A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám
Tallin! látkép, háttérben a városháza turnjra Észtországi jegyzetek Mindig kellemes érzéssel gondolok viszsza arra az Időre, melyet az északi rokon nép, az észtek országában töltöttem. Ha emlékeimben felidézem ezeket a napokat, még most Is érzem a napfényben fürdő fenyők Illatát, és szinte látom a terjedelmes .rétek smaragd füvét, amely oly bársonyos és tiszta, mintha egy gondos kertész gareblyéje tartaná rendben. Barátságos békés táj fogadja Itt az érkezőt: a lágy formájú dombok vonulatát osaik helyenként szakítják meg a Jégkor késői üdvözleteként Ittmaradt hatalmas sziklatömbök. A táj szerves része Itt a tenger Is, a Finn-öböl őlomszfnű vize és a partvidék szépségét gazdagító 765 észt sziget valamelyike. A lenlngrádl gyors reggel futott be a talllnl állomásra. A kiszállásnál máris a fülemhez Jutottak a peronon várakozók Ismerős csengésű szaval. Valahogy a hangsüly, a beszéd melódiája után ítélve úgy tűnt, mintha magyarul beszéltek volna, de a szavak értelmét sajnos neon sikerült fölfednem. A pályaudvar vlzesbődéjának „vési“ feliratában sikerült fölfedezni az első érthető szót. Később az észt Ismerősökkel folytatott beszélgetések során, kölcsönös örömmel bukkantunk az azonos vagy hasonló hangzású szavaikra, melyekből hoszszabb kutatás nélkül Is sikerült egy egész kis szótárt összeállítani. (Pl. .kési-kéz, pää-fej, sllmä-szem, veci-vér, kivi-kő, hlrvl-szarvas stb.) Az állomásról rövid sétával sikerült az észt főváros központjába jutni. Tallin egyike a legszebb és legrégibb balti városoknak. A város közepén emelkedő dombon, a Toompeán, már a XIII. és XIX. században álltak az erős bástyák a „Pikk Jalg“, a „Klk-in-de-Kek“ és a leghatalmasabb, a 46 méter magas „Hosszú .Herman“. Az észt nemzeti eposz, a Keleví-poeg szerint a Toompea domb tulajdonképpen Kalevinak — nép Msének — sírja, melyet gyászoló felesége, Linda hordott össze kötényében hatalmas köveikből. Nem meszsze van innen Linda hegye is, a Linda- MSgl, a hősnő szobrával, és az a tő, amely a könnyeiből keletkezett. A Toompeán található legszebb műemlékek közé tartozik a középkori dőm és az a palota, amely ma az Észt Tudományos Akadémia székhelye. Páratlan kilátás nyílik innen az alső városra, főleg a nyári hónapok fehér éjszakáin, amikor a szűk, görbe utcákat, a „nagy Gilda“ és a „feketefejetek társaságának“'*, meredek-tetős házalt, misztikus, kűdszerű fény övezi. Látni a gőt városházát, a Laj utca monumentális templomát, az Olevlatét, amelynek 124 méter magas tornyával csak a televízióadó antennája vetekedhete. Ott van az alsóváros masszív kapuja, a „Rannavjara“ a vaskos toronny, az úgynevezett „Kövér Margittal“, és látni Innen a végtelenbe vesző tengert, a kikötőt, meg a látóhatár szélén mozdulatlanul ho.rgonyzó hajók testét. Tallin azonban nem csupán régi műemlékekben bővelkedő város. Az utóbbi évek munkája egyre jobban befolyásolja a főváros arculatét. Oj bérházak, lakótelepek épülnek, és a tengerpart közeiében, a zöld fenyőik árnyékában barátságos villák sora húzódik, .melyek mindegyike ízlésesen berendezett otthont rejt magában. Azt lehet mondani, hogy a Szovjetunió köztársasággal közül a lakáskultúra itt, Észtországban a legmagasabb színvonalú. A közvetlen tapasztalatokon kívül alkalmam volt erről meggyőződni a talllnl tervezőintézetben, az „Estonproj okban“ tett látogatásom alkalmával is. Itt tudtam meg, hogy a kis, milliónyi lakosú Észtországban az újonnan épített lakásterület évi 100 000 négyzetmétert tesz ki. Egy lakóra 9 m2-t számítanak, és ez a szám, a tervek szerint, 1980-ig közel kétszereséi emelkedik. A fővárosnak jelenleg 280 000 lakosa van, ami az ország összlakosságának kb. a negyedrésze. Természetes tehát, hogy a lakásépítkezés épp itt a legintenzívebb. A városrendezési terv, amely 25 éves perspektívával készült, 350 000 lakossal számol. A főváros három körzetében terveznek komplex lakásépítkezést, ezenkívül Tallin (A szerző felvételei) környékéin három új szputnylkváros keletkezik majd egyenként 20—25 000 lakos számára. Ezeket a településeket gyorsvasúttal kötik majd össze a központtal. Az új építkezések művészi -színvonala Igen magas, és ez a megállapítás elsősorban a belső terek kiképzésére vonatkozik. A természeti adottságokból következik, hogy minél északabbra élnek az emberek, annál több időt töltenek a belső terekben, és annál nagyobb gondot fordítanak annak kiképzéséré.' Az tnteriőrök hangulata, főleg a bútoroknál felhasznált forrnék és anyagok, a többi északi nép, a finnek és svédek lakáskultúrájának hatásáról tanúskodik. Az építész munkáját Itt elősegíti és kiegészíti a fejlett Iparművészet, az Ízléses karámja, textil, fém és famunkák, melyek színvonaláról meggyőződhettünk nemrégen az észt iparművészet bratlslaval kiállításán Is. A népművészet elemeit alkotó módon, modern szellemben fölhasználó művészek Tallint sok hangulatos kávéházzal, étteremmel és cukrászdával gazdagították az utóbbi években. Talltntól ászaikra Pirítl felé, ahol a főváros lakóinak kedvelt tengeri strandjai és sporttelepei vannak, a mólótól jobbra található az „Ének mezeje“, amely az észt nép egyik szép hagyományával kapcsolatos. Itt rendezik meg minden hatodik esztendőben, régi Idők őta a dal ünnepét. Az egész ország területéről összegyűlnek ez alkalommal az énekesek, zenészek és táncosok. A 20 000 tagú énekkar tolmácsoláséban a kicsi észt nép csodálatosan szép melódiái messze szállnak ilyenkor a Baltitenger hullámai felett. JANKQVICH IMRE Utcarészlet Szabadtéri színpad az „Ének mezején“
