A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-04 / 40. szám
Leningrádl panoráma Utazás a Szovjetunióba nyerteseivel A Balti-tenger gyöngye Így is nevezik Leningrádot, ezt az elbűvölő, csodálatos várost, bár az £szak Velencéje nevet is kiérdemelné (ha már nem foglalták volna le a „szomszéd“ Stockholm számára), hiszen 101 szigeten épült a Nyeva torkolatában s a szigeteket 020 híd köti össze, tehát több v«n belőlük, mint Velencében. A hldaknak van egy érdekessége: éjjel sorban kinyitják őket — közben a villamossínek, vezetékek is szétkapcsolódnak —, hogy tengeri hajók is befuthassanak a Nyevára. Csak természetes, hogy ezt az attrakciót nem lehet elmulasztani, s így a Hét nyertesei is éjféltájt testületileg kivonulnak, hogy tanúi lehessenek a nem mindennapi látványosságnak. A forradalom központja Képekről, filmekről a Szmolnijnak csak oszlopokkal tagolt főbejáratát ismerve, meglep ez a palota hatalmas méreteivel, hiszen fő frontja 200 méter 'hosszúi Az épületben ma a leningrádl terület szovjetjének hivatali helyiségei vannak, csak egy szerény szoba maradt meg ugyanúgy, mint amilyen 47 évvel ezelőtt volt: az a szoba, ahol Lenin lakott Krupszkaja asszonnyal a forradalom napjaiban, innen irányította a fegyveres felkelést. Szerény klubgarnitúra és egy íróasztal a szoba előterében, hátul, deszkafallal elválasztva a hálófülke, két egyszerű vasággyal. Az előszobában, amely annak idején az örszoba volt, egy Lenán-kép, néhány korabeli újság s a sarokban magnetofon, melynek rendeltetése csak akkor derül ki, amikor vezetőnk bekacsolja, s a készülékből felhangzik Lenin hangja. Egyik, annak idején hanglemezre felvett beszédét reprodukálja a gép. Megrázó élmény eredetiben hallani a forradalom nagy géniuszának, az első munkás-paraszt állam megalapítójának hangját! A pétervári Bastille A híres és' hírhedt Péter-Pál erőd Nagy Péter óta a forradalomig a politikai foglyok börtöne volt. Ide záratta a cári önkény azokat, akik fel merték emelni szavukat a szabadságért. Itt raboskodtak a dekabristák vezetői, Csernlsevszklj és később Gorkij, akit csak a világ haladó íróinak, köztük Anatole France-nak tiltakozására engedtek szabadon, ö volt különben az egyetlen, aki innen kiszabadult, a többi foglyot vagy kivégezték, vagy számkivetésbe küldték. Egyforma komor, boltíves cellák sorakoznak a földszinten és az emeleten, berendezésük mindössze egy vaságy, égy szék ős egy lecsapható asztal, fölötte a falban lámpával. 20 négyzetméter jutott egy-ogy rabra a magánzárkában. Az erőd falain belül áll a petropavlovszki székesegyház, 122 méter magas tornyával. A 34 méter magas aranyozott toronysisak mint óriási tű mered az égre s az egész városból jól látható. Ez különben az egykori Orosz Birodalom első nem bizánci stílusban épült temploma s itt volt Nagy Péter óta az orosz cárok temetkezési helye. Modern népvándorlás Leningrad valamennyi szovjet város közül a legnagyobb Idegenforgalommal dicsekedhet. Rengeteg svéd és finn turista fordul meg itt, de ugyanígy találkozni japánokkal és amerikaiakkal, olaszokkal és franciákkal is. Ojabban sok a nyugatnémet turista. S mint a leningrádiak büszkén mondják: a háború alatt egyetlen németnek sem sikerült betennie a lábát — legfeljebb fogolyként — Leningrádba, most mint turistákat szívesen fogadják őketl A hős város Pedig rengeteget szenvedett a város nemcsak a polgárháborúban, de a második világháborúban is, a 900 napos német ostromzár idején. Oj ismerősünk, Marja Szemjonovna (aki Pécsett ismerkedett meg a nyáron Wurster Ilonkával és most önkéntes idegenvezetőként csoportunkhoz szegődött) maga is Itt élte át a blokádot, s bár nem szívesen, de azért mesél a blokád alatt alszenvedett nélkülözésekről, a leningrádiak hősies kitartásáról. Ma már nyoma sincs a háborúnak, a város szebb, fényesebb, mint valaha, a műemlékek régi fényükben ragyognak ismét, csapatostul látogatják az Idegenek a Téli Palotát, a világhírű Ermitázs gyűjteményét, I. Péter első faházát, az Izsák s az Alekszander Nyevszkij székesegyházat, az Admlralltás palotáját, a nyári kertet s a csodás Peterhofot, mely felveszi a versenyt a Versailles! palota kertjével. Lüktet az élet a hárommilliós világváros utcáin. A fényes üzletek, áruházak a Nyevszkij porszpekten tömve áruval ős vásárlókkal. A győzelem emlékére létesített Klrovparkban, a Finn-öböl partján fiatalok fürdőnek a későnyári napsütésben. Békésebb képet el sem lehet képzelni. Csak az ostromzárat átélt leningrádiak lelkében maradt nyoma a harcoknak, a barbár pusztításnak, ők még emlékeznek az ostoba és embertelen háború szörnyűségeire. Elfelejtik-e vajon? TARJANI ANDOR Bakói matrAzokkal a* Auróra íedélietén Az inik axáketegyhii Peterhof (A szerző felvételei)
