A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-04 / 40. szám
Ki a felelős? Fazekas Imre a felelősség kérdését veti fel azzal a jelenséggel kapcsolatban, hogy némely ígéretesen Induló Csemadok műkedvelő csoport elkedvetlenedik, passzívvá válik. Mi ennek az oka — kutatja. Ki a felelős? Cikkében olyan nézetnek ed hangot, mely szerint egyes csoportok elbátortalanodásának, kedveszegettsógének a „túl magas mérce“ lenne az oka, Illetve azok, akik a mércét ilyen magasra emelik, nem véve figyelembe az adott nehézségeket. Cikkét röviden, megjegyzés nélkül közöljük, a választ azokra bízzuk, akik maguk Is felelősséget éreznek népművészetünk felvirágoztatásáért. Kulturális tevékenység nélkül életünk és munkánk üres lenne. A kulturális élet nem elvont fogalom, de nem is olyan valami, amelyről egész oldalakon megírt jelentést kellene beküldeni az illetékes járási vagy más szerveknek. A kulturális életen azt a tevékenységet értjük, hogy bizonyos személyek énekelnek, táncolnak, színészkednek stb. abból a célból, hogy ezzel a tömegeket szórakoztassák, tehát másokat szórakoztassanak. A másik oldalon pedig azok vannak, akik szórakoznak, akik a műsorokat, rendezvényeket végig nézik. Ogy vélem, a publikumnak épp oly nagy jelentőséget kell tulajdonítani, mint a műsorszámokat betanult együtteseknek. A nézőközönség jelenlétével, kíváncsiságával, kultúrszeretetével már spontán ünnepélyessé teszi a hangulatot, már eleve feltouzdltja az egymással vetélkedő csoportokat arra, hogy tudásuk legjavát adják. Ebben van az értelme a járási dal- és táncünnepélyek rendezésének. Az átérzós adja meg átütőerejét annak, amit produkálunk. Azt a népi kultúrát mutatjuk be, amely az elnyomás, a feudalizmus, a kapitalizmus Időszaka alatt a népben felhalmozódott. A népművészetnek éppen abban van az eszmei mondanivalója, hogy a nemzetiségi elnyomás alatt is tudott alkotni és alkotott, amelyet ma meghatottsággal nézünk, s amit ápolnunk, őriznünk kell az ütőkor számára. Nem kritizálni akarok, sem pedig magasztalni, hisz a tények saját magukért beszélnek. Csupán annyit szeretnék mondani, hogy nem könnyű feladat, ha valaki saját járási vagy faluja együtteséről akar tárgyilagos véleményt mondani. Meg kell látni az objektív és szubjektív nehézségeket, amelyek az együttesek megszervezésénél, azok betanításánál közre játszanak. Fontos megemlíteni, hogy Itt nem a porondon folytatunk viadalt, nincs szó amolyan nemzetközi dal- és táncversenyről sem. A dolgokat úgy kell megérteni, hogy ez a falusi lányoknak, az ifjúságnak — esetleg jz idősebbeknek Is — önkéntes tevékenysége, önfeláldozása, hogy napi munkájuk után, még további munkát és egy csöppet sem könnyű munkát fejtenek ki. Épp ezért bírálatunknak is olyan értelműnek kell lennie, hogy ez ne az elkedvetlenedés érzését váltsa ki együtteseinkből, hanem buzdítólag hasson. Ebben a formában szeretném ím A régi és az új tűzoltószertár Nagymagyaron Új Mszertár Nogymogyoron A nagymagyarl önkéntea tüzoltóagyesUlat áj etertárépülatánek átadását szép Ünnepély keretében tartották meg szeptember 7-én. A műsor tűzoltágyakorlatobkal kezdődött a ko«délutáni árúkban, majd Ünnepi beszédet tartottak és díszfelvonulás következett az egyesület fúvószenekarénak kísérete mellett. Az egyesületnek több emberttUOre visszatekintő történetét baffler Lajos Ismertette. A Csemadok kultárcsoportja lfj. Kerekee jenO rendezésében „Mindenki kedvére“ való műsorral szórakoztatta a nagyszámban megjelenteket. Cslcaal Pál magyar- és sslovák népdalokat, Farkas Ferencné magyarnótákat, Morvái Mariska cigány dalekát és slágereket énekeltek, Morva Lorénd és Varga Ferenc szavalatokat adtak elő. Rigó János hegedfiszáma ás zenekarának kísérete járult hozzá még az ünnepély sikeréhez. Emíliáét és dicséretet érdemel az a példás összefogás, melynek eredményeképpen a tűzoltéegyeaület tagjai és a község lakosai önkéntes brigádmunkával a szép, Impozáns épületet négy hónap alatt felépítették; a helyiségeket célszerűen és Ízlésesen berendezve, az épület környéke szépen parkírozva, készen várta az ünnepélyes átadást. Az építkezés megszervezését és a munkálatok kiállításét , Dávid Ferenc, a HNB titkára és Zsigé József tűzoltóparancsnok végezték példaadó, lelkes és kitárté biztonsággal. Köszönet illeti őket, hogy munkájukkal hozzájárultak a község szépítéséhez. Pöcz Gyulán é megemlíteni a mi kalászi helyi tánocsoportunkat Is. Kalász község táncegyüttesének az előző évekből jó hírneve volt, általában jól szerepeltek. Igaz, sok nehézséggel kellett megküzdeniük, mert általában a táncokhoz szükséges a zenekar. A gyakorlatokat kénytelenek voltak csak ének segítségével folytatni. Az pedig csak természetes, hogy énekelni és táncolni is egy Időben kétszeresen fárasztó munka. A versenyeken aztán, ha akadt valamilyen zenekar, vagy a verseny állandó zenekara kísérte fellépésüket, ezzel természetesen nem voltak olyan összhangban, mint kívánatos lett volna. A megrendezett Csemadokversenyekhez a következő megjegyzést kell fűznünk. Nagy baj, ha akkor mondunk véleményt, amikor az nem megfelelő, vagy nem fedi a tényeket. Mert ügy bírálni együtteseinket, mintha azoknak évről évre szemlátomást kellene javulniuk, színvonalukat olyan magasra emelni, amely színvonal már az együttes erejét felül múlná, s egy falusi csoporttól azt a színvonalat követelni meg, mint egy hivatásos művészek együttesének bemutatójától, szerintem helytelen. Hibát követünk el akkor Is, ha akkor bíráljuk a csoportokat, amikor az együttesek sem rendelkeznek megfelelő szakemberekkel, akik a csoportokat előkészíthetnék. Az Ilyen esetben olyat követelünk, aminek a valóságban nincsenek meg a feltételei, és gyakorlatilag ezért nem létezhet. Viszont helytelen az a gyakorlati tevékenység, mint pl. a kalászi, ahol minden előfeltétel megvolt a sikeres szereplésre, csak az akarat, a lelkesedés, a megértés hiányzott. Nem minden a színvonal, nem lehet sablonosán a színvonalra törekedni. Meg kell érteni, hogy falusi, munkás együttesről van sző, népi kultúráról, népi hagyományról, egy kellemes szórakozási napról, vasárnap délután eltöltéséről. A fejlődésnek Is van határa, és bizonyos törvények közepette történik. Ez viszont nem zárja ki együtteseinknél azt a lehetőséget, hogy alakítani Ős csiszolni való mindig akad. A sommás, nagyvonalú megítéléstől épp ezért tartózkodni kell. Fazeka* Imre 17 Levelezőink írják
