A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-05 / 27. szám
A f rí ka Részletek N’Diongue Babacar, a Szenegált Demokratikus Ifjúsági Tömörülés képviselője beszédéből, amely Firenzében, a fiataloknak és diákoknak a leszereléssel, a békével és a nemzeti függetlenséggel foglalkozó nemzetközi konferenciáján hangzott el. A mi nemzedékünk az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb fejezetét éli, amelyre ránycúnja bélyegét a tudomány és a technika bámulatos fejlődése, az emberi tevékenység minden megnyilvánulásiban kifejezésre jutfi haladás. Ugyanakkor mégis olyan korban élünk, amikor sok nép még mindig szenved az elnyomástól, az éhínségtől, a nyomortői, s ezeknek fO okozóitél, az imperializmus és a reakció sötét erőitől. A gyarmatosítók, akik szemben találják magukat a viharos erővel kibontakozó nemzeti felszabadító mozgalommal, egyesítik erőiket, hogy szétzúzzák az afrikai népek felszabadító harcát, az egész kontinensen megerősítsék nagyon is ingatag pozícióikat. Nem véletlen, hogy már jó néhány éve működik a NATO kebelében az „afrikai ügyek bizottsága". Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy egyeztesse az Imperialista hatalmak Afrikával kapcsolatos politikai, gazdasági és katonai akcióit. Afrika milltarlzálása, amelyet az imperialista hatalmak kezdeményeztek és folytatnak, azzal a veszéllyel fenyegeti a fiatal afrikai államokat, hogy az imperializmus agresszív katonai politikájának eszközei lesznek. Mondanunk sem kell, hogy ez megnehezíti az afrikai egység létrehozását. Ez a politika teljes mértékben Helyre akarja állítani az ijmperiallsta pozíciókat a független és a függetlenségükért harcoló országokban egyaránt. Ezek az intézkedések, amelyek erősíteni akarják a gyarmatosító katonai klikket és fegyverrel akarják elfojtani a nemzeti felszabadító mozgalmat, súlyosan veszélyeztetik a kontinens népeinek függetlenségét. Az imperialisták ugyanis a neokolonializmus leple alatt szeretnék ismét nyakukra tenni a rabszolgaság és az elnyomás igáját. Afrika gyorsütemű milltarlzálása azonban nemcsak az afrikai népeket veszélyezteti, hanem a világbékét és a nemzetközi biztonságot Is. A gyarmati újrahódítás háborúi, amelyeket az imperialisták Angola, az úgynevezett Portugál-Gulnea és Kataerun népei ellen folytatnak, az összes többi helyi háborúhoz hasonlóan magukban rejtik a világháború csíráit. Hasonlóképpen veszélyeztetik Afrika és az egész világ békéjét azok az államcsínyek és tömegmészárlások, amelyeket az imperialisták a bábkormányok fenntartása érdekében szerveznek. Az imperialisták kollektív kongói beavatkozása meggyőzően hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen veszély fenyegeti azokat a felszabadult afrikai országokat, amelyek területén, vagy amelyeknek közelében külföldi katonai támaszpontok működnek. A törvényes kongói kormány elleni hadműveleteket a kitonal, kamlnal és banamal katonai támaszpontokról indították el, azokról a támaszpontokról, amelyek a kongói függetlenség kikiáltása után is a belga gyarmatosítók kezében maradtak. Afrika egyre jelentősebb szerepet játszik az Imperialisták katonaistratégiai iorvelben, az új világháború előkészítésében. Mindez »latosan összefügg az amerikai imperializmus afrikai behatolásával, ax imperialista hatalmak — az Egyesült Államok, Nagy-Brltannla és Franciaország — atomkísérleteivel, s általában a NATO nagyarányú agresszív terveivel. Afrikát egyre fokozottabb múrtéfcben használják fel katonai célokra, gyors ütemben épülnek a tálmaszpontok, kikötök, hadiutak stb. Kétségtelen, hogy ez az afrikai népek függetlenségének semmibevevését jelenti. A milltarizmus az egyik legbiztosabb eszköz arra, hogy Afrika, Ázsia és Latln-Amerlka fiatal államait hozzákössék az Imperializmus önző érdekeihez, s a gazdasági ellenőrzés, valamint a politikát befolyás emelői továbbra is a