A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-11 / 41. szám
Ciányl mdrniik: Itt lesz majd a kikátfink .. . S ml hajtja majd az ú] gépeket? Mi le]- sutt vannak szakiskolázáson, hogy felkészül' leszt majd gőzt, hőt, ml fűti a hatalmas hessenek az ú] gyér Irányításéra, kazánokat? Természetes, hogy a szén. Ez Ennek az ú] embernek az előhírnökei már pedig a kékkői bányákból vándorol majd 0^t szorgoskodnak a gyár alappillérjének Párkányba. lerakásánál. Itt van Csányl mérnök, pár-Teherkocsik szállítják Kékkőről Losonc- kánynánal születésű, aki Csehországban ra, majd onnan Zvolenen, Zlaron, Lévén szerezte meg mérnöki oklevelét, s most az és Zseltzen keresztül hosszú vonatszerel- üzem építészeti részlegének a vezetője. Itt vényeken érkezik a szén a Duna partjára, van Horvát Ilona Ifjúmunkás Kürtről, aki Kavicsot a lévaiak szállítanak majd, asz- 1901-ben érettségizett Érsekújvárod, majd faltot pedig a bratlslaval Slovnaft üzem. Csehországban, Trnovban kétéves szaklsko- Igy kötik össze Párkányt, az új gyárat az lát végzett s utána több gyárban dolgozott országgal, sőt a nagyvilággal. mint laboránsnő. Ma alig várja, hogy az üzem felépüljön és elfoglalhassa helyét a Határon Innen, határon túl műszerek mellett. Velük Indulunk terepszemlére, megnézközismert lesz a neve. Hisz az egész or- ni, hogyan épül az új üzem. A városból szágba szállítják Innen az ú] termékeket, friss betonúton haladunk a puszta mezőre, lakóházakra, üzemekbe, sőt a KGST kere- A kellemes búzavirág Illatba kátrányszag tén belül külföldre Is, elsősorban Magyar- keveredik, a határ csöndjét gépek zakatoországra. Ez hirdeti majd a párkányi ember láss veri fel. Az út, melyen haladunk, a gyár kezemunkáját az egész országban. De a főbejáratához vezet. Nyugati Irányban, gyár összeköti Párkányt Svédországgal, Len- Muzsla közelében hatalmas betonpillérek gyelországgal, Ausztriával, Nyugat-Német- emelkednek a magasba, az újonnan épülő országgal, sőt a tengerentúli Japánnal Is, gyári vasúti híd pillérjei. Itt sürög-forog ahonan a legkorszerűbb gépfelszerelést most a legtöbb ember. Nem véletlen ez, szállítják az új gyár számára. mert az úthálózat olyan a gyár részére, Az új gyár nem csupán munkalahetösé- ntlnt az ütőér az ember testében. Az utakon get Jelent a párkányiaknak, nem csupán az közlekednek az emberek, hordják a teherévszázados vándorlást szünteti meg, de új sütők a földet, kavicsot, cementet, vasúton tartalmat és arculatot Is ad az életnek. Az szállítják a gépeket, vasat, szenet. S az utaegykorl kis parasztházakat, füstös kis utcá- kon lut mald «1 a készárú Is az üzemből az kai új lakótelepek, modern utcanegyedek ország különböző vidékeire. Ennek tudatáváltják fel. Ez lesz az ú] város. Modern öan Igyekeznek az útépítők, hogy még ez munkáslakásokkal, szállóval, étteremmel, évben készen legyenek, új kórházzal és szakiskolával. De az ember Odébb egy kis gyümölcsös mögött éptis megváltozik. Hisz a legmodernebb gépek tődaru emelkedik a magasba. Hatalmas bemegkövetelik a szakképzettséget. Ebben a tonlemezeket emel az épülő csarnok, az új gyárban fizikai munka alig lesz. Az embe- adminisztrációs épület emeletére. A nap forrek automatikus vezérlőberendezések segít- rőn tűzött, talán 34 fokot Is mutatott a hőségével fognak Irányítani egész üzemrész- mérő, a beton megrepedezett, de a barnálegeket. Elektrotechnikusok, gépszerelők, ra sült ember magabiztosan állt a harmavegyészek kellenek, akik Irányítják, keze- dik emelet erkélyén, hogy pontosan élhetik, karbantartják a gépeket. lyezze a betonlapokat, melyeket a torony-Igy lesz az egykori parasztból, aki .vale- daru rak keze elé. S így megy ez napról ha a párkányi határban s a környékbeli fal- napra, hétről hétre. Mire az egyikre tetőt vakban az eke után ballagva nógatta a jó- húznak, kezdik a másikat, harmadikat. Húsz •z snt, az új kor embere, szakember. Már önálló épületet, gépcsarnokot, hatvan tech- 1960-tól a környékbeli falvak és Párkány nlkai objektumot kell néhnáy év alatt felnéhány fiatalja, tapasztalt emberek, Ruiom- építeni. mrokban, Harmanecen, Novákyban s má- Elnézem a hatalmas gépeket s a mellet-Horváth Ilona tűk nyüzsgő, apró kis embereket. Sürögnek, forognak, mindent pontosan lemérnek. Elmegyünk néhány munkarészleg mellett, elnézzük a dolgozó embereket, szinte látni rajtuk, hogy amint szaporodnak az emeletek, nőnek az utak, emelkednek magasba a gyárkémények, úgy enged fel bennük a múlt nyomasztó emléke. Halvány mosoly jelenik meg arcukon és boldog sóhajtás. Magasba nézve sóhajtanak egyet, valaha Is így sóhajtottak fel magasba nézve, mondván: „Ments meg, uram, bajtól, szegénységtől minket.“ Most Is a magasba néznek, fel a harmadik emeletre, de ajkukat boldog sóhajtás hagyja el: ezzel Is több van, előbbre Jutott az ember. Arcuk azt a boldog tudatot árulja el, hogy ez Jelenti nekik a felemelkedést, a gazdag, boldogabb emberi élet felé. A város széléről visszanézünk még egyszer a mezőre, ahol a kőművesek közönyömén új háztömbök, gyárépületek nőnek. Olyan ez az egész most, mint Babilon. Felborult a táj és a város rendje. Az évezredes természeti szépségek mellett emberalkotta Ipari szépség van születőben. Az újonnan épített széles sugárúton lépkedünk abban a tudatban, hogy Párkány, az egykori vidéki kisváros fontos ipari gócpont lesz. MAJOR ÁGOSTON 7
