A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-25 / 43. szám
N em esszpresszóban, nem kapualjban, nem is virágzó réten történt. Fent találkoztak a domboldalon, a csábi pincék tövében. Sokáig készültek rá, hetekig, talán hónapokig, azzal a vágygyal, hogy csak sikerülne. S míg így készülődtek, elmúlt a nyár, ősz köszöntött a vidékre. Eközben találkozásukról tudomást szerzett az egész falu népe, sőt a környékbeli falvakba is elszállt híre. Azért is megmutatjuk, fogadkoztak mindketten. Csak az időjárás jó lenne, volt kívánságuk nekik is, meg az embereknek is. Mert egész héten zord, hideg idő volt. Am fényesen ragyogott fel a nyárutói nap ezen vasárnap. Szeptember 28-a volt. A far lu ünnepi díszbe öltözött. Az emberek tisztára söpörték a ház előtti utakat, kidíszítették ablakaikat, új ruhába öltöztek. A falu megtelt idegenekkel, a környékbeli falvak népével. Ki autón, ki motorkerékpáron, ki meg gyalog érkezett. A kíváncsiskodók kiültek a ház előtti padokra, nagyobb részük pedig a futballpályára sietett. Emberek százai gyűltek itt össze, majd tizenegy órakor szép sorrendbe állva elindult a menet. Elől a kisdobos két bohóc kíséretében. Utánuk a falu legénybírója egy szál zenésszel, majd lovasok következtek huszároknak öltözve/ Utánuk a csőszlegények és csőszleányok, kik négyes sorban szőlőikoszorút vittek. Utánuk a szőlősgazda feleségével, a bíró és bírónő, fiskális, jegyző és kántor, ki-ki „saját“ hintáján ülve. Aztán jött a bor Istene, Bakkhosz. Majd bognárok, asztalosok és hentesek következtek, ki-ki saját mesterségének jelvényével. Utánuk hosszú-hosszú menetben népviseletbe öltözött lányok és legények s a fél falu népe. Ez volt a múlt. így elevenítették fel az allegorikus kocsik, a népviseletek a régi szokásokat, elmúlt emlékeket. Ez magában elég volna ahhoz, hogy azt mondjuk, szép volt, nagyszerű, ilyet még nem látott a környék népe. Ám az igazi esemény a pincéknél kezdődött, a szőlőhegyen. Ide vonult fel a két kilométeres menet, a múlt és a Jelen. Itt találkoztak egymással a Csemadok losonci járási bizottsága és a helyi szervek által rendezett szüreti ünnepségeken. Gyönyörű díszkapu, lacikonyhák, sátrak, hosszú padsorok és szőlő-dísszel bevont poimpás színpad fogadta az embereket. Magában az a tény, hogy a falutól két kilométerre levő kle«; szőlőhegyen ily pompás színpadot és nézőteret hoztak létre, a rendezők leleményességét dicséri. De ami utána következett, az szinte bámulatba ejtette a közönséget. Az erdős domboldalak és szőlőhegyek verőfényben ragyogtak az ősz napsugártól. A színpadra egy rózsás képű lány és legény lépett, s így köszöntötték a jelenlévőket: őszre fordul már az tdO, nincs aratás, se cséplés, csak a pincék homályában dolgozik a sok vén prés. Vidám hagyomány a szüret, s még vígabb a préselés, azért vagyunk mi ts Uten, legyen tánc, dal, nevetés. S hogy ebből nem volt hiánya a közönségnek, azt a fülekl Palóc Együttesnek, a szécsényi vendégcsoportnak, a csákányháziaknak, a rimaszombati Népi Együtteseknek és a csábi táncosoknak köszönhető. A majd háromórás műsor alatt volt taps és öröm bőven. Tapsoltak a helyi együttesnek, mely a műsort szüreti tánccal vezette be. Így koronázta siker a csábi fiúk és lányok több hónapos fáradságát. Aztán a vendégszereplő szécsényiekben gyönyörködtek az emberek. Perdült a tánc, tarka szoknyák villantak a színen, s Ilyenkor az idősebbek csak sóhajtottak egyet a nézőtéren, a legények meg vágyóén kacsintottak össze. De máris itt vannak a rimaszombatiak a verbunkossal, a fülekiek a fonóval, s teljesítményük jutalmaként fergeteges tapsorkán zúgott fel a csábi domboldalon. Tapsolt a közönség akkor is, amikor párostáncot mutattak be, talán nem is annyira a táncnak, mint a szövegnek, mellyel a táncot konferálták be. Az egy az páratlan, de a kettő páros. Kérdem hát önöket, melytk a főbb már most? A pofon, ha páratlan, a csók, ha párban csattan. Cipő, csizma párban, hogy ne nyomja lábam, kinn a folyó partján párosban leülni vagy a párom nélkül Tátrában üdülni. Páratlan stkerrel megnyerni a Sportkát, és egypár baráttal szétrügnl a kocsmát. Párosban táncolni egy gyönyörű helyen, én is így helyeslém, csak ne a párom legyenl S mivel a páros tánc legszebb a világon, a klstápét párost én ts alig várom. Míg a múlt így színpadra vonulva szórakoztatta a közönséget, én addig körülnéztem, hogy megismerjem a jelent. Kelet felől sárguló bükkfaerdők zárják el a szem elől a horizontot. Lenn a völgyben Csáb község házal pihennek csöndben, mert lakói csaknem valamennyien itt ülnek a nézőtéren. A domboldal itt-ott kopár, a határ üres, a termés a csűrökbe költözött be. Nem volt kimagasló termés ez évben, de azért panaszkodni sem lehet, mondták a falubeliek. Am a kőltő szava illik ma leginkább e vidékre: „A pincék, pajták és csűrök öble aranyló élettel van tele, és malmok garatján egyre hulltk az új kenyér áldott permete." Major Ágoston A m flt d felen
