A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-25 / 43. szám
Az ez évi központi fesztivállal a magyar műkedvelő színjátszó mozgalom jelentős állomásához érkeztünk. Együtteseink Komáromban szlnvonar las játékkal bizonyították képességeiket. Mindezt elöljáróban azért mondom, hogy ugyan milyen lehetőségeink vannak az új színházi évad kezdetén, hátunk mögött egy elismerésre méltó fesztivállal? Hiszen korántsem tükrözhette teljes egészében a fesztivál azokat a lehetőségeket, melyek rendelkezésünkre állnak. Már csak azért sem, mivel nemcsak a Komáromban fellépett hét együttesünk képes ily teljesítményt nyújtani, de e mellett még jó egynéhány. Bodrogközben a nagykaposi, királyhelmeci és a bodrogszerdahelyi. De ugyanúgy a nagyidéi, a tornai, gömörhorkai, tornaijai, ozsgyánl, füleki, Ipolysági, palásti, lévai, csatai, szőgyéni vágkirályfai galántai, diószegi, komáromi, magyarbéli, párkányi, színjátszók is. Egy értékes színházi fesztivál után és az új színházi évad megkezdése előtt tanulságos lehet számunkra az a körülmény, hogy a központi rendezvény mellett kevés figyelmet szenteltünk a mozgalom általános jellegének, nem kísértük kellő figyelemmel a legjelentősebb együttesek munkáját, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a meglepően jő dramaturgiai tervek megvalósításában, tehát a kivitelezésben, a művészi teljesítmény fokozásában, értékelésünk a sajtóban elmaradt. Pótolni mindezt ma mór nem lehet. Mindnyájunk számára most az a legfontosabb, hogy a következő színházi évad lehetőségeit vegyük sorra. Mindezt eiőrebocsétva nézzük meg a Csornáitok párkányi helyi szervezet színjátszóinak terveit, lehetőségeit. Jól tudjuk, hogy nem egyformák mindenütt a tervek és lehetőségek, de még a szándékok sem. Vannak együtteseink, ahol lemondanak minden komolyabb igényről, és csakis a zenés műfajt viszik színre. Ugyanakkor vannak együttesek, melyek csak népszínmű-igénnyel rendelkeznek, hivatkozva az általánosnak vélt közöinségigényre. Mindez még ma is gond, mint ahogy gond volt az előző években is, annak ellenére, hogy kijelentjük: színjátszó mozgalmunk jelentős állomásához érkeztünk. Ezt bizonyltja, hogy legjobb együtteseink igénye megnőtt; nem hajlandók bármit akárhogyan előadni, és élvonalbeli rendezőink sem hajlandók igénytelen darabot elővenni. A párkányi színjátszók az elmúlt évad alatt agy rádiójátékkal indultak. A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének kezdeményező szándékát dicséri ez az előadás; bár kővetné még számos ilyen rendezvény, hogy együtteseink színpadi beszédtechnikája kulturáltabbá iváljon. A rádiójátékot Párkányban egy hazai szerző, Dávid Teréz színpadi müve, a Li-Jelenet a második felvonásból: Fatterné Hoffman Marianna — Dejezö Márta Jelenet a Lldércfény első felvonásából: Dejezö Mária — Béres István — Hofbauer József Műkedvelő színjátszóink dércfény követte. A Csemadok helyi szervezetének elnöke és egyben a színjátszó együttes rendezője, Hofbauer József képességei jól .ismertek a műkedvelő színházi körökben, így a dramaturgiai és a rendezői lehetőségek jó kihasználása az együttesnél biztosítva vannak. Mindemellett a csoport képzett játékosokkal rendelkezik, és a szervezőknek arra is van gondjuk, hogy a fiataloknak is jő viszonyuk legyen a színjátszáshoz. Tehát a szándék, a lehetőség, a terv jó Párkányban. A teljes siker, a megvalósulás elé mégis sok akadály gördült. Az akadályok mindjárt ott kezdődtek, hogy a rádiójáték előadása után későn kezdték meg a Lldércfény próbáit. Ez okozta, hogy kimaradtak a benevezésből és a központi rendező bizottság nem vehette figyelembe terveiket. Megnyugtató érzé„ azonban, hogy párkányi színjátszóink műsoron tartják a darabot, és ezzel indulnak az új évad kezdetén. Ez azt jelenti, hogy a régi helyes elgondolás megvalósul Párkőnyban. Vagyis egy színmüvet, ha csak módjukban áll, hosszabb ideig tartsanak műsoron, hogy az minden tekintetben kifogástalan művészi fokon közvetíthesse az frő mondanivalójának lényegét. Ez a következetes művészi igény volt tapasztalható a központi fesztiválon résztvevő néhány együttesnél is. Az elnagyoltság éppen azoknál mutatkozott, melyek kevés alkalommal szerepeltek. Talán Párkányban is megválásul ez a következetesség. Hiszen már most, közvetlenül a színi évad elején tervbe vettek néhány vendégszereplést, fgy kerül majd sor a dunamocsi, az érsekújvári, és talán a lévai fellépésre is. Ha figyelembe vesszük, hogy a központi fesztiválon résztvevő dunaszerdahelyi együttes kilenc, az érsekújvári tizennégy, a rozsnyói együttes szintén tizennégy alkalommal lépett fel a fesztivált megelőző időszakban, Így megértjük azt az elismerést, melyen részük volt. Az évadnyitő8 gondjaiból egyelőre enynyit vállal a párkányi együttes. Ha terveik és szándékaik mellé még a városi művelőjelenet a harmadik felvonásból: Hofbauer József — Dejcző Mária — Béres István dési otthon is segítséget nyújt, biztosítja a szerződésben mér megígért helyiséget, csökkenti az ár- és bérpolitikát, nem lesz akadálya a komoly művészi munkának. Ugyanilyen lehetőségek, ha nem jobbak, más együtteseinknél is megvannak. Most már csak az a kérdés, milyen igénnyel készülnek, s hogyan élnek a lehetőségekkel ott, ahol számolnak a jövő évi központi fesztivállal, hiszen az új irányelv szerint e számba jöhető együtteseknek már ez évben, tehát a színi évad első felében — december végéig — meg kell tartani a bemutató előadást, hogy az előkészítő bizottság figyelemben vehesse az együttes képességeit. Ogy véljük, a számba jöhető legjobb együttesek kivétel nélkül igényt tartanak a nemes versengésre, Így valóban, az idei fesztiválhoz hasonlóan, a legkiválóbbak kerülnek Komáromba. GYUBCSÖ ISTVÁN 17 €i% évadnyiíÚH előtt