gyarmatosítók kézében maradjanak. Ez egyértelműen rávilágít arra, hogy az afrikai gyarmati politika katonai problémái közvetlenül összefüggnek az általános céllal, vagyis a nemzeti felszabadító mozgalom neokolonlsta módszerekkel történő elfojtásával. Azokban ax országokban, ahol az imperializmus a tömegek nyomására kénytelen volt megadni a politikai függetlenséget, most minden úton-mődon arra törekszik, hogy továbbra Is ellenőrzése alatt tartsa a nemzeti hadseregeket, x Ify módon akadályozza meg a népi erők előretörését. Az imperialista katonai támaszpontok hálózata vaspántként fonódik az afrikai kontinens köré. Több támaszpont közvetlenül a NATO parancsnoksága alá tartozik. A legfontosabb támaszpontok Eszak-Atrikában vannak, vagyis azokban az országokban, amelyek közel fekszenek a NATO fegyveres erőihez. Egyes támaszpontokat Afrika nyugati és keleti partvidékén telepítettek, hogy háború; esetén biztosítsák az imperialista országok ember- és hadianyagutánpótlását. A francia imperializmusnak sikerült elérnie azt, hogy volt gyarmatainak nagy részében továbbra is csapatokat állomásoztathat és támaszpontokat tarthat fenn. A francia gyarmati csapatok fömegmésxárlást rendeztek Gabonáén, hogy hatalmon tartsák Léon Mba elnököt, a gyarmatosítók bábját, akit megdöntött a népmozgalom. Ez a gabonl belőgyekbe történt cinikus beavatkozás újból felhívja a figyelmet arra, hogy milyon veszélyt jelentenek a független államok területén működé csapatok ás külföldi támaszpontok. A gyarmatosítók oly módon iz erősíteni akarják katonai pozícióikat a nemrégen föggetlenné vált afrikai országokban, hogy különböző szerződéseket kötnek velük. Ezek a szerződések nemcsak a régi szerződések fenntartáséi célozzák, hanem új támaszpontokat is akarnak létesíteni, a katonai „segély" eszközével akarják gósbakötni az afrikai országokat. Ax Afro-Malgas Unté, amelyet a francia propaganda „kizárólag gazdasági jellegű társulásának" tüntet fal, már list szeptemberében védelmi szerződést kötött, amelynek értelmében minden tagállam veszély esetén (legyen az akár külső, akár belső) számíthat az uniú Összes többi tagjának, valamint Franciaország hatékony támogatására. Ax Afro-Malgas Uniú védelmi szerződése Ily módon egységbekovécsoita a Franciaország ét a volt afrikai gyarmatai közötti katonai egyezmények rendszerét. Az Afro-Malgas Unté védelmi sxerxódése, amelyet a francia kolonla- Ilsta körök sugalmaztak, Igen kényelmes szervezeti forma. Lehetővé teszt Franciaország számára, hogy a francia monopóliumok érdekeinek megfelelően irányítsa a fiatal afrikai államok politikáját. Az új szerződés értelmében a szervezet összes vezető poxfclöjában francia katonatisztek ülnek majd, ők Irányítják a tagállamok létrehozandó nemzeti hadseregeit. Ezek a hadseregek valójában ax imperializmus eszközei lesznek a hazafiak ellen. G. Gavin amerikai tábornok, amerikai katonai szakértő nemrégiben konkrét tervet dolgozott ki az afrikai kontinens katonai hasznosításéra. A tábornok a többi között megállapítja: „Európa és Afrika egyazon taktikai hadszíntér szerves részei. Afrika valójában Európa védelmének kulcsa. Azok a rakéták, amelyeket Kenyából lőnének ki, éppen olyan hatékonyak lennének, mint az Angiiéból kilőtt rakéták." Itt nincs szükség kommentárra, különösen akkor, amikor a nyugati sajtó bejelenti, hogy Afrikában olyan légitámaszpontot építenek, amelyről nukleáris fegyverekkel felszerelt repülőgépek szállhatnak fel. Az afrikai kontinens gyorztttemó mflltarizálása, amely a nemzeti felszabadító mozgalom erőteljes klbontakozisa közepette megy végbe, ismét rávilágít arra, hogy milyen sxoros kapcsolat van agyrészt a nemzeti és társadalmi felszabadulásért, másrészt pedig a világ békáért, az általános, toljes és elienőrsött leszerelésért, a különböző társadalmi rendszerű országok békás egymás mellett éléséért vívott harc között.
