdtek gyórtanl. Az „Alplniizt“ Jelű kószUlék héttranzUztoroi iznperbet, a közép- ót hoiszóhullámok vételire alkalmai. Beépített (errlt-antennóval rendelkezik; távolabbi állomások vételére küllő antenna is rászerelbeté. A nyomtatott áramköré modern rádiót kát zseblámpa-elem táplálja. Kezelése egyszerű, mlndéstze három gombbal történik: a hullámsávok átkapcsoléjával, a hangerő«ség szabályozójával és a hangolé gombbal. — A képen az „Alplntszt". Kis madár — nagy tojáson Ezt az érdekes felvételt a moszkvai állatkertben készítették: A madárvilág egyik legkisebb törpéje, egy kolibri egy mátfélkllós strucctojásra telepedett le. Tudni kell, hogy a legkisebb kolibrik alig nagyobbak a poszméhnél, a legnagyobbak is csak veréb nagyságóak, ezzel szemben a strncc a ma élfi legnagyobb madár. Futó életmódhoz alkalmazkodott lába hosszé, Izmos, felével a 2,5 méter magasságot Is eléri. Teherautók — vágányokon Az egyik varsói teherpályaudvaron érdekes berendezést próbáltak ki, amelynek segítségével a tehergépkocsi az étről ráláthat a sínekre és esen folytathatja étjét. A teherautó alvázára két lebillenthető tengelyt szereltek; ez ezen lev£ vaséit kerekeken aztán a kocsi zavartalanul tnfBat a vasótl pályán. Ez a megoldás kfilBnBsen azon Szemek számára lesz elónyBs, amelyek saját Iparvágánynyal rendelkeznek: az autók ezen Juthatnak el könnyűszerrel a vasótl állomásra. ' • Nngy-Brltannln Crowthnru városában egy különleges kutatólaboratórium működik, amely a közúti közlekedés biztonságával foglalkozik. Itt is alapos vallatásnak vetik alá a gépkocsikat. A képen például azt vizsgálják, milyen eredménnyel vágzódlk, ha egy gépkocsi teljes sebességgel nekifut a villanyoszlopnak. Az oszlop szintén kísérleti típus volt, könnyű műanyagból kászölt, ezért az autó — a karosszéria Jelentéktelen deformációjától eltekintve — nem sérült meg. A gyárakban külön csoport foglalkozik az egyes alkatrészek szüntelen fejlesztésével. Meghatározzák a súrlódó alkatrészek kopását, működési Időtartamukat s a Javítások vagy alkatrészcserék várható periódusát. Mások az egyes alkatrészek működését ellenőrzik, a mechanikai és egyéb Igénybevételtől függően. A szerkezeti alapegységek próbája, fejlesztése szüntelenül folyik az autóipari kutatóintézetekben. Ezek az intézetek már sok nagyszerű vívmánnyal vitték előre a gépjárműtechnikát. Érdemük, hogy a konstrukciók — mind a motorok, mind az erőátviteli berendezések, futóművek és karosszériák — egyre hoszszaibb élettartamnak, s kevesebb gondozással bírják a fokozott Igénybevételt, mint elődeik. A korszerű autóklsérletl gépekkel ma már minden elképzelhető Igénybevétel reprodukálható. Egy-egy tartósság! próba akár néhány órás fárasztással is megoldható. Enynyl Idő alatt az alkalmazott készülék sok ezer kilométeres utazás koptató hatását Idézi elő. Az autó alkatrészeinek vizsgálata nem csupán próbapályákon folyik; laboratóriumi készülékek, gépek, műszerek adják az első „bizonyítványokat“. A tengelykapcsolókat, illetve ezek csapágyait olyan készülékek segítségével próbálják ki, amelyek percenként mintegy 16—20 kuplungozást végeznek önműködően napokon, heteken át. Hasonlóképp vizsgáztatják a kormányszerkezetek rendkívül érzékeny gömbcsuklóit, amelyek forgőasztalokra szerelve egy óra alatt több mozgást végeznek, mint a kocsiba építve esetleg hónapok során. A gépjármükutató Intézetek programjában mind fontosabb szerepet kap az ember és az autó kapcsolatának vizsgálata. Mióta a kocsin belüli balesetvédelem, vagyis az utasok biztonságának problémája a gyártás feladatainak első sorába lépett elő, az Ilyen Irányú kutatások a legszélesebb alapon folynak. Fából, fémből, műanyagból készített kísérleti bábukra szerelt műszerek segítségével tájékozódnak arról, hogy egyegy mesterségesen előidézett baleset során a kocsiban ülő személyek milyen módon, milyen mértékben szenvednek sérülést. Ezek a — tudósok, orvosok, közlekedési szakemberek együttműködésével előállított — bábuk választ adnak tehát arra, hogyan kell kialakítani az új modell utasterét, karosszériáját a biztonság követelményeinek megfelelően. Sorra vehetnénk a számos különleges autóklsérletl gépet, amelyek ma mér minden komolyabb autógyárban megtalálhatók. A Szovjet Tudományos Akadémia motorklsérleti laboratóriumában például ú] módszerekkel tanulmányozzák a benzinmotorok termodinamikai és keverékképzési folyamatait. A Fiat gépkocsik gumlalkatrészelt ózonkamráiban vizsgálják; ez a berendezés hosszú Időt Igénylő, sok ezer kilométeres próbautaktól mentesíti a kísérletezőket. Az autó menettulajdonságalnak mérésére nagyobbrészt egy hagyományos módszert használnak: a kocsi mögé egy „ötödik kereket“ erősítenek s a hozzákapcsolt műszerek segítségével pontos adatokat kapnak a gyári próbapályán futó járműről. Leszögezhetjük: A gépkocsik „kínzása“ nem felesleges, az autó minőségének fokozását és az utasok biztonságét szolgálja. A „vallatásnál“ bevált típus kétségtelenül arra jogosít bennüket, hogy rábízzuk magunkat s félelem nélkül élvezzük 'benne az utazást. gwaa— tudomány — technika
