A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-18 / 42. szám
Brigitte Bardot filmje,a M a g á n élet Van egy mondat a filmben, amire érdeme* Igazán oda figyelni. Akkor hangzik el, amikor Jill, a szép széke aztárjelölt élete elsű próbafelvételén a kamera előtt éli — s a filmfelvevő azt mutatja, hogyan fényképezi a kamera Jillt, azaz Bardot-t. „Létrejött a mágikus kapcsolat a gép s a színésznő között“ — Így szól a mondat, s amikor elhangzik Agy érezzük: Igaz. Kellenek egymásnak, a kamera valóban vonzódik JUlhez-Bardothoz. Bardot valóban a kamera száméra termett. Ha „levonjuk“ a többéves, mesterségesen táplált sokmillló költséges újra meg újra felszívott népszerttségkampényok dicsfényét — akkor is. Bizonyos, hogy valami olyanfajta elektromosság szikrái pattognak belőle, amit nem Indokol eléggé a „szexbomba“ szerepköre: Bardot tehetséges. Am ahhoz, hogy valaki önmagét Játszása, néha Jobban kall Játszania, mintha a leglátványosabb öregedésl-fiatalodésl trükköket skálázná végig a mesterség zongoráján. Ahhoz, hogy valaki hitelesen Játssza önmagát, önismeret kell s feltétlen készség az őszinteségre. Bardot kitünően játszaná önmagát! Micsoda film lennel Mert persze, ez a „Magánélet“ — nem as. Louis Malle filmje csak úgy tesz, mintha... mintha őszinte lenne, mintha a teljes Igazságot mondaná el. Lehet, hogy eredetileg annak Is szánták a forgatókönyvet: művészileg, társadalmilag, emberileg Igaznak. Mire leforgatták, sikerfilm lett belőle, áldozót a pikantéria-éhség, a szenzáció-láz, a sztárkultusz és kasszaslker oltárén. Holott a film arról szól, miként lesz Jlll (azaz Bardot) áldozat a pikantériaéhség a szenzáció-láz, atb. oltárán. Annyi bizonyos, hogy a „Magánélet“ nem igazán Bardot magánélete, holott folyton azt szuggerálják neki, hogy helyettesítsük csak a szereplőt a figurába. Ez a Jlll. (Bármilyen kitűnő Is benne Bardot), nem élő, hanem klszámltottan sikeres forgatókönyvi sztár. Az igazság mindig más és több, mint a róla szóló rutinos cselekvés.
