A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-29 / 48. szám
— Ugye, így napfényben mennyivel szebb a világ — mondja az elnök csak úgy témán kívül, talán csak magának. Lehet, hogy csupán a reggeli ködre, a nehéz mezőgazdasági esztendőre gondol. De az sem kizárt, hogy valami másra. Mindegy. Kístárkanyban süt a nap. HARASZTI GYULA A tájra olyannyira ráül a köd, hogy hiába erőltetjük a szemünket, a hármas halár vidékéből egyelőre csak a levéldíszétől vetkőző átmenti fákat, meg a bosszantóan lassú tempóban előttünk haladó, zöldséges ládákkal megrakott teherautókat látjuk. Még két kilométer és elénk tárul a falu. Klstárkény. A hármas határ mentén szerény-csöndesen meghúzódó falu — gondolnád. A világtól elzárkózott és elfelejtett határmentt emberek élik Itt mindennapi munkás életüket — valami Ilyesmit vársz a faluval való találkozástól. A csöndességet illetően aligha csalódtál. Ha csak az éber kutyák vakkantását nem tartod csendzavarónak. Egyébként úgysem a házőrzőkre figyelsz ... Itt bent a faluban mintha könyörülni akarna rajtad az őszí iköd, kissé fellebbenti fátylát, 'hadd tárulkozzék előtted az utcák arculata. Manzárdtetős házak szegélyezik az aszfaltozott utcákat. Hiába próbálod itt felfdeznl a határmentt elmaradottság ismert nyomait. Térkép híján el sem hiszed, hogy a határvidéken jársz ... A nagy kapu ugyan nyitva áll előtted, egy pillanatra mégis megállsz a bejárat előtt. Legalább annyira, hogy elolvasd a kapu fölött ékeskedő felírást: „Szabadság EFSZ“. Hát nem mondom, az elnevezés nem rossz, de akokr ml a csudának ide a szövetkezet gazdasági udvarának bejáratához ez az őrház-féleség. Már csalk az őrség hiányzik. S közben már meg Is Jelenik az ,jőr.ház“ ajtajában egy jól megtermett középkorú férfi, sajátos egyenruhában. Csizma, brícsesz, rövid felöltő, csalk éppen a kalap helyét foglalja el a praktikusabb micisapka. Invitál beljebb. Könnyebb kőtélnek állunk, az őszi reggel • nek inár foga van. Sebaj, segít a kályha. — Rólunk akarnak írni? — kérdezik a bemutatkozás után, s bár nem mondják ki, érzed a hangjukból, láthatod az arcúikról, nem tartoznak azok közé, akik megijedhetnek attól, hogy újságban találkoznak a nevükkel. Hiszen az eredmények ... de azokról később. Beszélgetés közben hol az egyik, hogy a másik megjegy zésükre szeretnél visszakérdezni, de mert Fazekas Béla elnökből, Bálint Pista ökonómusból meg a jelenlevő többlekből nem kell harapófogóval kihúzni a szót, nem marad más hátra, mint szaporán körmölni a megjegyzéseket. Az irodában csaknem teljes képet kapsz az 1034 hektáros gazdaság dolgairól. Számokkal, adatokkal bizonyítanak mindent, még azt is, hogy a szövetkezetekben nem kevesebb, mint nyolcvan fiatal dolgozik. Azt meg miért is titkolnák, hogy az állandó dolgozók évi átlagkeresete a természetbenieken kívül is eléri a tizenötezer koronát, a traktorosoké és az állatgondozóké ennél természetesen tö'bb. A szakképzésről és a munkaerkölcsről is jobbadán felsőfokban szólnak. Jó itt bent a meleg irodában, a kapott adatokban is sértés lenne kételkedni, de ha már arra a Tisza felé olyan szépen derül az ég, miért ne sétálhatnánk egyet. Dehogy állják uta dat. Csak éppen annyira, „értszakolják“ rád az akaratukat, hogy előbb a telepet szemléljük végig. A műhelyben ingujjra vetMosnlyog a lány kőzve Szűcs Jani szorgoskodik a „beteg“ traktor körül, ö, a pártelnök is a flata'abb nemzedék közül való. Szabó Zoli meg a többiek még nálánál Is fiatalabbak. Hogy szakmájuk mesterei — azt minden mozdulatuk elárulja. Az istállókban már kevesebb a fiatal, de nem a mellőzés miatt, hanem azért, mert a gépek mellett a gyümölcs- és a zöldségkertészetben a fiatalság, az állatok gondozásánál a tapasztalat általában jobban gyümölcsözik. Erről persze nem nagyon 'beszélnek. természetesnek tartják. Barna, mosolygós fiatalembert mutatnak be. Rostás Vilmos. A katonaság után nem hetedhét határon keresztül kereste a boldogulást, ide jött a szövetkezetbe. Ezerkoronás segítséggel indították útnak őt is, a többieket is. Hogy vane pénz az ilyesmire? Másra is van. A klstárkányl szövetkezetben már nyolc évvel ezelőtt kultúrfelelős szervezte és Irányította az ifjúság és természetesen az egész tagság kulturális életét. S azt tartják, ez az egyik leggazdaságosabb befektetés. Mert tény az, hogy a kistárkányí fiatalok semmivel nem kevésbé szeretik a pénzt, mint másutt az országban, azért mégis azt állítják, hogy a pénz még nem minden. A lakás, a gépesítés foka (tehát a termelés színvonala), a kulturális lehetőségek legalább annyira fontos tényezők mint a kereset. De a már egyébként Is kézzel fogható valóság blzonygatása helyett nézzünk szét a Ttsza-kertben. Nagy darab föld ez a 94 hektáros gyümölcsös. Hogy hány fa van benne, talán Tóth József főkertész sem tudja. Nagyon sok, annyi bizonyos. Hát még alma, Itt egymás mellett a mosolygó, vérpiros Jonathan meg a nevető-kacagó lányok ... hogy valami -nagyot ne mondjak. „Vesztünkre“ még a nap Is rácáfol a mogorva novemberre. Lábunk alatt zörög a rozsdás őszi avar, a lányok keze nyomán szaporán telnek a ládák. Az elnök arcát figyelem. Máir nyoma sincs rajta azoknak a gondfelhőknek, amelyek akkor (és nem ok nélkül) rakódtak oda, amikor az idei szárazságról és következményeiről beszél. Most süt a nap, a szövetkezet az évi terv teljesítésével nem áll rosszul. A munkaegység tervezett (21 koronás) értékéről még nem szólnak semmit, de... 'Vagy az elfiob Szűcs Jan* „betegéi'* gyógyítgatla
