A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-22 / 47. szám
Arról, ami nem tetszett... A komáromi mezőgazdasági technikumban (árva, okvetlenBl kritikusan kell hozzászólnom kát dologhoz. Egyik az Iskola megküzelltbetűségóvel, másik az internátussal kapcsolatos. Általános panasz, hogy a vonatok késnek, ás gyakran elfifordul, hogy emiatt az elsfi tanítást árát a diákok teljesen elmulasztják. Magam Is a gátat vonattal utaztam, s bizony csak kilenc (alá árkeztem meg az iskolába. Ami pedig az Internálást Illeti... Az iskola ápfiletei egészségesek, világosak, minden szempontból kielégítsek, de az internálásról ez egyáltalán nem állítható. Régi, majorság! épületek, gazdatiszti lakás, ami egy (él évszázaddal ezelátt bizonyára maglóiéit rendeltetésének, de intarnátns elhelyezésére egyáltalán nem alkalmas. Hiába tartanak a leány- ás (lánüvendákek szobáikban példás rendet, a sütátség, nedvesség, hideg ettél alig elviselhetőbb. A tél beálltával például minden hálóbelyiságben egy Őrszemet állítanak, aki éjiéi után egy-két órá.ig veszta százként Orz! a tüzet, hogy az amágy Is dermesztő, klláthetetlen szobákba ágy, ahogy kibírható (okon tartsák a hideget. A vízvezeték csövei is állandóan (elmondják a szolgálatot, a higiéniai követelményeknek Így gyakran nem lehet eleget tenni, Komáromból pedig — panaszkodik az iskola karbantartója — semmitále átánjárással nem lehet a kommunális vállalattól szakembereket kapni a helyreállításhoz. Toldozgatják, (oldozgatják az Internátust épületeket, de a diákoknak, a tanári karnak s nem utolsó sorban a szüléknek keserű a szájíze. A szülék között az a nemkívánatos ás valószínűleg alaptalan nézet van kialakulóban, hogy erre a nemzetiségi iskolára nem akarnak költeni. A tantestület tíz Jve harcol az áj internátus (elépítéséért, hogy az méltó kiegészítője lehessen az iskolaépületnek, és egyben megfelelő^ a tanuláshoz szükséges kulturált (altételeket biztosító lakása a bennlakó diákoknak. Nem érdaktelen, hogy a Kerületi Nemzeti Bizottságon az iskolai és kulturális ügyosztály illetékesei, milyen álláspontra helyezkednek ezzel az égető problémával kapcsolatban. Zvara elvtárs azt állítja, hogy 1986- ban megkezdik a diákotthon építkezését, háromszáz bennlakó diák számára. Ez körülbelül meg is (elel a szükségletnek. Hogy annyi év után miért csak most kerül sor az internátus (elépítésére, azért — állítása szerint a helyi — komáromi szervek a (sietősek. Megemlíti, még, hogy a (Utalok mezőgazdaságba való toborzásának tervét a komáromi járás teljesítette a leggyengébben. Ha Így van is, az iskola tanulóinak létszáma teljes, mert éppen a komáromi mezőgazdasági technikum az, ahová nemcsak a környező járásokból, de még messzibb vidékekről Is jelentkeznek növendékek, ezért (eltétlenül jogosult ez izkolaügy leghatbatósabb támogatása. O. K. Internátus) épület A vakok Nem szívesen Idézzük vissza azokat az Időket, mikor egészséges emberek ezrei nem kaptak munkát. Családjaik éppen csak tengődtek, és gyakori vendég volt náluk az éhség. Elképzelhetjük, milyen vnlt a helyzet ott, ahol a családtenntartónak még testi hibája is volt. Gondoljunk csak a régi bűcsfijáróbelyekre, ahová a reménytelen betegek végső kétségbeesésükben elzarándokoltak. Staré Hory, Lőcse, Sasvár, a máit megannyi felkiáltójele. Szemünk világát mindannyian (éltve (éltjük, hiszen elsősorban a látás kormányozza életünket. Mégis, az a nézet, hogy látás nélkül nem lehet érvényesülni — már régen a múlté. Ekés bizonyítékot szolgáltat rá az a tény, hogy Szlovákiában számos vak polgár társunk dolgozik. Lőcse ősi városa szerető anyaként