A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-18 / 42. szám
is merem találgatni, hogy Dumás regénye őta az olvasó, külö- i nősen a fiatal olvasók fantázlájában hányszor jelent meg dArtagnan úr. A testőr-kardok csattogásét a film igen látványosan mutatja, de cfArtagnan űr éppen ezeket a felvételeiket megvetéssel nézné. Az ilyen, nézők számára vívott párbajra, aligha találna ellenfelet és ha igen, azt bizony csakhamar a felcser foltozgatná össze. De érdemes foglalkozni egyáltalán egy kigondolt személlyel? Tévedés. D'Artangnan úr valóban élt. Charl de Baatznak hívták és a d’Artangnan előnevet használta. 1611-ben született Lupiac-ban, Gascogne megyében és Maesttrlcht erődjének ostroménál esett el. Léteznek olyan írásbeli bizonyítékok, amelyek szerint kiváló vívó volt és élete különlegesen gazdag volt kalandokban. D’Artagnan még azt is kijelentené, hogy Dumas tolla viszonylag idillikusán ábrázolta korának párbajait. Viszont nagy tetszéssel szemlélné a prágai Schwarzenbergpalota udvarán rendezett történelmi vívó bemutatót. Ha dIArtagnan, Athos, Protos vagy Aramis valakivel össze akasztaná a kardját, bár folyna a vér, az ember mégis ügy árazná, hogy az ellenfeleknek egyenlő esélyei vannak a győzelemre. Nézzük csak először, mit mond és hogyan Jellemzi azt d’Artangnan úr. — Kiváló vivő, három ellenféllel szemben képes megvédeni magát. Természetesen, ha hátulról fedezve van. Négy támadóval senki sem boldogult. A párbajt, két kézzel vívták, egy kard a Jobb, egy a bal kézben. A bérgyilkosok azzal a személlyel, akit kijelöltek nekik, verekedést éé’ párbajt provokáltak ki, aztán a bér nagysága szerint könnyebben — nehezebben seöesltettéik meg, illetőleg meggyilkolták. Ilyen esetek napirenden voltak, mert a kornak a főrhbecsületröl alkotott fogalmai szerint hitványság volt kitérni a párba] elől. A három testőr korabeli vívás bemutatáséra a prágai Hadtörténeti Múzeum gyönyörű reneszánsz palotaudvarán, lehetővé teszi a párbajvlvás valamennyi formájának tanulmányozását. Ráadásként még két, A küzönség lélegzetvisszafojtva figyel négy tőrrel felszerelt bandita viadala is látható, annak a különbségnek az érzékeltetésére, amely az ő vívásuk és az ember nagyságú kardokkal felfegyverzett lovagok vívása között volt. Már az Ökörtől kezdve léteztek vlvóiskolák. Nem hiányoztak Ö-Egyiptomból, az antik Görögországból és Rómából sem. A tizenötödik századtól kezdve Prága is dicsekedhet a szent Vitus céh hírneves vívóiskolájával. Jelvényében csodálatosképpen egy békeszeretetre valló tárgy —■ a toll szerepel. Talán az akkori emberek különösen veszélyesnek tartották azt az ellenfelet, aki értett az írás művészetéhez is. „A hosszú kard és toll“ — mester és érettségi vizsgái igen szigorúak voltak. A Mroni testőrről P 0 (? Nemcsak a lovagok, a banditák harcmodorát is bemutatják A cseh vívómester iskola végzett növendékei sok európai ország iskoláiban tanítottak és tudásukat különösen a háborúkban érvényesítették. A középkori lovag nehéz, kétkezes kardjával csak éppen nekilendülni és vágni tudott. De hát milyen Is volt a vívás? A 16. században a lőfegyverek a páncélzatot fölösleges teherré tették. Ennek következtében többé nem volt szükség olyan nehéz kardokra sem. Könnyebbek, ügyesebben forgathatók lettek. A harcban az ügyes helyezkedés, forgolódás is elengedhetetlen lett ellentétben a régebbi követelményekkel. Jött a vívás aranykora. A vívás mesterei fokozatosan újabb fogásokra Jöttek rá, tökéletesítették a harci technikát. Aki egy újabb cselre jött rá, annak titkát úgy őrizte, mint a szeme fényét, hiszen az biztosította az ellenfél feletti győzelmét. A vívóiskolások mesterüknek a legszigorúbb esküvel fogadták, hogy senkinek sem árulják el az ú] fogás titkát. 1830-tól egészen máig senki a világon nem jött rá újabb vivő-fogásra, de alapjában megváltozott a vívás felfogása. Meggyorsult és több oldalról tökéletesedett. Valószínűleg megfosztjuk az olvasót illúzióitól, de a inai vívók legyőznék d’Artagnon urat és társait, persze ha a mai vívókon a most használatos biztonságos vívódressz lenne. Enélkül a mérkőzés a három testőr javára dőlne el. Ezzel elérkeztünk tulajdonképpeni érteiméhez a Prágában bemutatott vívás-történelemnek, amely egyedül állő Európában, bár már Franciaországban, a vívás klasszikus hazájában is igyekeznek a hozzáértők hasonló előadásokat rendezni. Dr. Cernohorskynak, akitől ennek a lebilincselő vívősport-visszaplllantásnak gondolata ered, nem kevés dolgot adott a különleges munka toegyakoroltatása. Erre ugyanis nem minden vívó alkalmas. Minden mérkőzést védőruha nélkül folytatnak le, épp ezért az előirt mozdulatokat abszolút pontossággal kell végrehajtani. A vívók többsége a prágai Baník-ból kerül ki. Nem szabad félniük, Jó emlékezőtehetséggel és idegekkel kell rendelkezniök és szeretniük kell, amit csinálnak. Jelmezes vívó előadásaik nemcsak érdekes módja a sport népszerűsítésének, hanem egyúttal egy kis romantikát is nyújt a nézőknek. I. Tich? felv J, N02KA
