A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-10-11 / 41. szám

A Föld felszínét alakító vulkáni erők manapság is nem egy meglepetésben részesítik az embereket. Olykor az ember is szemtanúja egy egy vulká­­nos sziget vagy begység keletkezésének. 1952 szeptemberében például egy Japán Őrhajó matrózai megfigyelték, miként emel­kedik fel az óceán mélyéből egy vulkán-szi­get. Minek köszönhette megszületését? Sok-sok évmillióval ezelőtt a Japántól délre elterülő tengerfenék egy hosszú kes­keny sávon felpúposodott. Ezen a Guam szigetéig terjedő háton ülnek a vulkanikus természetű Bunin és Marlana-szigetek. To­kiótól mintegy 200 kilométernyire néhány szirt mered ki a tengerből. A részletes ten­geri térképek a kis szirtek csoportját Bay­­onnaise-i szirtek névvel Jelölik. A tudósok megállapították, hogy a szirtek egy régen működő, a tenger mélyéből fölemelkedett óriási vulkán csúcsából valók. A csúcs a Krakatau tűzhányóhoz hasonlóan szétrob­bant és csupán néhány szilánkja maradt a tenger színe fölött. A tűzhányó átmérője mintegy hét kilométer lehetett. A természet döbbenetes színjátéké 1952. szeptember 18-án a fenti hót kilo­méter átmérőjű üstön, kalderán haladt ke­resztül a Sikine Maru Japán őrhajó. Egy­szerre csak nagy morajlással, dübörgéssel a közelben örvénylő füstfelhő emelkedett ki a tenger hullámaiból. A füstoszlopból tüzes bombák, horzsakő lepénykék repültek szanaszét. Megnyílt egy tengeralatti vulká­­nos kamra, s bőven ömlött belőle a láva... A sziget megszületésének robbanásait a kaliforniai parton az úgynevezett „Szofar“ elektromechanikai szolgálat Point Sur-I és Punta Arenas-i állomása 5300 mérföldnyi távolságban is észlelte. A Szofar-rendszer­­nek az a lényege, hogy a parti megfigyelő állomásokból kábel vezet a tenger vizébe süllyesztett úgynevezett hldrofonhoz. Ez felveszi a vizalatti zajt, az állomás készülő-, kel pedig meghatározzák, hogy a zaj hon­nan, milyen irányból és távolságból ered. A Szofar-szolgálat az első gyenge robbanást két nappal a sziget megszületése előtt, szeptember 16-án, a kora reggeli órákban észlelte. Tizenkét érával később jóval sú­lyosabb robbanás következett. Ez tenger­­rengést hullámot is gerjesztett. A hullám óránként 150 mérföldes sebességgel szelte át az óceánt. Szeptember 22-én egy amerikai repülőgép szállt el a sziget fölött. A tenger vize nyu­godt Volt. A pilóta néhány fekete sziklát látott. Néhányszor megkerülte az új szige­tet, aztán elrepült. Tíz perccel később tíz hatalmas robbanás reszkettette meg a leve­gőt. Ha repülőgép történetesen a robbaná­sok Idején, kering a forrongó sziget körül, feltétlenül lezuhan. Szeptember 23-én egy Japán óceánkutató hajó érkezett az új szigethez, amelyet Myo- Jlnnak neveztek el. A hajón Nllno tokiói professzor, az óceáni tűzhányó-tevékenység kiváló kutatója közeledett tanítványai kísé­retében. A legjobbkor érkeztek. Tanúi lehettek az alig egyhetes szigetcsecsemő pusztulásának. Ahogy a közelébe értek, egyszerre csak kupolaszerű fekete tömeg emelkedett fel az óceán vizéből, mintegy 300 méter magas­ságra. Amikor a hajó egy mérföldnylre ért a félelmetes jelenséghez; hatalmas robbanás fülsiketítő zaja töltötte meg a levegőt. Nllno professzor arra kérte a legénységet, hogy a lehető legközelebbre nyomuljanak. A tengervíz hőmérséklete már 40 C“ volt körülöttük ... Felpuífadt, leforrázott halak, polipok, a mélységi vizek lakói hánykolód­tak a háborgó hullámokon. Az óceán vize feltornyosult, a magasra emelkedő hullámokból a darabokra tépett sziget darabjai repültek szanaszét. A na­gyobb tömbök, kőlemezek széthajoltak, mint ahogy kibomlanak a nylió rózsa szirmai. Ez a széteső kőrózsa mintegy tíz méter magas 20 és 200 méter átmérőjű volt. Körülötte for­rongó, gőzt lövellő övként ágaskodott a felkorbácsolt tengervíz. A fényképezőgépek szorgalmasan működ­tek, hogy megörökítsék a ritka Jelenség min­den egyes mozzanatát. így hal meg egy őceánl vulkános sziget. A vulkán féltve őrzi titkát Másnap a Kloyu Maru óceánkutató érke­zett a színhelyre. Kilenc tudós volt a fedél­zeten. Megállapították, hogy a sziget meg­semmisült. Az expedíció vezetője kiadta a parancsot, hogy a hajó haladjon át a kalderának azon a részén, amely alatt a Myojln kráterét sej­tette. Mélységmérést akart végezni, hogy megállapítsa, milyen mélyen van a tenger­alatti vulkán. Abban a pillanatban, hogy a hajó a kráter fölé éart, a tengeralatti vulkán gőzei újból feltörtek. Robbanás rázta meg a levegőt. Hatalmas gőztölcsérbe került a hajó s a rit­ka levegőjű tölcsérmag körül borzalmas boszorkánytáncot Járt a tengerből feltörő gőztömeg. Három -nappal később a helyszínre érke­zett hajók már csak a Kloyu Maru horzsa­kővel borított roncsaira találtak... December elején az eltűnt sziget közelé­ben már újabb sziget képződött. Egy arra haladó hajó legénysége ugyanis december 9-én mintegy 30 méter magas szigetet látott kiemelkedni. Az új szigetet Myojln II-nek nevezték el. Február elején a tudósok már 1O0 méter magasnak találták és számításuk szerint a víz fölött mintegy másfél millió tonnányi szikla emelkedett ki. 1953. március 11-én a Myojln II. Is eltűnt. Ám a Föld belső erői tovább működtek. Egy hónappal a Myojln II. pusztulása után megszületett Myojin III. Április 14-én egy japán őrhajó az eltűnt két sziget közvetlen közelében egy 200 méter átmérőjű, 30 méter magas szigetet talált. Ez már nem volt any­­nytra szirtes, mint ikertestvérei. Kupolasze­rű boltozatát megdermedt lávatakaró alkot­ta. A Myojln III. volt a legkitartóbb. Félévnél tovább élt. Az év végén aztán bűit helyét találták. A hullámok azóta nyugodtan rlnganak a három sziget temetője fölött. Senki sem tudhatja, hogy a Tokiótól Guamlg nyúló tengeralatti hátban forrongó erók mikor és hol fognak újból kirobbanni,.. Manapság la aiületnek AJ »Igeiek, bár negy­­rá»t esek tiszavirág életűek. A minap Illand közelében merült ki a tengerből egy vulkán, amely a Snrtnr nevet kapta. Egész szigetet hozott létre s ma Is szakadatlanul ontja a ha­mut, klivoket, füstöt és lángokat. Nehéz megjó­solni, meddig marad életben ■ mikor tűnik el ismét, mint a múltban számos más hasonló tűz­hányó a vnlkanfkns tevékenységű Island körűi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom