A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-04 / 40. szám
Az elesett hősök emlékműve Uuklún A Csehszlovákiai Magyar Dolgozik KultáregyeiUletánek honlapja Megjelenik minden vasárnap. Ffljierkesitő Major Agoeton Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcsik jdzsel, Lőrinci Gyula, Mécs Jónál Ozavald Árpád, dr. Szabó Rezed. Szerkesztősig: Bratislava, jesenského 8. Pof tatlók C-398, telelőn 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgtlata, előfizetéseket «lfogad minden postahivatal és lavélkézbealtO. KOltóldse szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Gstredná ezpedlcla tlaöe. Bratislava, Gottiwaldovo nőm. 48/VII. \ 'Nyomja a PRAVDA' nyomdavállalat. Bratislava, ftórova 4. Előfizetési díj negyed évre 19.50 Kés, fél évre 38.— Kés, egész évre 78.— Kés. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem küldünk eissza. K-21M1733 A duklai harcok 20. évfordulójára A duklai harcok abba az időszakba esnek, amikor a szovjet seregek kiűzték a német csapatokat a Szovjetunió területéről, behatoltak Kelet-Poroszországba és a hitleristák által megszállott szomszédos országokba, hogy azokat felszabadítsák. A szovjet hadsereg közeledése Szlovákiában is jeladásul szolgált a partizánharcok fellobban ás ára. Nagy lelkesedéssel fogadtuk a felkeléssel kapcsolatos híreket. Aznap a késő esti órákig vitattuk a felkelés jelentőségét és az ezzel kapcsolatos elkövetkezendő harcokat. Ezekben a napokban helyzetünk válságos lett, mert a német hadvezetőség újabb hadtesteket vezényelt Szlovákiába, a felkelés elfojtáséra. Azonkívül hadseregünk az előző harcoktól ki volt merülve; átszervezésre, pihenésre, a létszám feltöltésére és lőszerutánpőtlásra volt szükség. Az egész átszervezés egyik állásból a másikba való menetelés közben történt. Nem több, mint nyolc nap alatt. A hadműveletek vezetésével a Szovjetunió hősét, Moszkalenko vezérezredest bízták meg. Hadtestünk a 3B. szovjet hadseregnek alárendelt két gyalogos, egy ejtőernyős és egy páncélos dandárból, egy önálló árkász-hidész, egy utász és végül egy híradós zászlóaljból állt Ezorkilencszáznegyvennégy szopt. 8-án, pénteken reggel 7,25 órakor a szovjet rakétavetűk (katyusák) sortüze jelezte a csata kezdetét. Egy órán keresztül, megszakítás nélkül dörögtek az ágyúk, robbantak az aknák ezrei. Még nem halt el e pokoli harci zaj, amikor a szovjet csapatok oldalán második dandárunk géppisztolya« elővédje Krensno városától északra támadásba lendült, hogy áttörje az ellenfél védöállásait. Harcba vetett két dandárunk támadását az ellenség megállította és vissza is vetette kiinduló pántjára. Nagy erőfeszítéssel sikerült az ellentámadást visszaverni. Ennél a sikeres hadműveletnél különösen katonai szolgálatot teljesítő asszonyaink tüntették ki magukat, mert légelháríté ágyúikkal gyalogságunk segítségére siottek és közvetlen tűzzel lőtték az ellenség rajvonalait. Asszonyaink hőstettének híre elterjedt az egész arcvonalon és például szolgált többi katonáinknak. Ezután hadtestünket átszervezték, ezt személyesen Konyev marsall, az alsó ukrajnai front parancsnoka irányította. Az első csehszlovák hadtest parancsnokságát az eddigi első dandárunk parancsnoka, Svoboda tábornok vette rá. Ezután kisebb harcok után csapataink előrenyomultak, hogy egy nagyobb támadásra elkészülhessenek. Hosszabb kemény harcok árán sikerült első dandárunknak a Helenuvka előtt elterülő erdős térségbe benyomulni, ahol az ellenség makacs védekezése ellenéra elfoglaltuk az első magaslatot. Erről a magaslatról láttuk, hagy előttünk további hegyláncok húzódnak, melyek még magasabbak és talán még Jobban meg vannak erősítve. Bajtársaink, a harcokban edzett és tapasztalt szovjet katonák, akik a legkülönbözőbb terep viszonyok közepette harcoltak, gyakran kérdezgették, hogy ezen a vidéken síkságok nem léteznek? Csapataink Duklához vezető útját az 534-es magaslaton lévő német védőállások torlaszolták el. Itt minden arasz földet bajtársaink vére áztatott, akik hősies harcokban életüket vesztették még mielőtt hazánk területére léphettek volna. Végül is kemény harcok és nagy áldozatok árán hadtestünk felszabadította Dukla lengyel városkát. Innen már csak kőhajításnylra volt a csehszlovák határ. Közben Krosno repülőterén felkészült a második ejtőernyős dandár, hogy kellő Időben átrepülhessen Szlovákia területére a felkelők segítségére, amíg hadseregünk többi része az ütközet második, döntő szakaszára készül. Iszapos talajban gázolva, erdővágásakon át új állásokba vonultunk. Szakadó őszi esőben, helyenként térdig sárban bukdácsolva meneteltünk. A ragudós agyagban málhahordó és vontató állataink sorra elhullottak a kimerültségtől. Leírhatatlan szenvedések közepette nyomultunk előre, do a tudat, hogy végre megvalósul vágyunk és hosszú évek után hazánk területére léphetünk, mindnyájunknak emberfeletti erőt adott. Az előttünk fekvő sűrű erdőségek meredek hagyoldalaiban az ellenség felkészüli a legerősebb védelemre. Négyheti előkészület után augusztus 30-án pontosan 9.00 órakor a támadást előkészítendő, tüzérségünk 45 percig tárté zárótűz al& vette az ellenséges álláso>kat. Ezután parancsot kaptunk a támadás megindítására. Célunk a csehszlovák határ aléréso volt. Velünk sgyidőben szárnyszomszédunk, a 87. szovjet lövész hadosztály Is támadott, melynek sikerült Is elsőként Studeny Vroh irányába elárul a határt. A hadsereg parancsnoka Igyekezett a sikert kiaknázni és október elsején áthelyezte alakulatainkat erre az arc vonalszakaszra. Mindnyájan tudtuk, hogy az ellenség már csak végső elkeseredésében tartja magát, tartalékai fogytán vannak és utánpótlási lehetősége nincs. Október 6-án reggel nyolc órakor 2. zászlóaljunk felderítöl elérték a határt. Gépplsztolyosaink az erdők mélyébe kergették az ellenséget és a falderitők parancsnoka a hegyhát legmagasabb pontján kitűzte a nemzeti lobogót. Egységeink egymást követve lépték át a határt. Itt halt hősi halált első dandárunk parancsnoka, Sázavsky tábornak is. Azóta húsz esztendő múlt el, béke honéi az egész vidéken, begyepesedtek a hantok, melyek alatt hőseink nyugszanak. Sötét fenyvesek hátterében a lengyel határon intő ujjként emelkedik magasba a hősök gránit emlékoszlopa, amely azt hirdeti: Soha többé háborút! TIBERIUS NEY
