A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-01 / 44. szám

IIP*» Radar — vakoknak Közismert dolog, hogy a denevér olyan szerv­vel rendelkezik, finely az ultrahangok segítsé­gével lehelévé teszi számára látás nélkül Is a tökéletes tájékozódást. Hasonló elven vakok számára Is készítettek „denevér-radart". A ké­pen látható berendezés hordozható, ezért jelzi a vak számára az összes akadályt, amely az útjába kerül. Utcatakarító Az Isarla cég érdekes kis gépkocsit hozott torgalomba, amelyet az úttestek és utcák rend­ben tartására fejlesztettek ki. A Goggomobil TL 400 jelzésű típusról van szó, amely könnyű­szerrel utcaseprő gépbél hóekévé alakítható It. nyomon tudomány W technika húzódunk egy bokor mellett. A túlsó hegy­gerincet elönti az őszi nap aranya. Micsoda színek! A sárgának .vörösnek, zöldnek mennyi árnyalata! És lent a völgyben felharsan egy fiatal szarvasbika diadalmas hangja. Mint távoli visszhang pár pillanat múlva a hegy dere­káról felel rá a másik. Szaggatott bögése mind közelebbről hallatszik. Az enyhe szel­lő iránya kedvező. Felénk Jön. Minden ideg­szálunkkal, lélegzetfojtva figyeljük- az erdő szélét. A bokrok sárga kulisszái mögött mint két dupla görbe tőr felvilan az agancs hegye. Kilép az erdőszélre az erdők királya, a szarvasbika. A levegőbe szimatol, nyakát kinyújtja és hangja betölti a tisztást. Szájá­ból fehér pára száll, a kora reggeli napsu­garak végigstmltják harmatos, forró testét. Aztán hirtelen felénk fordul. Koronás fe­jét büszkén mutatja. Talán a szellő iránya változott, vagy ml nem bírtuk már a der­mesztő mozdulatlanságot és a gyönge ág megroppant alattunk? Nem tudom. A szar­vas hatalmas ugrásokkal menekül a sűrűbe. Felocsúdtunk a bűvöletből és folytattuk nehéz utunkat. A kanyargós ösvény többször megtréfált bennünket és eltűnt a szemünk elől. Valamelyik keresztutat nem vettünk figyelembe, és máris zsákutcába jutottunk. — Tizenkét medve tanyázik e vidéken — mondta a főerdész, mielőtt útnak bocsátott. — A medve bölcs állat, az embert elkerüli, de biztos, ami biztos: a járt úton menjenek! A faültető asszonyok is azt a tanácsot adták, hogy Jobb, ha az ember veszi észre előbb a medvét, mint a medve az embert. Az első esetben a medve elmenekül, nem szere­ti, ha nézik, a második esetben kiváncsi. A bolyongások első óráiban többször fel­tettük egymásnak a kérdést, mit tennénk, ha medvével találkoznánk. Később már vártuk is a találkozást — lehet, hogy szerencsénk­re, nem sikerült. Vaddisznótól nem kellett tartanunk, mert ahogy a főerdész mondta, ahol a medve él, ott kipusztul a vaddisznó. Ugyanis a vaddisznó nekimegy a medvének, az nyugodtan kivárja és az alkalmas pilla­natban hatamas mancsával eltört a gerincét. Utunkat bőgő szarvasok kórusa kísérte. Fent a gyérfűvű, sziklás tisztásokon is gyak­ran láttunk klsebb-nagyobb csapatot, mihelyt észrevették, nagy robajjal szükelltek a völgy irányába. A túlsó oldalról, gyalogfenyőktől övezve, a Chopok és a Gyömbér kopasz csúcsa né­zett ránk mogorván és méltóságteljesen. Azt hittük, sose érünk le a völgybe, annyi kacs­karingója volt a megtalált útnak. Esteledett, mire kinyitottuk az erdészház ajtaját. Jólesett a forró tea. Éjjelre megál­lítottuk a kakukkos órát. Hajnalban magá­nyos szarvasok öblös hangjára riadtunk fel. A főerdész fújta ablakunk alatt az ökör­szarvból készült, szarvasbőgést utánzó csa­logató kürtöt. OZSVALD ÁRPÁD J. Vlach felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom