A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-25 / 43. szám
mff apán filmművészete inár több évti■ zedes múltra tekinthet vissza, de külföldön csak akkor figyeltek fel rá, amikor a második világháborút követő Időkben a nagy filmfesztiválokon megjelentek az első japán filmek. Az 1951- es esztendő meghozta az első nagy nemzetközi sikert. A velencei Biennale nagydiját a „Rashomon“ nevű film nyerte és Akira Kurosawa, a rendező, valamint a kát főszereplő, Tashire Mifnne, a kitűnő színész és a különös szépségű Macsiko Kyo neve bejárta a világsajtót. Ettől kezdve a japán filmek ott szerepeltek a világ min-Ruriko Asaoka Yukiko Fuji joshiko Sakuma Jelenet a Skarlátsztnfi rózsából den jelentős nemzetközi filmversenyén. Mar del Plata, Karlovy Vary, Cannes filmfesztiváljainak közönsége mindig lát japán filmeket is. Az Eurovíziú 1982-es évi televíziós filmversenyén „Legenda a solymárról“ c. filmjük nagydljat nyert, színes rajzfilmjük a „Szindbád kalandjai“ Velencében Arany Oroszlánt, a nagydijat, és ugyanott még az évben nagydíjjal jutalmaztak egy japán tudományos filmet is. A filmek nagyobbrészt modern környezetben játszódnak, de mintegy harmaduk kosztümös, és az ősi japán színjátszás hagyományait követi. Törnénelmi témákat dolgoznak fel, regéket, mondákat, meséket. Így alakult ki a japán film két útja. A kosztümös filmek közül talán legkiválóbb alkotás az idei gyártást figyelembevéve a „Szamuráj kalóz“, a mai témájú filmek közül pedig a „Skarlát színű ró_ u zsa . A két véglet: az ősi mesekincs, a naivitásukban is megkapó egyszerű emberi történetek világa és az amerikai tömegfilmgyártás hatása, a giccses gengsztertörténet, csábító szépségű, romlott lánnyal, a szerelemtől elvaf'ultan lejtőre kerülő rendőrtiszttel, vérfagyasztó kínzójelenettel, sok vérrel és még több lövöldözéssel. Es a tömegizlést szolgáié tucatfilmek között, — melyeknek be nem vallott célja a közönséget a televízió-készülékek mellől visszacsábítani a mozik nézőterére, — nagy művészek olyan értékes műveket alkotnak, mint amilyen a „Kopár sziget“, lenyűgöző, eszköztelen realizmusai, vagy a „Szindbád kalandjai“ amelynek rajztechnikája és csodálatos színeit megérdemelten díjazták a Biennale Arany Oroszlánjával. o «M “3 •M s c a. o