öleli magához mindazokat, akik segítséget keresnek falai között. Itt van a vakok kulturális központja, ahonnét évről évre a vakok sorai indulnak el, hogy az életben hasznosítsák ott szerzett tudásukat. Vastag, hideg (alai vannak az épületnek, ahol a vakok kilencéves alapfokú iskolája és a tanoncisko la helyet kapott, mégis mennyi melegség van bennük! Ezt a meleget a szaktanítók tanitvényaik iránt érzett szeretete árasztja, akiknek szivükhöz nőnek az ügyetlenkedő, meginditóan gyámoltalan kis növendékek, akik azután évek múltán olyan sikeresen állják meg helyüket az élet számtalan területén. Ki ne ismerné Skultéty Stanislav, Vlzváry József, Balogh Ferenc nevét, akik maguk is vakok és a pedagógiai főiskola elvégzése után mint szaktanítók működnek itt? jó néhány éve még ők maguk ültek a tanulók padjaiban, és szomjasan szívták magukba az ismereteket, amit az iskola nyújtott nekik, most pedig mint tanítók szeretettel adják visz sza a sok szépet, jót és hasznos szakismeretet mostani növendékeiknek. Es csak látni kellene az ottani ifjúságot! Hogyan énekelnek, táncolnak ezek a vak fiatalok, életkedvüket és művészet iránti szeretetüket miként sugározzák a kultúrotthon színpadán! Jankó Frkán és János Miska neve egész Szlovákiában ismert, sőt a két kiváló zenetanító híre Csehországba is eljutott. Azokat a fiatalokat, akik a zenetanítást választják élethivatásul, ők ketten képezik ki jó szakemberekké. Miután elvégezték a prágai zenei szakiskolát, amelyet külön a vak, vagy gyenge látású fiatalok számára tartanak fenn, mint okleveles zenetanlték működnek a zenei alapfokú iskolákon. Szlovákiában jelenleg ezekben az iskolákban több mint harminc ilyen zenetanító dolgozik. Az első vak zenetanftó, Ekripko Imre a kassai állami konzervatóriumon fejt ki elismerésre méltó munkát. De találkozhatunk velük másutt is. Féldául Trencsénteplicen Milan Bartoá masszőrrel. Hogy szakmájában kitünően végezze cl dolgát, nincs szüksége szeme világára. Fiatal, ügyes és a keze alá került páciens nem egykönnyen felejti el nagyszerűen végzett, gyógyító, frissítő munkáját, amit a filrdOigazgatóság is A lőcsei stadionban sportol a vak ifjúság ünnepén A lőcsei „Invalid“ szövetkezet vak munkásnője szövés közben nagyra értékel. De persze nincs egyedül, sok gyúró kollégája dolgozik még elszórva a legnevesebb fürdőkben, Pőstyénben, Bajmócon, Sziiácson és másutt. Nem lennénk igazságosak, ha nem tennénk emlftést a vak telefonosokról. Hosszó évek óta ülnek már a kapcsolótáblák előtt, és segítenek az üzem feladatát teljesíteni ezen a nagyon fontos területen. Sokan dolgoznak a vakok hagyományos szakmájában is, a keíekötésban, kosárfonásban és RozsnyA mellett, a vakok kárpitozott bútorokot gyártó szövet, kezeiében. Beszéljünk a lőcsei vakok nyomdájának dolgozóiról is. ük azok, akik vak társaik kulturális életének feltételeit megteremtik. Az ő kezükből kerülnek ki a vakok részére készített könyvek, újságok. Így élnek és helyezkednek el ma, a mi társadalmunkban a vakok, a legsúlyosabb testi hibával sújtottak. Munkájukban, örömük telik, hogyisne, mikor általuk válnak az ép emberek egyenrangú társaivá. Biztató szép távlat tárul valamennyi szemevilágát vesztett polgártársunk elé. November 13-án a nemzetközi vakok napján emlékezzünk meg azokról, akik látásukat, szabadságunkért áldozták fel, akiknek szeraevilága a gránátrobbanások következtében bunyt ki, vagy akik üzemekben, mnnkijnk teljesítése közben vesztették el legdrágább kincsüket, ép szemükéi, s azokról, akiket a tér mészet fosztott meg őrükre attól, hogy gyönyörködhessenek szépségében. jOZEF BARIS
